Az atópiás ekcéma igen gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely az esetek jelentős százalékában már csecsemő- vagy kisdedkorban manifesztálódik. Patogenezisében a genetikai hajlam, immunregulációs eltérések, az epidermális barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. A betegség lefolyását, a klinikai tünetek fellángolását szignifikánsan befolyásolja számos külső és belső környezeti faktor, így hormonális, emocionális, éghajlati tényezők, infekciók, inhalatív allergének, kontakt allergének, bizonyos élelmiszerek.
Az atópiás dermatitis (AD) egy olyan heterogén betegség, amelyben genetikai, környezeti és immunológiai faktorok összessége járul hozzá a klinikai tünetekhez, és amelyre jellemző a fokozott bőrön keresztüli folyadékvesztés, valamint a különböző mikróbák bőrön keresztüli penetrációja.
A bőr egy komplex ökoszisztéma része, melyben a mikroorganizmusok egyensúlya fontos szerepet játszik. A bőrön található mikrobiom a patogének (pl. Staphylococcus aureus) kolonizációját gátolja, és az epidermális barrier funkció kialakításáért is felelős. A mikroorganizmusok képesek modulálni az immunrendszert, annak fejlődésére és a betegségek kialakulására is hatással vannak. A bőr mikrobiom szerkezete és összetétele az életkorral, illetve egyes bőr régiók szerint is változik, ez tartalmazza az emberi szervezetben a legtöbb kommenzalista mikróbát, több mint 1000 fajta baktériumot [1].
Az atopiás dermatitis (AD) az egyik leggyakoribb bőrgyógyászati kórkép, mely világszerte a gyermekek körülbelül 20%-át, a felnőttek 2,1–4,9%-át érinti.
A közepesen súlyos és súlyos atopiás dermatitis (AD) kezelése sok buktatót rejt azoknál a betegeknél, akik nem megfelelően reagálnak az első vonalbeli szisztémás terápiára.
Az atopiás dermatitis (AD) a gyermekek 5–20%-át érinti világszerte. Az AD gyakori klinikai jelei (pruritus, xerosis, lichenification stb.) jelentős mértékben befolyásolják az érintettek pszichés állapotát és élet minőségét is. Ez különösen igaz a gyermekkori AD eseteire.
A felnőttkori AD az esetek egy részében gyermekkori megbetegedés perzisztálása, máskor a betegség felnőttkorban jelentkezik először vagy tér vissza a gyermekkori tünetek megszűnését követően.
A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében. Új dimenziók nyíltak meg a betegek és kezelőorvosaik előtt.
A JAK2V617F-mutáció jelentőségének felismerése a JAK-gátló gyógyszerek fejlesztéséhez vezetett, amelyekkel kapcsolatban az első tapasztalatok a BCR-ABL1-negatív myeloproliferativ betegségekben (MPN) történő alkalmazásról vannak. A JAK-gátlók antiinflammatorikus hatásuk miatt autoimmun kórképekben és graft-versus-host betegségben is bevezetésre kerültek. A hematológiai kórképekben elsősorban a ruxolitinib hatékonyságával kapcsolatban állnak rendelkezésre tapasztalatok az elmúlt 10 évből. A szerző a JAK-gátlók hematológiai alkalmazásának lehetőségeit foglalja össze.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?