hirdetés
2017. augusztus. 20., vasárnap - ALKOTMÁNY ÜNN., István.

Az American College of Gastroenterology klinikai irányelvei a cöliákia diagnosztikájára és terápiájára

Az útmutató fejezeteinek alapját a jelenleg rendelkezésre álló szakirodalmi adatok és bizonyítékok összegzett elemzése képezi. Az irányelvek elsődlegesen a felnőtt korú betegek ellátására vonatkoznak, így a gyermekgyógyászati populáció ellátása némiképpen eltérhet ettől.

Mikor szükséges vizsgálatokat végezni cöliákia irányában?

1. Ha a tünetek, panaszok vagy laboratóriumi leletek felszívódási zavarra utalnak (pl. krónikus hasmenés, testsúlycsökkenés, steatorrhea, étkezést követő hasi fájdalom és puffadás, kivizsgálás szükséges.

2. El kell végezni a teszteket, ha olyan tünetek, panaszok vagy laboratóriumi leletek állnak fenn, melyek hátterében felmerül cöliákia mint kezelhető ok lehetősége.

3. Ha az adott személy elsőfokú rokonai között cöliákia diagnózisa igazolódott, akkor cöliákiára utaló tünetek, panaszok vagy laboratóriumi leletek birtokában kell vizsgálatokat végezni.

4. Megfontolandó az igazoltan cöliákiában szenvedő beteg tünetmentes első fokú rokonainak kivizsgálása.

5. Fel kell merüljön a cöliákia gyanúja, ha az szérum emelkedett transzaminázszintje mögött nem sikerül kimutatni egyéb okot.

6. Szűrni kell az 1-es típusú cukorbetegeket cöliákia irányában, ha emésztési panaszok, illetve cöliákiára utaló jelek állnak fenn, vagy a laboratóriumi leletek alapján felmerül a kórkép lehetősége.

 

A cöliákia kivizsgálása

1. Kétéves kor felett az IgA anti-szöveti transzamináz antitest kimutatása a választandó diagnosztikai módszer.

2. Amennyiben erős a gyanú cöliákia fennállására, és felmerül IgA-hiány lehetősége, az össz-IgA szintjét kell mérni. Alternatív módszer lehet az IgA- és IgG-alapú tesztelés, például az IgG deamidált gliadin peptidek (DGP) meghatározása.

3. Azokban az esetekben, ahol az IgA-szint alacsony, vagy szelektív IgA-hiány áll fenn, IgG-alapú tesztelést (IgG deamidált gliadin peptidek [DGP] és IgG szöveti transzglutamináz [TTG]) kell végezni.

4. Amennyiben megalapozott a gyanú cöliákia fennállására, bélbiopszia szükséges akkor is, ha a szerológiai tesztek negatívak.

5. Minden diagnosztikai szerológiai vizsgálatot akkor kell végezni, amikor a beteg gluténtartalmú étrenden van.

6. A natív gliadin ellen termelődött antitestek meghatározása nem javasolt a cöliákia elsődleges diagnosztikájában.

7. A cöliákiában használt tesztek TTG IgA-val történő kombinálása csak alig javítja a szenzitivitást cöliákia kimutatására, ugyanakkor rontja a specificitást, ezért kis kockázatú populációkban nem javasolható stratégia.

8. Kétévesnél fiatalabb gyermekek cöliákia szűrése során az IgA TTG teszttel együtt meg kell határozni a deamidált gliadin peptidet (IgA és IgG) is.

 

Megerősítő vizsgálatok cöliákia gyanújakor

1. A cöliákia diagnózisának megerősítésekor figyelembe kell venni a kórelőzményt, a fizikális leleteket, a szerológiai vizsgálatok eredményét és a felső endoszkópia során látottakat egyaránt (utóbbi során több helyről is mintát kell venni a duodenumból és azt szövettani vizsgálatra küldeni).

2. A vékonybél-biopsziával is kiegészített felső tápcsatornai endoszkópia a kivizsgálás kritikus komponense cöliákia gyanújakor, ezért javasolt elvégezni a kórisme megerősítésére.

3. A duodenumból több helyről (a bulbus területéről két helyről, valamint a disztális duodenumból legalább négy helyről) javasolt biopsziás mintát venni a cöliákia diagnózisának megerősítése céljából.

4. A bél epitéliumának lypmphocytás infiltrációja boholyatrófia hiányában nem specifikus cöliákiára, ezért más okot kell keresni az eltérések hátterében.

 

A cöliákia elkülönítése a nem cöliákiás gluténszenzitivitástól

1. A tünetek, illetve a GFD-re adott tüneti válasz önmagában nem alkalmas a cöliákia diagnózisának kimondására, mivel ez alapján nem különíthető el egymástól a cöliákia és a nem cöliákiás glutén szenzitivitás.

2. A nem cöliákiás glután szenzitivitás gyanúja csak akkor kell, hogy felmerüljön, ha a cöliákia lehetőségét már megfelelő vizsgálatokkal kizártuk.

 

A cöliákia kezelése

1. A cöliákiás betegnek gluténmentes diétát kell tartania. Ez azt jelenti, hogy szigorúan kerülnie kell minden olyan élelmiszert, mely búza-, rozs- vagy árpafehérjét tartalmaz.

2. Bár a tisztán zabfehérjéket tartalmazó ételféleségeket a cöliákiában szenvedő betegek szervezete biztonsággal tolerálja, a zabot csak óvatosan szabad bevezetni az étrendbe, és a beteget szorosan nyomon kell követni a nem kívánt reakciók korai felismerése céljából.

3. A cöliákiás betegeket szakképzett dietetikushoz kell utalni, aki megfelelő segítséget nyújt a gluténmentes étrend összeállításához.

4. Frissen diagnosztizált cöliákia eseteiben a kivizsgálásnak ki kell térnie az esetleges mikrotápanyag-hiány kimutatására és megszüntetésére is. Az alábbi mikrotápanyagok, melyekre ki kell terjedniük a vizsgálatoknak (a teljesség igénye nélkül): vas, folsav, D-vitamin és B12-vitamin.

 

Forrás: Rubio-Tapia A, et al. American College of Gastroenterology Clinical Guideline: Diagnosis and management of celiac disease. Am J Gastroenterol. 2013;108:656−677.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

A 104-es segélyhívó szám teljes integrálásának nincsen egyetlen olyan pozitív vonatkozása sem a társadalom számára, amely miatt ez megérné. Szinte biztosra vehető, hogy az integráció miatt további csúszások is lesznek a kiérkezési időben, és ezek igen, okozhatják majd akár egy-egy beteg halálát is.

Vajon emlékeink és emlékezőképességünk is kiállják-e az idő próbáját? Hogyan játsszunk memóriánkkal úgy, hogy ne az játszhasson velünk kényére-kedvére?