hirdetés
2017. december. 17., vasárnap - Lázár, Olimpia.
hirdetés

Sokszor elvész a teljes gyógyulás esélye

A Magyar Urológus Társaság közleménye a társaság csütörtökön kezdődött kongresszusa elé időzítve adott áttekintést a prosztatarákos, veserákos, hólyagdaganatos betegek hazai helyzetéről.

hirdetés

A Magyar Urológus Társaság november 5-7. közötti XX. Kongresszusán fókuszba kerülnek az urológiai daganatok is – erről tartottak Budapesten a Magyar Klinikai Onkológiai Társasággal közösen sajtótájékoztatót.

– Egyre finomabb műtéti technikák állnak rendelkezésünkre, hogy a prosztatarákkal diagnosztizált férfiakat úgy szabadíthassuk meg a rosszindulatú daganattól, hogy közben a vizelettartási képességet és a potenciát is megkíméljük. Évente mintegy 4 ezer prosztatadaganatot fedezünk fel, s 1300-1400 daganateltávolító műtét történik: Ausztriában ez a szám mintegy háromszor nagyobb, ott a férfiak egészségtudatossága miatt nagyobb arányban fedezik fel még műthető állapotban a daganatot, s a magasabb várható élettartam miatt is több a beteg – jelenti ki prof. dr. Tenke Péter, a Magyar Urológus Társaság elnöke.

 

Nem mindegy hol és hogyan műtenek

Nem indokolt minden prosztatadaganatot megműteni: minden esetben személyre szabott terápiás javaslatra van szükség, mert a daganat típusa, a beteg életkora és más betegségei ismeretében olykor elegendő a megfigyelés vagy a gyógyszeres kezelés, más esetekben a sugárterápia is lehet műtéti alternatíva. Ez viszont nem változtat azon, hogy időben felfedezve sokkal több férfinál végezhetnék el a teljes gyógyulás esélyét megadó operációt. A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház urológiai osztályát is vezető Tenke Péter hozzáteszi: csak ott szabadna prosztatarákot műteni, ahol erre elegendő tapasztalat van.

– A laparaszkopós műtétek, ezen belül a nyugaton elterjedtebb robot-asszisztált operációk a betegnek kisebb megterhelést és kevesebb szövődmény-kockázatot rejtenek, mint a nyílt feltárású műtétek, de nem ez a vízválasztó: az onkológiai eredményességet tekintve a két műtéttípus lényegében egyenértékű. A lényeg a műtéti technika finomságában, tehát a kivitelezés módjában rejlik, ezért csak megfelelő gyakorlattal és rutinnal szabadna prosztataműtétet végezni, ami évente minimálisan ötven ilyen operációt jelent – szögezi le Tenke Péter. A kitétel a prosztataráknál ritkább vesedaganatok és húgyhólyag-daganatok operációjára is vonatkozik, utóbbi betegségekben is több olyan sebészeti eljárás létezik, amelyeket ott tudnak leginkább alkalmazni, ahol elég nagy tapasztalattal rendelkeznek.

 

A gyógyíthatatlan sem reménytelen

– A gyógyíthatatlan nem a reménytelen szinonimája: egyre szélesebb gyógyszeres terápiás paletta áll idehaza is rendelkezésre, hogy a véglegesen meg nem gyógyítható urológiai daganatos betegségeket megszelídítsük – fogalmaz prof. dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke. A fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiai centrumát vezető főorvos szerint a prosztatarák az egyik legjobb példája annak, miként lehet akár évtizedes távlatban is együtt élni egy daganatos betegséggel.

– Amikor nem lehet műteni, a hormonkezelések, a kemoterápia, a sugárkezelések megfelelő ütemezése, az urológia és az onkológia eszköztárának összehangolt alkalmazása a kulcsa annak, hogy a betegeket ott lássák el, ahol az adott betegségstádiumban az életkilátásaikat a lehető legnagyobb mértékben javítani tudják. Az élethossz mellett pedig az életminőségre is figyelni kell: a mellékhatásokat, szövődményeket csökkenteni hivatott támogató, úgynevezett szupportív terápiák révén akár egy csontáttétes prosztatarákos betegnek is hosszú időn át csaknem teljes munkaképesség biztosítható – mondja Bodoky György.

– A kezdeti stádiumban eltávolított vesedaganatokkal az onkológusnak nincs dolga. Ha előrehaladottabb a betegség, kiújult vagy áttétet adott, több célzott terápiás gyógyszer áll rendelkezésre a betegség visszaszorítására, ezeket a hazai betegek számára is biztosítja az egészségbiztosítási pénztár – egészíti ki Bodoky György. A professzor megjegyzi: a lehetőségek bővülése mellett sem lehetünk elégedettek, hiszen minden évben több mint 3 ezer beteget veszítünk el prosztatarák, veserák vagy hólyagdaganat miatt. Arra kell törekedni, hogy az újabb és újabb sebészi és gyógyszeres terápiás lehetőségek mihamarabb elérhetők legyenek a magyar betegek számára is, másrészt pedig változzon az a sokakra jellemző önsorsrontó hozzáállás, hogy csak akkor mennek orvoshoz, amikor már nagy a baj.

 

Fejleszteni a diagnosztikát, népszerűsíteni a vizsgálatokat

– A gyógyszerekhez való hozzáférésben nincs érdemi különbség a fővárosi és a vidéki onkológiai centrumok között – jelenti ki dr. Ruzsa Ágnes, a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktatókórház klinikai onkológiai osztályának vezető főorvosa. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke hozzáteszi: a vidéki sugárterápiás kapacitások fejlesztése nagy előrelépést hozott a gyógyításban. A prosztatadaganatok diagnosztikáján, illetve a betegség lefolyásának követésén azzal lehetne javítani, ha ultrahang-vezérelt helyett MRI-vezérelt biopsziát alkalmazhatnának, illetve az anyagcsere folyamatokat feltérképező PET CT vizsgálatokhoz jobban hozzáférnének a betegek, s elérhetővé válna idehaza is az a világszerte alkalmazott kontrasztanyag, amely pontosabban ki tudja mutatni a daganatos gócokat a prosztatában, s az áttétekben.

– Megvizsgálni csak azt tudjuk, aki eljön orvoshoz: 50 év felett minden férfinak, a vérrokonaik révén érintetteknek pedig 45 felett el kellene menni urológushoz egy félperces tapintásos vizsgálatra és egy prosztata specifikus antigén (PSA) tumormarker laboratóriumi kontrollra. Ugyan önmagában a PSA szintre nem lehet diagnózist alapozni, de a bárki számára ingyenesen elérhető fizikai és laborvizsgálatok együttes és rendszeres igénybevételével sokkal több férfinál fedeznénk fel gyógyítható állapotban a prosztatadaganatot – folytatja Ruzsa Ágnes.

A főorvos megjegyzi: a hererák, a hólyagdaganat, a veserák felfedezésére nincs népegészségügyi szűrővizsgálat, panaszmentes állapotban ezeket a betegségeket sokszor véletlenül veszik észre. Ugyanakkor a menedzserszűréseknek ma már sok helyen része a hasi és kismedencei szerveket is feltérképező ultrahangvizsgálat, s Ruzsa Ágnes szerint tanácsos lenne, ha egy áttekintő ultrahangvizsgálat egy-két évente a munka-egészségügyi állapotfelmérésnek is mindenhol része lenne.

 

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés