Page 4 - Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle 2013/1. kivonat

2 0 1 3 .
f e b r u á r
3
interjú
Összefogás az ellátás javításáért
A párhuzamosságok csökkentése nem­
csak gazdaságossági kérdés, de rövidítheti,
egyszerűsítheti a betegutakat, gyorsít­
hatja a sürgősségi ellátás folyamatát. Az
együttműködést jól példázza az ügyeleti
rendszerek átszervezése, ahol a gyermek­
ellátók pl. a fül-orr-gégészeti ügyeletek
kialakítására vonatkozóan közös, egyez­
tetett javaslattal fordultak a felügyeleti
szervekhez, aminek remélhetőleg látni
is fogjuk az eredményét.
Magyarországon európai viszonylatban
is példaértékű ellátórendszer jött létre
a gyermek-egészségügyi ellátásban. Házi
gyermekorvosok, iskolaorvosok, védőnők
dolgoznak az alapellátásban és szorosan
együttműködnek a rendelőintézetekben,
gyermekosztályokon és gyermekkórházak-
ban, illetve klinikákon dolgozó kollégáikkal.
A legnagyobb gyermekkórház vezetőjeként
mivel tud hozzájárulni, hogy ez a rend-
szer megmaradhasson, sőt lehetőség szerint
erősödjön az együttműködés a rendszer sze-
replői között?
A háziorvosi és védőnői hálózat régen
sokkal közelebbi kapcsolatban állt
a gyermekeket ellátó járó- és fekvőbe­
teg-intézményekkel. Mára ez a kapcsolat
sok területen formális beutalási renddé
degradálódott. Arra törekszünk, hogy
valódi szakmai párbeszéd kezdődjön
a gyermekellátás szereplői között, hogy
a szakmai problémák, protokollok és az
érdekes esetek is bemutatásra és megvi­
tatásra kerülhessenek. Ezért havi rend­
szerességgel szervezünk szakmai napokat
az alapellátásban részt vevők számára
is, ahol a találkozások során nemcsak
a szakmai, hanem az emberi kapcsolatok
is erősödnek. Azt szeretnénk elérni, hogy
a napi ellátási problémákról is kölcsönös
párbeszéd alakuljon ki.
Más szakmákhoz hasonlóan a gyermek-
gyógyászatot is utolérte az „elöregedés”
és a szakorvoshiány. Ön szerint segít-e
a helyzeten a megemelt rezidensi ösztöndíj,
illetve a nyugdíjas orvosok pályán tartási
ösztöndíja? Vagy milyen stratégiával és
eszközökkel lehetne kitörni ebből a hely-
zetből? Mivel lehetne ismét vonzóvá, nép-
szerűvé tenni ezt a pályát a most végző
orvosok számára?
A magas szintű szakmai tudás, az emberi
tisztesség hosszú távon megtérülő ered­
ménye vonzereje kell hogy legyen a hazai
ellátásnak. Jelenleg a külföldi munka­
vállalás legfőbb oka a megélhetés és az
életút indításához szükséges pénzügyi
lehetőségek elégtelensége. Ezt az itthon
maradó fiatalok fárasztó pluszmunkák­
kal igyekeznek pótolni. A megemelt
rezidensi ösztöndíj valamelyest enyhíti
a megélhetéshez szükséges többlet-mun­
kavállalás kényszerét, a rezidensek tehát
nagyon sokat dolgoznak, pihenőidejük­
ben is különböző területeken munkát
vállalnak, fáradtak. A hiányszakmákban
a fizikai leterheltség még nagyobb, és
ez tovább rontja e szakmák vonzerejét.
A középgeneráció eltűnése is főként eze­
ken a területeken kifejezett, a korábban
e területen dolgozó középkorú generáció
nyugdíjas korúvá vált, és az utánpótlás
hiánya miatt az ő terheltségük is jelentős.
A nyugdíjas orvosok „senior ösztöndíja”
fontos ellátási érdek, csökkentheti az aktív
munkát feladók számát, hiányában egy-
egy területen akár meg is szűnhetne az
ellátás. Ez a helyzet alakult ki a Mada­
rász utcai telephely sebészeti- és trau­
matológiai ellátásánál, ahol az orvosok
kifejezetten magas átlagéletkora miatt
kellett kezdeményeznünk az ügyeletek
átszervezését.
Mivel nemcsak az orvosok fizikai, de
pszichés terheltsége is jelentős, a mun­
kahelyi hangulat, az emberi kapcsolatok
nagyon fontosak a „burnout” megelőzésé­
ben. Ezen kívül mi pl. a szakmai képzést
segítő TÁMOP ösztöndíjakkal igyekszünk
a pénzügyi lehetőségeiket javítani.
Főigazgatói kinevezése öt évre szól. Milyen
Heim Pál Kórházzal és milyen gyermek-egész-
ségügyi ellátással lenne elégedett 2017-ben?
Egy új, egyedülálló szemléletű gyermek­
kórházat szeretnénk megvalósítani, amire
most egy megújulási programot hirdetünk
meg Heim Pállal, a névadó dédunokájával,
a kórház Jószolgálati Nagykövetével. Azt
szeretnénk, hogy a Heim Pál Gyermek­
kórház legyen a világ első Mesekórháza,
amelyben majd minden a gyermekek igé­
nyei alapján, a gyermekekért és köréjük épül.
Hiszünk a gyermekekért végzett magas
szintű szakmai munka elsődlegességében és
abban, hogy a világ számára is példaértékű
gyermek- és családbarát élménykórházat
tudunk létrehozni, melyben az első és leg­
fontosabb szempont a gyermek.
Egyben azt remélem, hogy az egész­
ségügyi ellátórendszerben is bekövetkezik
az a megújulási folyamat, amely kiemelt
társadalmi értékként kezeli a gyermekek
védelmét, egészségük megőrzését, a beteg­
ségek prevencióját és kezelését. Mindezért
az egyéni érdekeken is felülemelkedő össze­
fogásra van szükség.
Ezért érdemes dolgozni.