hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

A középkorúaknál fennálló homociszteinszint és az időskori dementia összefüggései nőknél

A Föld népességének globális öregedésével párhuzamosan folyamatosan emelkedik a dementiában szenvedők száma is.

A vaszkuláris kockázati tényezőket és érrendszeri eltéréseket összefüggésbe hozták az Alzheimer-kór (AD, Alzheimer’s disease) kialakulásával. A neurodegeneratív kórképek közé tartozó Alzheimer-kór a dementia leggyakoribb megjelenési formája. A második leggyakoribb típus a vaszkuláris dementia, melynek hátterében agyi érbetegség (CeVD, cerebrovascular disease) áll, létrejöttében pedig érrendszeri rizikófaktorok játszanak szerepet. A hyperhomocysteinaemia ismert kockázati tényezője az érbetegségeknek, mint amilyen például a myocardialis infarktus, a stroke vagy a közelmúltban kialakult lacunaris infarktus. Mindezek alapján feltételezik, hogy összefüggés van a homocisztein (Hcy) szintje és a dementia kialakulása között. Az erre vonatkozó szakirodalom azonban nem egybehangzó. Négy prospektív vizsgálatban időskorú populációt követtek nyomon 4−8 éven keresztül és korrelációt találtak a magas össz-Hcy- (tHcy, total Hcy) szint és az AD előfordulása között, míg más szerzők ezt nem erősítették meg. A tHcy és dementia közötti összefüggést igazolták azok a kutatások, melyek kapcsolatot találtak a magas tHcy és a kognitív hanyatlás között nem demens populációban, valamint nagyobb arányban észlelték az enyhe kognitív károsodás AD-ba való átmenetét. Az is felmerült, hogy a Hcy közvetlen korrelációban áll az AD patogenezisével. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott metaanalízis a homocisztein kockázati tényező szerepét igazolta a CVD létrejöttében. Eddig azonban nem vizsgálták, hogy az élet középső szakaszában fennálló tHcy-szint miként függ össze az időskori dementia előfordulásával. Nem könnyű tisztázni, hogy a homocisztein és a dementia közötti korreláció a korai betegség manifesztációja vagy oki rizikófaktor.

A bemutatott vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy az 1968/1969-ben vett vérmintákból mért tHcy-szint összefüggést mutat-e a dementia 38−61 éves korú nők reprezentatív mintájában történő előfordulásával, 35 éves utánkövetés alapján.

Betegek és módszerek

Az elemzés az 1968-ban indult Prospective Population Study of Women in Gothenburg elnevezésű vizsgálat része volt. A reprezentatív mintát 1908-ban, 1914-ben, 1918-ban, 1922-ben és 1930-ban született nők közül válogatták össze. Közülük 1462 nő került be a vizsgálatba (részvételi arány 90 százalék). Az 1968-ban vizsgált nők közül 1368 nő esetében állt rendelkezésre a kiindulási tHcy-szintre vonatkozó információ. Az alapvizsgálatok az alábbiakra szolgáltattak adatokkal: vérnyomás, antropometriai paraméterek (pl. testtömegindex, BMI), 24 órás táplálkozási adatok, illetve orvosi kórelőzmény és kockázati tényezők (pl. dohányzás). Az utánkövetéses vizsgálatokra (zárójelben a részvételi arányok) 1974–1975-ben (91 százalék), 1980–1981-ben (83 százalék), 1992–1993-ban (70 százalék) és 2000–2003-ban (71 százalék) került sor.

A vizsgálat minden szakaszában pszichiátriai értékelés is történt. A pszichiátriai diagnózist a DSM-III-R kritériumok alapján állították fel, összesen 113 résztvevőnél. A lemorzsolódott résztvevők esetében az orvosi dokumentáció (klinikai elbocsátási regiszter) adatait használták fel a kórismézéshez, ugyancsak a DSM-III-R kritériumok figyelembe vételével. Ily módon összesen 38 további dementia-esetet azonosítottak. A dementia altípusát az időskori pszichiátriában jártas szakember határozta meg, a National Institute of Neurological and Communicative Disorders and Stroke és az Alzheimer’s Disease and Related Disorders Association (NINCDS-ADRDA,1985) kritériumok alapján. Tisztán vaszkuláris dementiát (VaD) akkor véleményeztek, ha időbeli összefüggés (1 éven belül) állt fenn az akut fokális neurológiai tünetek jelentkezése (motoros aphasia vagy hemiparesis) és a dementia első jelei között. Az AD-csoportot két alcsoportra osztották: CeVD nélküli AD, illetve CeVD és AD egyidejű fennállása. Ezen kívül alkottak egy „CeVD-vel kísért dementia” alcsoportot is, mely azokat az eseteket ölelte fel, ahol dementia és stroke is fennállt, de nem volt igazolható időbeli összefüggés a dementia kialakulása és a stroke előfordulása között. Az „egyéb” csoportba azokat a dementiákat sorolták, ahol a dementia hátterében valamilyen más ok volt valószínűsíthető.

Eredmények

A tHcy-szint szerinti legmagasabb kvartilisben a bármilyen típusú dementia kockázati aránya (HR, hazard ratio) 1,7 (95% CI, 1,1−2,6) volt, míg az AD-re vonatkozó HR 2,1-nek (95% CI, 1,2−3,7; n = 100), a CeVD nélküli AD-re vonatkozó HR 2,4-nek (95% CI, 1,3−4,7; n = 68) adódott. A Kaplan−Meier-elemzés a dementia tekintetében divergenciát jelzett 22 éves utánkövetés alapján.

Következtetések

A szerzők azt találták, hogy a középkorú nőknél mérhető magasabb tHcy-szint idős korban az AD fokozott kockázatával társul. Korábban azt igazolták, hogy az élet középső szakaszában emelkedett tHcy-szint esetén nagyobb a kardiovaszkuláris betegségek és a lacunaris infarktusok kialakulásának esélye. A fentiek a magas tHcy-szint kimutatásának fontosságát húzzák alá középkorú nőknél, mivel a homociszteinszintet csökkentő kezelések – amennyiben a jelenleg is folyó, illetve jövőbeni kutatásokban ígéretesnek bizonyulnak − biztonságosan alkalmazhatók és nem költségesek.

(Forrás: Zylberstein DE, et al. Midlife homocysteine and late-life dementia in women. A prospective population study. Neurobiology of Aging. 2011;32:380–386.)

dr. simonfalvi ildikó
a szerző cikkei

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés