hirdetés
2024. április. 23., kedd - Béla.
hirdetés

Multimodális diagnosztika, multidiszciplináris terápia

Új elnök az onkológus társaság élén

A Magyar Onkológus Társaság (MOT) novemberi kongresszusán dr. Gődény Mária, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) Radiológiai Diagnosztikai Osztályának vezetője vette át a társaság soros elnöki tisztségét. A professzorasszonyt többek között az onko-radiodiagnosztika fejlődési lehetőségeiről és arról kérdeztük, mik a tervei a MOT-elnökség két éve alatt.

– Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy egy diagnosztikus szakember vezetheti az onkológus társaságot.

– Nagy tisztességnek érzem, hogy radiológus szakemberként elnökké választottak. Talán ez is mutatja, hogy a társaságnak az a lényege, hogy sok szakma sok szakembere dolgozik együtt, és a multidiszciplinaritásnak részese a patológus, a radiológus is, nem csak a klinikai onkológus vagy a sebész. Az onkológiai ellátást ugyanis nem egy orvos viszi sikerre, hanem az olyan jól szervezett intézmények, ahol az orvosok képesek az együttműködésre – ez adja a mi intézetünk erejét is.

– Mit szeretne megvalósítani elnökként?

– Ezt a multidiszciplinaritást szeretném tovább erősíteni. Támogatni a kooperációt a különböző szakmák, a különböző társaságok között, sőt a különböző korúak között is. Szeretném segíteni a tumoros betegekkel foglalkozó civil szervezetekkel, illetve a nemzetközi tudományos társaságokkal, valamint a szakdolgozókkal való együttműködést is.

Emellett nagyon fontos a továbbképzés, aminek szintén multidiszciplinárisnak kell lennie. Szoros kapcsolatban vagyunk a Marosvásárhelyi és a Pécsi Orvosegyetemmel. Minden évben több rendezvényen tartunk onko-radiodiagnosztikai kurzust radiológusoknak, az idei 25. Soproni Kongresszuson például a képalkotók szerepe a prognosztikai faktorok vizsgálatában és az új, 2010. januárjától érvényes 7-es TNM bemutatása volt a téma.

– A MOT konferenciáján is előtérben van a prognosztikai tényezők képalkotó módszerekkel történő vizsgálata.

– Az onkológus konferencián ugyanezt a témát a klinikusok oldaláról közelítjük meg. A radiológusoknak arról tartottunk előadásokat munkatársaimmal, hogy hogyan dolgozzanak együtt a klinikussal, milyen metodikát válasszanak, hogy ez a kooperáció a lehető leggyümölcsözőbb legyen, a klinikusoknak pedig arról fogunk beszélni, hogy milyen segítséget várhatnak tőlünk, miben tudnak ránk hagyatkozni, hogyan érdemes feltenniük a kérdéseket, mi az, amit elvárhatnak tőlünk.

Mi, radiológusok majdnem az összes beteggel találkozunk, a diagnózisok nagy része nálunk születik. A daganat általunk megállapított kiterjedése, stádiuma, szöveti struktúrája alapján lehet meghatározni, hogy milyen terápiában részesüljön a beteg. A pácienseket követjük, tehát nemcsak a diagnózis felállításában, hanem a terápia hatékonyságának megállapításban, reziduális daganatszövet keresésében, a szövődmények kimutatásában, az esetleges recidívák felismerésében is alapvetően meghatározó a modern képalkotó diagnosztika szerepe.

– Januárban lesz másfél évtizede, hogy az OOI diagnosztikai osztályát vezeti. Ebben a tizenöt évben rengeteget fejlődött a képalkotás.

– Az intenzív fejlődés Magyarországon a 80-as évek közepén kezdődött, akkoriban kezdtek a jó eredménnyel működő ultrahang-berendezések elterjedni. A mágneses rezonancia vizsgálat nagy felfutása az elmúlt tizenöt évben történt, ez a módszer jelenleg is nagy fejlődés előtt áll.
Amikor az osztály élére kerültem, csak egy-egy nagyon öreg UH- és CT-készülékünk volt, MR-berendezésünk nem. Tizenkét éve indult az intézet gépparkjának fejlesztése, ekkor kaptunk korszerű UH-, CT- és MR-készülékeket. Már ezek sem túl fiatalok, most várjuk az újabb fejlesztést.

– Megvalósult az intézetben a digitális képátviteli és archiváló rendszer kiépítése?

– Igen; most azon dolgozunk, hogy teleradiológiai módszerekkel máshová is el tudjuk juttatni a tudásunkat. Így megteremtődne a távkonzultáció lehetősége és az ügyelet ellátása is egyszerűsödhetne.

A mai világban már működik például az is, hogy amerikai beteg képalkotói diagnosztizálását indiai vagy pakisztáni orvos végzi, ami egyszerű probléma esetén rendben is van, de egy daganat komplex megítélését, a beteg követését nehezen tudom elképzelni ilyen formában.

– A komputer asszisztált diagnózis módszerét emlő-, illetve tüdőgócok megtalálásában használják. Mennyit segít a számítógép?

– Ahol van digitális mammográfia, a komputer segít abban, hogy rá tud mutatni arra a területre, amelyre az orvosnak fókuszálnia kell. Nem veszi át az orvos helyét, értékelését, de segít a percepcióban, hiszen a szűrés során az orvosnak naponta több száz filmet kell megnéznie, óhatatlan, hogy a szeme, agya kimerül, így jól jön, ha a számítógép pontosítja a munkát, még akkor is, ha minden felvételt két orvosnak kell megnéznie.

– A sajtó tele van egymásnak ellentmondó véleményekkel a mammográfiás szűrővizsgálat hasznosságát illetően.

– Igen, ezek jól megzavarnak mindenkit. Általában minden olyan szűrés, amelynek esetén nagyobb társadalmi összefogásra, nagyobb pénzmennyiségre van szükség, jobban a fókuszba kerül, és a nézetkülönbségek is élesebbek. Nehéz értékelni és értelmezni a nézetkülönbség okait, hiszen olyan daganatokat találunk meg mammográfiás szűréssel, amelyek még nem tapinthatók, sőt MR-rel azt is kimutatjuk, ha az elváltozás többgócú, majd a patológus megállapítja, hogy az rosszindulatú-e. Kis daganatnál kis radikalitású műtéttel megoldható a helyzet. Szűrés nélkül a daganatot csak akkor fedeznénk fel, amikor az már panaszt okoz, tapintható, vagy már a nyirokcsomókba terjedt.

Vannak olyan tanulmányok, amelyek arra hivatkoznak, hogy a mammográfia sugárterhelést jelent, vagy nem befolyásolja elégséges mértékben a túlélést, de én úgy gondolom, hogy ezek esetében nem megfelelő adatfeldolgozásról vagy nem megfelelő szervezésről lehet szó. A jó minőségű szűrőhelyek esetében – és itt Tabár László adataira hivatkoznék, aki Svédországban megteremtette és sikerre vitte a mammográfiás szűrést – a szűréssel jelentős számú életet mentünk meg. Ez nem kérdés. A baj az, hogy az orvostársadalom nem eléggé aktiválja a 45 és 65 éves kor közötti hölgyeket, hogy menjenek el az emlőszűrésre. Ötven százalék körüli a részvétel, holott a 80–90 százalékos arány lenne a kielégítő. Minden, a lakosság körében tevékenykedő egészségügyi dolgozó, kiemelten a háziorvosok feladata megfelelő tájékoztatással szorgalmazni, hogy az érintettek, miután megkapták az ÁNTSZ-től a hívólevelet, elmenjenek a szűrésre.

– Milyen felbontás-növekedésre, illetve egyéb fejlődésre van kilátás a közeljövőben a képalkotás terén?

– A rétegképalkotó technikák mindegyikében egyre többféle kontrasztanyag használatával javítjuk a vizsgálat értékelhetőségét. Növekednek a digitális képformátum nyújtotta lehetőségek, javulnak a szoftverek: az adatokat egyre több szempontból fel tudják dolgozni. Egyre pontosabb a tumorvolumen-mérés, nemcsak a tumorszerkezet meghatározásának kvalitatív, de kvantitatív módszerei is javulnak. Sokat fejlődött a közelmúltban a terápiás hatékonyság követése, így például megállapítható, ha ugyanaz maradt a tumorméret, de a sejtek egy része elpusztult, csökkent az erezettség.

A multidetektoros CT-k egyre rövidebb idő alatt egyre több adatot mérnek, egyre pontosabban, és a fejlesztők törekednek a röntgensugár-terhelés csökkentésére is. Az MR nehézkesebb, vizsgálati ideje hosszabb, azonban előnye, hogy nem ionizáló sugárzással működik. Jobb a szöveti felbontása, sok mérési módot tesz lehetővé – az adatfeldolgozás, az informatika fejlődése, a műszaki haladás egyre tágítja a lehetőségeit. Nagy a jelentősége a képfelbontást is javító magas térerejű MR-nek, a 3 Teslás berendezések alkalmazása ma már rutinszerűvé vált.

– Melyek ma a molekuláris képalkotás lehetőségei? Mit lehet megtudni biokémiailag egy tumorról?

– A molekuláris képalkotás a jövőt illetően nagyon fontos, ennek része a dinamikus kontraszthalmozásos MR (DCE-MR), a diffúzió-súlyozott MR (DW-MR), illetve az MR spektroszkópia, valamint a PET-CT, ami önmagában egy multimodális alkalmazás. Van már PET-MR is, ami ötvözi a PET metabolikus aktivitást jelző és az MR kiváló lágyrészfelbontó képességét.

Az MR spektroszkópia révén a daganaton belüli anyagokat analizálva következtethetünk annak jó- vagy rosszindulatúságára, illetve arra, hogy egy adott szövet recidíva-e vagy hegesedés. Agydaganatoknál – például glioblasztóma esetében – már a gyakorlatban is alkalmazzák, prosztata- és emlőkarcinómánál pedig vizsgálják felhasználhatóságát. A prosztataráknál például a citrát-, kolin- és kreatininszint arányaiból következtet a szöveti rosszindulatúság fokára.

A DCE-MR segítségével szemikvantitatív analízist alkalmazva az elváltozás szerkezetéről nyerünk értékes többletinformációt. Ez a módszer a kontrasztanyag-halmozást az idő függvényében vizsgálva azt nézi, hogy az adott terület hogyan veszi fel a kontrasztanyagot, illetve az hogyan mosódik ki belőle. A daganat, érellátásának sajátosságai miatt gyorsan felveszi és gyorsan ki is mosódik belőle, ezért egy bizonyos alakú görbe jellegzetes lehet a rosszindulatú tumorra.

– Az osztálya diagnosztikán kívül közvetlen gyógyító beavatkozásokat is végez. Milyen terápiás eljárásokkal dolgoznak?

– Angiográfiával, a daganatos érbe vezetett katéterrel embolizációt végzünk, illetve tumorellenes gyógyszert juttatunk a területre. A módszerrel vérzést is kezelünk, ereket tágítunk. A sztent-behelyezés is a radiológus feladata, amikor a daganat a szomszédos főérképletre terjedve beszűkíti azt.

Nagy léptekkel fejlődik az intervenciós radiológia, napjainkban már különböző fókuszált energiákat alkalmazunk tumorablációra, például radiofrekvenciával, ultrahanggal, lézerrel roncsolhatunk – megfelelő indikáció mellett – daganatot.

– Tagja a szakmai kollégium radiológiai tagozatának. Milyen az új munkarend, eredményesebb ez a struktúra, mint a régi?

– Ez újfajta feladat a számomra; a szakmapolitikában nem vagyok rutinos, a multidiszciplináris szakmai tudásomat adom bele, hiszen én jóval nagyobb közösségben dolgozom, mint egy átlagos radiológiai osztály orvosa.

A munkának nagyon az elején járunk, az eredményességet még nem lehet fölmérni. Ami nagyon bíztató számomra, hogy jól együtt tud működni a 3 fős radiológiai tagozat és a 15 tagú tanács.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés