A magasvérnyomás-betegség a civilizált emberiség egyik népbetegsége. Az életkörülményeink gyors és látványos megváltozásával egyre újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie az emberi szervezetnek. Genetikai hátterünk, így élettani alkalmazkodóképességünk azonban évszázadok óta nem változott.

A világon 537 millió felnőtt (20–79 éves) él cukorbetegségben. Ez a szám az előrejelzések szerint 2030-ra 643 millióra, 2045-re pedig 783 millióra emelkedik. A cukorbetegség 6,7 millió halálesetért volt felelős 2021-ben. Cukorbetegség miatt 5 másodpercenként hal meg egy beteg. A cukorbetegség ekkor legalább 966 milliárd dollárnyi egészségügyi kiadást okozott – ez 316%-os növekedés az elmúlt 15 évben.

A szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hipertónia, a diabétesz mellitus, a metabolikus szindróma, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség patogenezisében is. A legújabb szemlélet szerint a hipertónia egy szindróma, ami magában foglalja a vérnyomás emelkedését, az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikót és a célszervkárosodásokat. Egy 2000-ben publikált adat szerint a világon összesen kb. 972 millió magasvérnyomásos beteg volt, és ez a szám 2025-re 1,56 milliárd lesz, ami a világ felnőtt lakosságának kb. 29%-át érinti. Patogenezise nagyon összetett, de a fokozott szimpatikus aktivitás ennek az egyik legfontosabb része.

A kardiovaszkuláris szövődmények elsősorban vaszkulárisak, az érrendszer károsodása nyomán, illetve a véralvadási rendszer túlaktivációja következtében alakulnak ki. A direkt myocardialis eltérések (a myo- vagy pericarditis, ACS, stressz cardiomyopathia) ritkábbak.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.

A szívelégtelenség kezelésében az angiotenzinreceptor-neprilizininhibitort 2015-ben hagyta jóvá az FDA, illetve Európában is abban az évben fogadták el.

A magas vérnyomás az egyik leggyakoribb szív-ér rendszeri rizikótényező, melynek számos szervi szövődménye alakulhat ki. A hypertoniára joggal mondhatjuk, hogy „néma gyilkos”, hiszen világszerte 10 millió haláleset írható közvetlenül a számlájára évente.

A neuropathiák − nomen est omen − a neurológia tárgykörébe tartoznak. Egyes neuropathiák azonban nem véletlenül szerepelnek − több oknál fogva is − a nagy reumatológiai tan- és kézikönyvekben. Egyrészt vannak egyértelműen a reumatológia tárgykörébe is tartozó megbetegedések, melyek patológiájának, tünettanának része, szövődménye vagy akár kezelésének mellékhatása lehet neuropathia. Másrészt a perifériás idegrendszer betegségeinek tünetei nemegyszer a végtagokon jelentkeznek.

Az elmúlt két évtizedben a vesebetegség világszerte népegészségügyi problémává vált. A vesebetegség felismerése jelentősen csökkentheti a betegek fokozott halálozásáért felelős kardiovaszkuláris betegségek súlyosságát is.

A hypertensio (HT) a felnőtt lakosság átlagosan 20-25%-t érinti, melynek gyakorisága az életkor előrehaladtával arányosan növekszik, így az 50 év felettiek 50%-ában magas vérnyomás észlelhető.