A csökkent ejekciós frakcióval kísért szívelégtelenség belgyógyászati terápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi néhány évtizedben, miután több olyan hatásos gyógyszer is forgalomba került, melyek alkalmazásával szignifikánsan csökkenthető a morbiditás és mortalitás.

A közepes ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFmrEF) szenvedő betegeket korábban jellemzően kizárták a vizsgálatokból, ami gátat szabott a HFmrEF prevalenciájával, klinikai jellemzőivel, terápiára adott válaszaival kapcsolatos ismeretek megszerzésének.

Egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) kialakulása szorosan összefügg az öregedési folyamatokkal, és a szívet érintő panaszok egy sok-szervi kórkép részei.

A génexpressziót szabályozó RNS-ek szintjének a laboratóriumi mérése támogatást nyújthat a szívelégtelenség diagnózisához, a prognózis felállításához, illetve támogathatja az optimális terápia-választást.

Képlékenyek a határok a szívelégtelenség jelenleg alkalmazott klasszifikációjában. Amennyiben a neurohormonális blokádra adott válaszreakciót tekintjük, nem biztos, hogy megfelelőek a limitértékek.

A szívelégtelenség és a Covid-19 közötti kapcsolat komplex: a szívelégtelenség a súlyos lefolyású Covid-19 rizikófaktora, miközben a koronavírus-fertőzés a szívelégtelen betegeknél állapotromlást idézhet elő, illetve korábban nem szívelégtelen pácienseknél de novo szívelégtelenséget okozhat.