Magyarország az egyik legnagyobb EU-beszállító Január elsejétől hivatalosan nem árusíthatnának hazánkban gyógyhatású készítményeket, az 1998-as gyógyszertörvény rendelkezései alapján ugyanis e termékeket vagy gyógyszerré kell(ene) átminősíteni, vagy egyéb kategóriába sorolni, így indikáció nélkül, élelmiszer-kiegészítőkként kerülhet(né)nek a fogyasztóhoz. Csakhogy mindmáig nem született meg ehhez a lépéshez  a szükséges rendelet. Így aztán nem csoda, hogy számos szabálytalanság tapasztalható a gyógynövények, azon belül is elsősorban a gyógyteák – vagy az azoknak kikiáltott termékek – piacán. Nem szakértő vásárló fejében például bizonyára nem fordul meg, hogy egy bevásárlóközpontban kapható kamillatea esetleg nem egyenértékű a bevizsgált, minőségileg garantált, patikában vagy gyógynövényboltban kapható kamillavirág-teával, amely ellenőrzötten csak a megfelelő hatást kiváltó növényi részt tartalmazza. Nem véletlenül fogalmazott úgy Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) élelmiszer-szakértője, hogy jó biznisznek tűnik Magyarországon a gyógynövény-forgalmazás, ám egyáltalán nem biztos, hogy fogyasztóbarát. E sokak számára feltehetően egyáltalán nem meglepő kijelentés azon a rendezvényen hangzott el, amelyen az OFE képviselői bejelentették: várhatóan még a nyáron felmérik a hazai gyógynövénypiaci helyzetet, majd ezt követően tájékoztató füzetet bocsátanak ki laikusoknak. Ebben egyebek között arról kívánnak majd beszámolni, hogy mit tapasztaltak: tartalmazzák-e a Magyarországon forgalmazott gyógyteák azokat a hatóanyagokat, amelyeket a termék dobozán feltüntettek; van-e bennük egészségre káros anyag, netán nehézfémeket, mikrobiológiai anyagokat rejtő szennyezés, s azt is közölni óhajtják, szerintük hol kellene a vevőnek vásárolnia, hogy elkerülhesse az esetleg később fellépő egészségromlást.