A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

Az egészségi állapotot veszélyeztető sérülések, megbetegedések leggyakoribb tünete a fájdalom. A fájdalom definícióját az IASP (International Association for the Study of Pain) még 1992-ben alábbiak szerint határozta meg: „A fájdalom aktuális vagy potenciális szöveti károsodással járó kellemetlen szenzoros és emocionális élmény”.

A 65 évesnél idősebb populáció szerhasználati szokásait illetően kevés az epidemiológiai adat, a probléma a gyakorlatban gyakran rejtve marad még az orvos előtt is.

Az ópioid-dependencia kezelésére alkalmas buprenorfinos implantátum forgalomba hozatalát támogatja az EMA CHMP, írja a PharmaOnline.

Az USA-ban az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a benzodiazepint szedők száma, ezzel párhuzamosan megsokszorozódott a túladagolással összefüggő halálesetek száma is, közölte a PharmaOnline.