hirdetés
2017. október. 19., csütörtök - Nándor.

Az anti-Müllerian-hormon szérumkoncentrációi reproduktív korú normoovulációs és anovulációs nőbetegeknél

WHO 2-es típusú anovulációban az AMH-koncentrációk emelkedettek, ami úgy tűnik, hogy a kis preantrális és korai antrális folliculusok számának növekedésével függ össze, különösen PCOS eseteiben. Tekintettel arra, hogy az AMH-koncentrációk szorosan összefüggnek a petefészek működési zavarát tükröző egyéb klinikai, endokrin és ultrahang-paraméterekkel, az AMH segíthet a betegség súlyosságának megítélésében.

Az Anti-Müllerian-hormon (AMH) a TGFbéta-szupercsalád tagja. A nemi differenciálódás során az AMH-t fiúmagzatoknál a Sertoli-sejtek termelik, míg lánymagzatoknál az AMH csak posztnatálisan termelődik a petefészkekben. Az AMH közvetlen módon szabályozza a folliculusok korai fejlődését. A fiatal normoovulációs nők AMH-szérumszintje az életkor idővel csökken, míg ugyanezen idő alatt a petefészkek öregedését jelző egyéb markerek szintje nem változik. Bár az AMH-koncentrációk nem korreláltak az életkorral és a FSH-szintekkel, az AMH-szérumszintek az antrális folliculusok számával mutatták a legszorosabb összefüggést. Ez alapján az AMH a petefészkek öregedésének szenzitív markere lehet. Valóban bebizonyosodott, hogy az IVF-re adott elégtelen válasz csökkent petefészekrezervre utal, ezzel összefüggésben alacsonyabb az AMH kiindulási szintje a szérumban.

Krónikus anovuláció a meddő párok jelentős részénél (20−25%) igazolható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) adatai szerint a krónikus anovulációval jelentkező betegek körülbelül 80%-ánál a FSH szérumszintje a normál tartományban van, ezzel együtt normális az endogén ösztrogéntermelés. Ilyen esetekben normogonadotrop normoösztrogén anovulációs infertilitást véleményeznek (gyakoribb megjelölése a WHO 2-es osztály). Tekintettel arra, hogy e kórállapot mögött igen sokféle ok áll, a WHO szerint 2-es osztályba sorolt nők (ide tartozik a polycystás ovarium szindróma [PCOS] is), igen heterogén populációt alkotnak. Ebben a betegcsoportban a kis antrális folliculusok száma általában emelkedett, melynek oka a domináns tüsző kialakulásának a zavara.

Mivel az AMH-t legnagyobb részt a kis folliculusok termelik, az AMH szérumkoncentrációja PCOS-ben megemelkedhet. Jelen vizsgálatban az AMH-t releváns klinikai markerként elemezték a petefészkek diszfunkciójának megítélésében WHO 2-es osztályba sorolt anovuláció eseteiben, melyek egy részében PCOS is fennállt, míg másokban nem.

 

Betegek és módszerek

A vizsgálatba egy fertilitási klinika 128 betegét vonták be 1994 és 1999 között. Az alábbi beválasztási kritériumokat tartották szem előtt: 1) meddőség; 2) oligomenorrhoea (az egyes menstruációk közötti időtartam 35 napnál hosszabb) vagy 3) amenorrhoea (menstruáció legalább 6 hónapos elmaradása); 3) a FSH szérumkoncentrációja a normál tartományban van (1−10 IU/l); 4) pozitív megvonásos vérzés progeszteron adása után amenorrhoea eseteiben; és 5) 19 és 41 év közötti életkor.

A betegek egy alcsoportjánál hyperandrogenaemiával társult PCOS-t kórisméztek, emellett a folliculusok száma és/vagy a petefészekvolumen emelkedettnek bizonyult.

A petefészkek ultrahangvizsgálata során mérték a petefészek térfogatát, a stroma echogenitását és az átlagos tüszőszámot.

A kontroll csoportot 41 egészséges önkéntes nő alkotta, akiknek menstruációs ciklusa normális volt (26−30 nap), testtömegindexe a normális tartományba esett (18−25 kg/m2), és a vizsgálat előtt legalább 3 hónapon keresztül nem szedtek semmilyen gyógyszert (beleértve az orális fogamzásgátlókat is).

 

Eredmények

A szérum AMH-koncentrációi szignifikánsan magasabbnak bizonyultak WHO 2-es típusú anovuláció eseteiben (mediánérték 7,6 mikrog/l [tartomány 1,1−40,0 mikrog/l]), szemben a kontroll csoportban mért értékekkel (2,1 mikrog/l [0,1−7,4 mikrog/l]). A 106 PCOS-beteg alcsoportjában (˃12 folliculus/2−9 mm-es tüsző és/vagy petefészek térfogata ˃ 10 ml) magasabb AMH-koncentrációkat mértek (9,3 mikrog/l [1,8−40,0 mikrog/l]), szemben a PCOS-ben nem szenvedő 22 nővel (6,4 mikrog/l [0,1−22,1 mikrog/l]). A WHO szerint 2-es típusba sorolt esetekben az AMH-szintek  a polycystás ovarium szindróma jellegzetességeivel korreláltak, mint amilyenek a LH-koncentrációk, tesztoszteronszintek, átlagos petefészek-volumen és a folliculusok száma. Az AMH-koncentrációk WHO 2-es típus eseteiben és a kontrollcsoportban is jó összefüggést mutattak az életkorral. Az AMH-szinteknek az életkor előrehaladtával bekövetkező relatív csökkenése azonban kevésbé volt szembetűnő a WHO 2-es típus eseteiben. Ebben az alcsoportban nem függött össze az AMH, az FSH-dózisválasz, a stimuláció időtartama és a beadott FSH-dózis .

 

Összefoglalás

WHO 2-es típusú anovulációban az AMH-koncentrációk emelkedettek, ami úgy tűnik, hogy a kis preantrális és korai antrális folliculusok számának növekedésével függ össze, különösen PCOS eseteiben. Tekintettel arra, hogy az AMH-koncentrációk szorosan összefüggnek a petefészek működési zavarát tükröző egyéb klinikai, endokrin és ultrahang-paraméterekkel, az AMH segíthet a betegség súlyosságának megítélésében. WHO 2-es típusban és különösen PCOS eseteiben az emelkedett AMH-szintek fokozott petefészek rezervet jelezhetnek.

 

Forrás: Laven JSE, et al. Anti-Müllerian hormone serum concentrations in normoovulatory and anovulatory women of reproductive age. J Clin Endocrin Metabol. 2004;89:318−323.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Akkor tudunk nehéz helyzetben lévő embertársainkon, barátainkon, rokonainkon segíteni, ha jobban megértjük a halállal kapcsolatos lelki folyamatokat, és mi magunk is rendezzük a viszonyunkat ezzel a kérdéssel.

Két közlemény is megjelent a British Medical Journal-ben a szteroid torokgyulladásban való alkalmazásáról. Az egyik egy review és metaanalízis (Corticosteroids for treatment of sore throat: systematic review and meta-analysis of randomised trials), a másik egy ajánlás (Corticosteroids for sore throat: a clinical practice guideline).