Mi lesz az ápolóhiány miatt lekötözött betegekkel?

Még Székely Lászlónak hívták az alapvető jogok biztosát, az egészségügyért pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma felelt, amikor az ombudsman felkérte a tárcavezetőt arra, hogy rendeletben szabályozza, hogyan lehet szabadságukban korlátozni a nem pszichiátriai osztályokon kezelt kórházi betegeket.

(...)

Az alapvető jogok biztosa szerint a betegek önrendelkezési, illetve tisztességes eljáráshoz való jogának védelmébe beletartozna, hogy jogilag szabályozzák, milyen feltételek mellett lehetséges olyan korlátozó intézkedéseket alkalmazni, mint a lekötözés. Uniós szintű, illetve hazai szabályozás hiányában azonban a kórházak legfeljebb saját hatáskörben rendelkeznek erről belső normáikban – a legfeljebb itt azt jelenti, hogy korántsem biztos, hogy minden intézménynek van erre vonatkozó belső szabályozása, ha pedig nincs, akkor végképp az egészségügyi személyzet belátásán múlik, hogy hogyan jár el.

Ezért döntött úgy Székely László, hogy felkéri az emberi erőforrások miniszterét arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy mielőbb szülessen rendeleti szabályozás a nem pszichiátriai osztályokon kezelt betegek esetén alkalmazható korlátozó intézkedésekről. Az ombudsman jelentése, melyben a felkérés szerepel, 2018. július 3-i keltezésű.

Idén februárban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) utóvizsgálatot kérve fordult a jelenlegi ombudsmanhoz, Kozma Ákoshoz, miután az egészségügyért felelős miniszterek mostanáig nem tettek eleget a felkérésnek.

A TASZ jogásza, Takács Ádám az rtl.hu-nak elmondta: az alapvető jogok biztosa ugyan nem tudja kikényszeríteni azt, hogy a miniszter hozzon meg bizonyos döntéseket, de a nyilvánosságon keresztül nyomást tud gyakorolni, vagy ha azt látja, hogy a helyzet az érintettek alapjogait sérti, az Alkotmánybírósághoz is fordulhat.

A jogvédő szervezethez érkező megkeresésekből az rajzolódik ki, hogy a kórházi személyzet hiánya miatt egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor a betegeket lekötözik, mert nem tudnak megfelelően odafigyelni rájuk. Takács Ádám konkrét példákat is említett: több hozzátartozó is beszámolt a TASZ-nak arról, hogy nem pusztán lekötözve, de kiszáradva találtak rá szeretteikre a kórházban, a személyzet ugyanis nem tudott rájuk nézni annyiszor, ahányszor indokolt lett volna, ők pedig nem tudták magukat megitatni. Az is előfordult, hogy gerincbántalmakkal küzdő beteget szíjaztak le, még nagyobb fájdalmakat okozva neki. 

Olyan beteget is lekötöztek, aki a kezelés visszautasításának jogával élve el akarta hagyni a kórházat, de a kapuból visszafordították.

A fizikai vagy gyógyszeres korlátozás orvosi indoka általában az, hogy a beteg zavart állapota miatt van rá szükség. A jogász szerint ugyanakkor – a magyar egészségügy állapotát ismerve – könnyen lehet, hogy a beteg azért zavarodott, mert nincs, aki elmagyarázza neki, hogy mi történik vele, mire számíthat, de ahelyett, hogy csökkenteni próbálnák a kiszolgáltatottságát, lekötözik.

A jogvédők szeretnék, ha ezekre a kiszolgáltatott betegekre több figyelem irányulna, és érvényesülnének a jogaik. Ehhez arra lenne szükség, hogy az ombudsman érdemben foglalkozzon az üggyel, és a Belügyminisztérium meghozza azokat a szabályokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az egészségügyi ellátásban csak szakmailag megalapozott indokokkal korlátozzák a betegek szabadságát.