A gyermekkori stroke, bár ritka betegség, napjainkban is egyike azon gyermekneurológiai sürgősségi állapotoknak, amelyet a focalis neurológiai deficit tünetekkel akutan vizsgálatra kerülő gyermekek 10–25%-ánál diagnosztizálnak.

Az ezredforduló környékén kifejlesztett, majd gyorsan bővülő genomikai és egyéb omikai, valamint más molekuláris biomedicinális megoldások a klinikai medicina és az egészségügy más területein is új korszakot nyitottak.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb vívmánya, hogy rutin CT- és MR-eszközökkel a megmenthető, valamint irreverzibilis károsodást elszenvedett agyszövet kiterjedése és aránya pontosan felmérhető. A thrombectomia során használt eszközök utóbbi években tapasztalt technikai fejlődése ugyancsak elősegíti a jobb klinikai kimenetel elérését ebben a súlyos betegségben.

Az agyi érkatasztrófák túlnyomó többségét az ischaemiás stroke teszi ki. Noha az ictalisan kialakuló neurológiai tünetek hátterében döntően keringészavar (ischaemia vagy vérzés) áll, az esetek egy részében más kóroki folyamat véleményezhető.

A polycythaemia vera (PV) Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplazma, melynek jellemzője az eritrocitózis. Bár a betegség prognózisa relatíve jónak mondható, a vaszkuláris komplikációk gyakoriak. Míg a mikrovaszkuláris szövődmények elsősorban a betegség tüneteit súlyosbítják, addig az artériás és vénás tromboembóliás események, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, mint leggyakoribb szövődmények a mortalitás fő okai is. Jelen közlemény célja a betegség angiológiai vonatkozásainak ismertetése, különös tekintettel a trombózissal járó kórképekre.

Az SE Neurológiai Klinika elnyerte az ESO Angels legmagasabb, gyémánt fokozatú minősítését, ezzel a stroke ellátásban Európa legjobbjai közé tartozik.

Az OTSZ Online szerint az ischaemiás stroke-on átesett betegeken a thrombectomia idejének megnyúlása rosszabb végső kimenetellel jár.

Kanadai kutatók felfedezték, hogy a stroke-ot okozó vérrögök különböző szerkezetűek, eltérő struktúrájuk és elhelyezkedésük pedig támpontot adhat a kezelés módjának megválasztására.

A vénás tromboembóliás (VTE) kórképek (legismertebb formái a mélyvénás trombózis és a pulmonalis embólia) gyakori betegségek, melyek – elsősorban a pulmonalis embóliában előforduló akut hemodinamikai zavar miatt – akár az életet is veszélyeztetik. Egyes tanulmányok ugyanakkor krónikus betegségként is tekintenek a vénás tromboembóliákra az ismétlődés magas aránya miatt. Kezelésük alapja véralvadásgátló gyógyszer alkalmazása. A használható gyógyszerek palettája a kis molekulatömegű heparinok (LMWH) és a K vitamin antagonisták (KVA) mellett a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) megjelenésével jelentősen kibővült. Mindezen szerek adagolási módja (dozírozása) jól meghatározott, még ha szerenként különböző is; ugyanakkor a kezelés időtartamát illetően az irányelvek és a mindennapi orvosi gyakorlat jelentős eltérést mutatnak. Jelen összefoglalóban a véralvadásgátló kezelés időtartamáról olvashatnak egy rövid kivonatot.