Giulia Enders a jó baktériumokról, a szégyenről és az undorról
Giulia Enders gasztroenterológussal, a valószerűtlenül nagy sikerű Bélügyek című könyv szerzőjével az MNO beszélgetett.
– Gondolta valaha, hogy egy bélrendszerről szóló könyvet hárommillió példányban fognak eladni a világ harminchét országában?
– Nem, senki nem számíthatott erre. Írás közben igazából semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy a könyvbe ne kerüljenek hibák. Nagyon féltem attól, hogy ha valami nagy butaságot írok, azzal veszélybe sodrom későbbi tudományos pályámat. Így rengeteg időt töltöttem azzal, hogy mindent újra és újra ellenőrizzek, de megőrizzem a könyv olvasmányosságát is. Tartottam attól, hogy a kollégák majd kifogásolnak egyes részeket, mert kritizálni valamit mindenki második hobbijának számít Németországban. A legtöbbjük azonban nagyon konstruktívan állt hozzá, rendszeresen kapok friss tanulmányokat, amelyeket igyekszem beilleszteni a könyv újabb kiadásaiba.
– Azon csak gondolkodott utólag, hogy miért vásárolták meg ilyen sokan?
– Az utóbbi évtizedekben egyre inkább képesek vagyunk a képalkotó technikák segítségével bepillantani a szervezetünkben zajló folyamatokba, és talán emiatt az emberek jobban kezdtek érdeklődni az olyan belső jelenségek iránt, amelyekről korábban alig lehetett fogalmunk. A bélműködés tipikusan olyan jelenség, amellyel mindenki együtt kényszerül élni, és nap mint nap tapasztalja, hogy jól vagy rosszul üzemel valami. Érthető, hogy keresik a magyarázatot arra, miért éreznek így vagy úgy a gyomrukban, a hasukban. Szeretnének használati utasítást kapni arról, hogyan bánjanak az emésztőrendszerükkel, hogy jobban érezzék magukat. Voltak orvosok, akik elmondták, örülnek a könyvnek, mert nincs idejük arra, hogy az összes betegnek elmagyarázzanak mindent, de ehelyett ajánlhatják a kötetet.
– A bélműködés manapság is tabu a legtöbb ember számára. Nem sokan szeretnek róla társaságban beszélni, sőt az orvosaik előtt is eltitkolják, ha valami bajuk van például a székeléssel. Miért alakulhatott ki ez a hozzáállás?
– Magam is így gondolkodtam korábban. Bennem is megvoltak az emésztéssel kapcsolatos félelmek, a szégyenérzet és a tabuk is. Az lehet mindennek az oka, hogy az egész emésztésből csak a „koszos” részeket tapasztaljuk külső érzékszerveinkkel. Csak a székelést és a szellentést látjuk-szagoljuk, így a tudatos énünk azt a következtetést vonja le, hogy az egész emésztés koszos, amitől távol kell tartanunk magunkat. Ezt már kisgyermekkorunkban megtanuljuk. A valóság ezzel szemben az, hogy az emésztőrendszer több mint széklet. A bélrendszer nagyon tiszta szerv. A felnőtt ember nyolc méter hosszú bélcsatornájából az első hét méter kifejezetten higiénikus. A vékonybél folyamatosan tisztítja önmagát. Immunsejtjeink kétharmada az emésztőcsatornában található. Amikor megfázáskor még a felső légúti tünetek megjelenése előtt kellemetlen érzést tapasztalunk a hasunkban, az azért van, mert a bélrendszerben lévő immunsejtek már érzékelik a fertőzést.
