Biometeorológia Több ezer éve tudjuk, hogy az állatok és a növények „viselkedéséből” következtetni lehet az időjárásra. A rovarevő madarak eső előtt alacsonyabban repülnek (követve az ilyenkor szintén lejjebb költöző táplálékállatokat), a méhek visszahúzódnak a kaptárba, a levelibékák brekegni kezdenek. A vadlibák napokkal az első, kemény fagyot hozó ősz végi hidegfront-betörés előtt elhúznak délre, a hóvirághagymák pedig gyakran a hó alatt is kihajtanak, olyankor, amikor még csak ők tudják, hogy melegebb lesz. Az ember sok ezer éve figyeli és használja ezeket a jeleket, saját magára azonban alig néhány évtizede alkalmazza a más élőlényeknél megfigyelt összefüggéseket. A sokszor nem is észlelhető időjárás-változás fizikai ingert jelent a szervezet számára, és kiszámítható fiziológiai vagy pszichikai válaszreakciókat indukál, alkalmazkodásra kényszerítve az embert. Az egészséges szervezet általában a rövid távon ható és a tartós ingerekhez is könnyen alkalmazkodik (olykor az alkalmazkodás kifejezetten jót tesz az egészségnek, amit a klímaterápiákban ki is használnak), problémát elsősorban az időjárás-változás függvényében súlyosbodó betegségek, illetve az egyéni érzékenység jelentenek.