hirdetés
2019. október. 23., szerda - KÖZT.KIKIÁLT., Gyöngyi.
hirdetés

Újraformált tisztiorvosi szolgálat

A tisztiorvosi hivatal szakmai irányításának meghagyásával elsőként az ÁNTSZ megyei és kistérségi kirendeltségei kerültek át a megyei kormányhivatalokhoz, az elmúlt hetekben pedig sor került az intézmény átalakításának második lépésére. Ennek keretében az OTH kilenc háttérintézményének háromba szervezése vette kezdetét. Az okokról dr. Paller Judit országos tisztifőorvost kérdeztük.

hirdetés

A közelmúltban több száz, az egészségügy különböző szegmenseit képviselő szakember előtt jelentették be: átszervezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) háttérintézményeit. Pontosabban a ma még kilenc intézetet a feladatok részbeni újraosztásával háromra redukálják. A szakmai pletykák már arról szólnak, hogy megszűnik az ÁNTSZ.

Szó sincs róla! A tisztiorvosi szolgálat az átalakítások eredményeként ettől kezdve a fenti intézményeket, valamint az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) együttesét jelenti.

Miért gondolják úgy, hogy a három több lesz, mint a jelenlegi kilenc? A létszám csökkentésének szándéka, netán pénzügyi takarékosság áll a háttérben?

Nem, hanem egy másfajta megközelítés, hiszen – bár a gazdálkodást racionalizáljuk –, kevesebbe sem kerül az új struktúra, s elküldeni sem akarunk szakembereket.

Kezdjük talán az Országos Epidemiológiai Intézettel, amely Országos Járványügyi Központként folytatja, s amely – legalábbis kívülről figyelve az eseményeket – a legkevésbé sínyli meg a váltást. Ez az egység marad az Ön szavait idézve a legkompaktabb. Akkor miért kell hozzányúlni?

Nekem fixa ideám, hogy a jelenlegi szervezetet olyan központtá kell alakítani, amely képes a járványok előrejelzésére, a járványos folyamatok modellezésére, elemzésére, illetve mindezek kommunikálására – természetesen az ehhez szükséges költségvetés biztosításával! Amit az előrejelzések terén a WHO, illetve az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) megtesz a kontinens vonatkozásában, azt – részben nemzetközi, részben pedig saját adatok alapján – a mi intézetünknek is meg kell tennie. Nem ismeretlen műfajról van szó, hiszen az influenza esetében évről évre így járunk el, viszont vannak olyan kisebb-nagyobb lakossági csoportokat érintő fertőző megbetegedések, amelyek nagyobb figyelemre tartanak számot, érdemes velük behatóbban foglalkozni.

dr. Paller Judit

A járványok egy része kulturális kérdés…

…egyértelműen. Le kell menni a személyi higiénia legalacsonyabb szintjére, bár ez már egyfajta szociális kérdés, amit nem árt jelezni. Ebben a tekintetben a járványügy tényleg kerek egész, amelyhez a készségeket és képességeket szeretnénk fejleszteni szakemberekkel és egyértelmű finanszírozással.

Ez több vagy kevesebb szakembert, illetve pénzt jelent?

A munkatársakat illetően egyértelműen többet.

S a finanszírozás?

A jelenlegi epidemiológiai központ referencia laboratóriumokat működtet, amelyek olyan betegségeket kutatnak és monitoroznak, amelyek magyarországi jelenléte tetemes egészségkárosodást jelent, vagy azért, mert a betegség a személyre nézve rendkívül súlyos, vagy pedig azért, mert sokakat érint. Működtetésük ugyan költségvetésileg meghatározott, de hiányoznak a garanciális elemek. Lényegében arról van szó, hogy a fenntartásukhoz szükséges összegnek csak egy része jelenik meg a költségvetésben, a fennmaradó részt viszont az intézetnek – illetve járványügyi központnak – saját bevételből kell előteremtenie. Én pedig úgy gondolom, hogy az országnak az az érdeke, ne azon múljon a működtetésük, hogy akad-e bevétel vagy nem. A költségvetésből szükséges fedezni a kiadásaikat.

Vannak olyan régiók az országban – elég talán Északkelet-Magyarországra gondolni , ahol a mélyszegénység, az élet- és lakhatási körülmények miatt, nagyobb eséllyel jelenhet meg egy-egy járvány. Léteznek-e ezzel kapcsolatban speciális programok?

Először is azt kell számba venni, hogy milyen fertőző megbetegedések fordulnak elő rendszeresen és nagyobb számban, mint máshol. Az említett régióban például ilyen a tbc. Ehhez a helyzethez hozzá kell igazítani az egészségügyi ellátórendszert. Jelenleg is zajlik annak előkészítése, hogy jelöljünk ki olyan speciális intézeteket, ahol kezelhetik a betegség által érintetteket, hiszen a tbc bizonyos fázisában erősen fertőz, így az ellátás nem történhet egyéb, aktív betegellátást nyújtó kórházban. A másik része ennek a munkának a folyamatos közegészségügyi-járványügyi szakmai jelenlét és a prevenció, szoros együttműködésben a háziorvosokkal. Ez egy kétfelől építkező munka, sok apró mozaikból épül fel a rendszer egésze. De ez csak akkor működik, ha a háziorvosokon kívül mások is az ÁNTSZ partneréül szegődnek.

Az Országos Közegészségügyi Központba négy intézmény – az élelmezés- és táplálkozástudományi, a kémiai biztonsági, a környezetegészségügyi és a sugáregészségügyi-sugárbiológiai – integrálódik.  Úgy képzeljük el ezek együttesét, mint például egy trösztét, ahol bizonyos mozgástere mindenkinek megmarad külön-külön?

Az említett intézmények neve és szervezete megmarad, s nem csak azért, mert évtizedek óta így ismertek a szakmai közvéleményben, hanem mert olyan műhelyekről van szó, amelyek sok mindent letettek már az asztalra. Ugyanakkor tény, hogy – bár létrehozásuknak ez volt az egyik célja – nem szolgáltak olyan háttér-információkkal a saját területükről, amelyek elősegítették volna a legjobb, akár jogszabály formájában megjelenő döntések megszületését. Ennek a feladatnak nem tudtak száz százalékban eleget tenni. A jelenlegi elképzelés szerint a szakmai függetlenségüket megőrző intézmények vezetőiből alakulhat egy afféle igazgatótanács – élén egy menedzser vezetővel –, s ez a testület közösen döntene azokról a kutatási területekről vagy például pályázatokról, amelyekből szakmailag mindannyian profitálhatunk. Emellett létre kell hozni egy közös laboratóriumot (ez alól kivétel a sugárbiológia területe), amely egy helyre telepítve, egy személyzettel valamennyi közegészségügyi intézet számára végezne szolgáltatásokat. Hogy megelőzzem a kérdését, elbocsátás itt sem lesz, bizonyos munkaerő-átcsoportosítás viszont elkerülhetetlen, hiszen számos feladat ma megnégyszereződve létezik.

A szakmai önállóság megőrzése mellett érintetlenek maradnak a feladataik is?

Bizonyos tevékenységek átkerülnek a megalakuló népegészségügyi központba.

Például?

A jelenlegi közegészségügyi intézetben kialakult többek között egy időjárással, klímaváltozással összefüggő egészségi állapot elemzés, ezt az úgynevezett hőségriasztás formájában ismeri a nagyközönség. Ezentúl a népegészségügy feladatává válik annak elemzése, hogy a hőmérséklet ingadozásai, a hirtelen változások miként befolyásolják az egészségi állapotot, mennyi hirtelen halál, halandósági többlet írható a számlájukra, mint ahogy a táplálkozástudományi intézetet sem akarjuk a jövőben a kutatáson túl a lakosság tanításával, nevelésével terhelni. Jelenlegi feladatainak ez a része szintén átkerül a népegészségügyhöz.

A legbonyolultabb intézménynek az Országos Népegészségügyi Központ (ONK) ígérkezik, amit már az is jelez, hogy a legtöbb feladatot ide csoportosítják majd át.

Így van, szép, de rettentő nehéz munka lesz felépíteni, „kitalálni” a szervezetét. Három jelenlegi intézmény tagolódik az ONK-ba, bár a közegészségügyi központhoz hasonlóan bizonyos fokig ezek is megtartják önállóságukat, hiszen speciális feladatokat látnak el. Ide kerül át teljes jelenlegi munkatársi stábjával az Országos Egészségfejlesztési Intézet, továbbá az Országos Alapellátási Intézet. Ami az utóbbit illeti, nem véletlenül, hiszen az alapellátási prevenciónak egyre nagyobb szerepet szán az egészségügyi kormányzat. Mellettük kap helyet az Országos Gyermekegészségügyi Intézet, amelynek integritását – a fentieken túl – azért is szeretnénk mindenképp fenntartani, mert remény van arra, hogy létrejön egy anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi rendszer. Ugyanakkor az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ (OSzMK) bizonyos értelemben kettéválik. A szakfelügyeleti rész átkerül a szintén most formálódó Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézethez, a GYEMSZI-hez. Ez azonban csupán 13 munkatársunkat érinti a közel félszázból. Az OSzMK további feladatai viszont a népegészségügyi központ palettáját színesítik majd. Ez azt jelenti, hogy itt gyűjtik a veleszületett rendellenességekkel, illetve a ritka betegségekkel kapcsolatos adatokat. Az előbbi azért nagyon fontos, mert a veleszületett rendellenességek egy része nem örökletes, hanem szerzett ártalom következtében alakul ki. Magyarul: a terhesség ideje alatt történik valami – az életmódjából, élet-, netán munkakörülményeiből eredően – a kismamával, ami a gyermek sérüléséhez vezet. A károsodás okainak monitorozása elengedhetetlen ahhoz, hogy lássuk, mire kell odafigyelni. Ami pedig a ritka betegségeket illeti, ezt azért érdemes egy kézben tartani, mert előfordulásuk esetén az érintett családok tájékoztatása komoly segítséget jelent. Ezeket a betegségeket – jellegükből adódóan – legfeljebb néhány intézményben kezelik, megeshet, hogy csak néhány specialista található az országban, de van példa a kizárólag külföldön létező ellátásokra is. Mindezek mellett bizonyos feladatok – mint már korábban említettem – ide kerülnek át az új közegészségügyi központ „tagintézményeitől”. A jövőben itt kap helyet például a nem fertőző betegségek, illetve az ezek miatt bekövetkező halálozás elemzésével foglalkozó epidemiológia. Ezekben a témakörökben megyénként, régiónként hasznos, szép kiadványok születtek, de azt gondolom, hogy ezt a munkát országosan, egységes elvek és elemzési szempontok mentén össze kell végre hangolni, meghatározva, hogy milyen időközönként, milyen adatgyűjtésre alapozva jelentkezünk egy-egy tanulmánnyal. Megeshet, hogy minél kisebb a merítés, annál nagyobb a vertikális elemzés értéke.

A népegészségügyi munka egyik leglátványosabb, politikusok által is szívesen emlegetett része a rákmegelőző szűrőprogramok helyzete. Az elmúlt évek gyakorlatával kapcsolatban mindmáig meglehetősen erős kritikák hangzanak el. Megbirkózik-e majd ezzel a népegészségügyi központ?

Úgy vélem, a tavaly ősszel, még az úgynevezett salátatörvényben elfogadott egyik módosítás igen komoly előrelépést jelent. Az adatokat ettől kezdve – a korábbi, sok zavart okozó gyakorlattól eltérően – a TAJ-szám alapján kezelhetjük. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ettől kezdve mindegy, hogy szűrő-, vagy diagnosztikus vizsgálatként jelentik le például a méhnyak-vizsgálatot, a rendszer a tényleges citológiai kenetlevételt tartja nyilván. Ez nagyon fontos állomása e terület rendbetételének. A szűrések nálunk lévő rendszere – éppen fontossága, valamint a személyes egészségügyi adatok kezelése miatt – nem is kerül át a népegészségügyi központba. Ezt a munkát változatlanul a tisztiorvosi hivatal irányítja az egészségpénztárral közösen. Ugyanakkor minden e téren keletkező adat elemzésre átkerül a központba, s e terület kommunikációja is rájuk vár. Azt reméljük, hogy az érintettek a számukra megajánlott szűréseket sokkal nagyobb számban veszik majd igénybe.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink