Itt az ideje, hogy búcsút mondjunk a K-vitamin-antagonistáknak és talán a heparinnak is? – teszi fel a kérdést az Advances in Venous Arterial Thrombosis című szakfolyóirat közleménye.

Nem túl meglepő kijelentés, hogy a biostatisztikus hozott anyagból dolgozik. 

Sorozatunk korábbi két részéből kiderült, hogy jó metaanalízist készíteni igen nehéz, néha még a legtekintélyesebb lapok szerzőinek is beletörik a bicskája.

zabad-e összeadni az almák és a körték számát? Az általános iskolában nem, de a klinikai vizsgálatoknál gyakran rákényszerülünk. Szerencsére vannak olyan változók, amelyekkel mégis összegezhető ez a sokféle eredmény.

Melyik az a két fogalom, amely sorozatunk eddigi tíz részében mindig szerepelt? A helyes válasz az első és második fajta hiba. A gyakorisági verseny harmadik helyezettje a mintaelemszám, amely szorosan összefügg a kétféle hibával.

A klinikai vizsgálatok tervezésénél nagyon fontos szempont a „lehető legkisebb torzítás” elve, azaz a különböző  ismert vagy korábban még nem ismert  zavaró tényezők hatásának csökkentése.

Ezekben a vizsgálatokban a szórás meghatározása önmagában nem fontos, csak viszonyítási alapul szolgál. Amolyan muszájparaméter, mely koloncként lóg a statisztikai próbán. A tolerancia- és a predikciós intervallum.

Ha cikkünk olvasása helyett a biostatisztikai kislexikont ütné fel, hogy kikeresse benne a harmadik hibafajtát, nem találná meg benne.