A Nemzetközi Űrállomás egyik asztronautájánál egy rutin ultrahang során vénás trombózist diagnosztizáltak. Lássuk, hogyan oldotta meg a nehéz feladatot a földi orvoscsapat!

Miként befolyásolják az elhízás és az azzal járó szervezetbeni változások a gyógyszerek farmakodinámiás és farmakokinetikai sajátosságait?

A poszttrombotikus (PTS) szindróma a mélyvénás trombózis (DVT) gyakori komplikációja. A K-vitamin antagonista (VKA) kezelés elégtelen minősége kockázati tényezőt jelent a PTS kialakulása szempontjából. Rivaroxaban kezelés mellett alacsonyabb a PTS előfordulása, mint enoxaparin/VKA kezelés mellett.

Szimptomatikus vénás thromboemboliás eseményen (VTE) átesett, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén magasabb a rekurrens VTE kockázata. Az EINSTEIN DVT és EINSTEIN PE vizsgálatokban a vesefunkció károsodása emelte a major vérzés kockázatát az enoxaparin/K-vitamin antagonista (VKA) csoportban, míg a rivaroxabannal kezelt betegek esetén nem.

A beszűkült vesefunkció mind az artériás, mind a vénás keringésben nagyobb thrombotikus kockázattal társul,  ugyanakkor a beszűkült vesefunkció az antikoaguláns kezeléssel kapcsolatban előforduló vérzések kockázatát is növelheti.

Azoknál a rosszindulatú daganatos betegeknél, akiknek már volt thromboemboliás (VTE) eseménye,  az átlagosnál magasabb lehet  a rekurrens VTE kockázata.

Nemcsak a sebészeti beavatkozáson áteső, hanem a belgyógyászati betegek közül is sokan ki vannak téve a mélyvénás thrombosis és a vele azonos patofiziológiai alapokon álló pulmonális embolia fokozott kockázatának