Miért kell mindent feltalálni?
Komolyan kellene venni a külföldön tapasztalatokat gyűjtött, hazájukon segíteni akaró orvosokat, írja dr. Gaál Csaba négy évtizede Németországban élő sebész a Magyar Időkben.
Hiányérzetem kezdetektől fogva az volt, hogy máig nem láttam sehol egységes alapokon nyugvó, koherens, elemi kérdéseket megfelelően szabályozó elképzelést és gyakorlatot. Minden egészségügyi miniszter, államtitkár kiemelt egy-egy témakört, és arra koncentrált, ahelyett, hogy összefüggésekben gondolkodott volna. Eszembe jut Doráti Antal világhírű karmester megállapítása: „Miért kell Magyarországon mindent újra feltalálni?”
Valóban, számtalan olyan dolog van szerte a földön, amit vagy közvetlenül, vagy némi átalakítás után át lehetne venni. Otthon mégis sokan úgy gondolják, ne mondja meg nekik senki kívülről, mit kell(ene) tenniük. Szűk látókörű, nem a hazai egészségügy és a betegek érdekeit szem előtt tartó gondolkodásra vall, ha csak magunkra hagyatkozunk, mert „nincs nagyobb bolondság, mint ha az ember egyedül akar okos lenni” – mondja La Rochefoucauld.
Szelíd Zsolt egykori kamarai alelnök csaknem másfél évtizede már megírta, hogy nálunk hiányoznak a nyugat-európai országokban régóta bevált szabályozások, amelyeket helyileg adaptálva lehetne alkalmazni.
Számtalanszor próbálkoztam például az egynapos sebészet területén ötletek, Németországban régen bevált és kidolgozott eljárások, honoráriumok elszámolási ismereteinek átadásával, legutóbb a negyedik kiadásban megjelent Ambuláns és egynapos sebészet című könyvemben, mindhiába. Ezek után úgy gondoltam, én megtettem, amit lelkiismeretem követelt, de akin nem lehet segíteni, az vessen magára. Úgy tűnik, Magyarországon valóban mindent jobban tudnak.
A tekjes írást a Magyar Idők közli.
