hirdetés
2019. augusztus. 18., vasárnap - Ilona.
hirdetés

Most akkor van baj a csapvízzel?

Sok magyar csapból borzasztó minőségű víz folyik, de ennek a statisztikákban nincs nyoma. A Qubit összeállítása a hazai ivóvíz minőségéről.

hirdetés

A hivatalos statisztikákban elrejtett apró csúsztatások kezdték el zavarni Azari Katalint, az egyik vízanalitikai cégnél dolgozó vegyészmérnököt, aki a Qubitnek számolt be a hazai vízminőség valódi helyzetéről.

A vízminőség kutatásával 30 éve foglalkozó Azari szerint a szakmában is tisztában vannak például az ólomszennyezettség veszélyeivel, de a kommunikációban egyszerűbb a könnyen cáfolható tévhiteket (például, hogy gyógyszer- és hormonmaradványokkal van tele az ivóvíz) sorolni, mint az évtizedes dicsőítés után hirtelen óvatosságra inteni a csapvízfogyasztást illetően. Így a legjobb víztisztítási alternatívát sem tudják elég hatékonyan reklámozni, pedig a víztisztító berendezések piacán sok olyan termék is kapható, ami többet árt, mint amennyit használ.

A magyar csapvízbüszkeség legszebb kinyilatkoztatásáért nem kell túl messzire visszamennünk az időben: 2017-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma emlékezetesen helyreigazíttatta az amerikai járványügyi hivatalt, mert az a külföldre utazóknak összeállított jelentésben azt merte írni, hogy Magyarországon nem ajánlott a csapvízből inni. „A legtöbb helyen hazánkban a vízminőség megfelelősége 95 százalék feletti” – üzente akkor a minisztérium, az amerikai hivatal pedig a csatolt statisztikákat látva javította az ajánlást.

Az általános kommunikáció egyébként sem változott az elmúlt években, a jelszó továbbra is az, hogy a magyar csapvíz szinte tökéletes. A 2016-os Budapesti Víz Világtalálkozóra készített tájékoztató szerint „országos szinten az ivóvíz megfelelési aránya 97,7%-os értéket mutatott 2015-ben”, de a legfrissebb, 2017-es magyar ivóvízminőségi jelentés még ennél is optimistábban fogalmaz: az évben jelentett „mintegy 62500 vízminta eredménye alapján a legtöbb vízminőségi jellemző a vizsgálatok 99-100%-ában megfelelő eredményt adott.”

Az ivóvíz minőségének ellenőrzése jelenleg az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) helyett létrehozott, működését 2018 októberében megkezdő Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) feladata. A szervezet vízminőségi osztályvezetője, Vargha Márta azt MTA-nak még fél éve is azt nyilatkozta, hogy „a szolgáltatott ivóvíz minősége a hazai települések túlnyomó többségén megfelelő: jelenleg az ország mintegy 3150 települése közül már csak 16 olyan van, ahol a határértéket meghaladó arzén- vagy bórtartalom miatt nem javasolt a csapvíz fogyasztása”.

Az a nem éppen jelentéktelen részlet viszont gyakran kimarad az örömhírekből, hogy a közműszolgáltató csak a vízóráig felelős a vízminőségért, de az egyébként gyakori vizsgálatokhoz sem ott veszik a mintát, hanem a feladóhelyen, vagy valahol távolabb a rendszerben. A fogyasztót pedig kevésbé érdeklik a ragyogó statisztikák, ha a csapból zavaros, büdös, rossz ízű (vagy még rosszabb: színtelen, szagtalan és íztelen, viszont az egészségre káros) víz folyik.

„Attól tartok, valódi, a vízfelhasználás helyén mérhető mérési eredményekről nem fog statisztikát találni” – figyelmeztetett Azari, aki szerint az NNK a probléma súlyosságára való tekintettel 2018-ban elindította ugyan az ingyenes ólomvizsgálatot, de annak kommunikációja azóta sem világos, mondhatni, fű alatt fut a projekt. „A legnagyobb kritikám ezzel kapcsolatban az, hogy még mindig a szocialista reflexek működnek. Ahelyett, hogy azt mondanák, hogy a jelenlegi költségszinten csak ilyen minőségű vizet tudunk a felhasználóhelyre eljuttatni, inkább hárítanak”.

Azari szerint azonban, mivel egészen a tavalyi évig tabu volt az ólomszennyezettség kérdése, még nincsenek olyan készülékek, amelyek az ólom eltávolítását hatósági vizsgálatok birtokában tudnák igazolni. Az NNK-n belül nemrég létrehozott „ólom munkacsoport” egyik célja, hogy vizsgálja és kereshető adatbázisban listázza azokat a víztisztítókat, melyek megbízható megoldást jelentenek az ólom eltávolítására, de amíg ez nem áll rendelkezésre, nem is verik nagy dobra a projektet. „Erről a problémáról évek óta tud a szakemberek többsége. Mi minden lehetséges fórumon felvetettük, rákérdeztünk, de 2018-ig maga a problémafelvetés is tabu volt” – mondta Azari.

A lap kérdéseivel megkereste az NNK-t is, de több hét után sem kaptak válaszokat.

(forrás: Qubit)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink