hirdetés
2024. április. 19., péntek - Emma.

Kevesebb a szövődmény, tovább élnek a cukorbetegek

A modern kezelési elveknek köszönhetően az elmúlt másfél évtizedben hat százalékkal csökkent a cukorbetegek halálozási esélye – derült ki a Magyar Diabetes Társaság (MDT) kutatásából, melyet szerdán ismertettek.

A cukorbetegek ellátásában a legkritikusabb pont az alapellátás, mert a háziorvosok ismeretei nem tekinthetőek naprakésznek ezen a területen, ráadásul idejük nagy részét az adminisztrációval kénytelenek eltölteni – mondta többek között prof. dr. Kempler Péter, az MDT elnöke azon a szerdai eseményen, ahol a társaság bemutatta annak a kutatásának az eredményeit, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatbázisára támaszkodva készítettek a hazai cukorbeteg-ellátás helyzetéről. A kutatásban a gyógyszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek adatait elemezték a 2001-2014 közötti időszakban, hiszen a diabéteszesek 94 százaléka ebbe a csoportba tartozik, az 1-es típusú csoportba tartozók mindössze 45 ezren vannak.

Mint azt prof. dr. Jermendy György az epidemiológiai adatokat összegezve elmondta, 13 év alatt 475 ezerről 772 ezerre nőtt a 2-es típusú cukorbetegek száma, körükben a nők vannak többen, 54 százalékot tesznek ki. A betegség incidenciája viszont csökkenő tendenciájú, ebben 2007-ben meredek visszaesést is tapasztaltak, amit a vizitdíj bevezetésével magyaráztak; az tartotta visszatartotta a betegeket az orvos felkeresésétől. Az elmúlt másfél évtizedben az új betegek száma nem nőtt, de a betegek száma 71 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy az utóbbi tíz évben megjelent új terápiáknak köszönhetően kevesebb a szövődmény, így a diabéteszesek tovább élnek, de ebben a társadalom elöregedésének is szerepe lehet. Az adatok elemzésekor egyébként az is kiderült, hogy minden ötödik 60 év feletti magyar cukorbeteg, számuk 41-50 éves kor között csupán négy, a következő tíz éves korcsoportban már 13, a 61-70 évesek körében viszont már 19 százalék.

Ambulánsan nem éri meg

A növekvő betegszámhoz viszonyítva nem növekedett jelentős mértékben a diabéteszes betegekre fordított teljes egészségügyi költség, ami 2006-ban 188 milliárd, 2010-ben 199 milliárd, 2014-ben  pedig 216 milliárd forintos kiadást jelentett a büdzséből, ami azt jelenti, hogy abban az évben betegenként évente 294 ezer, naponta pedig 814 forintot költöttek a diabéteszesekre, az egy betegre jutó költség a vizsgált nyolc évben nem emelkedett – foglalta össze Kempler Péter. Diabétesz-terápiára 25 milliárd forintot fordítottak az egészségügyi kasszából, nem diabétesz terápiára pedig az összes költség 27 százaléka jutott. A gyógyszeres kezelések összköltségének lassú, de tendenciózus emelkedését tapasztalták az adatok elemzésekor, amelyekből viszont az is kiderült, hogy a kórházi és egyéb ellátásokra kifizetett összeg nem változik, a fekvőbeteg intézményben ellátott cukorbetegek aránya, és az egy betegre jutó kórházi kezelés költsége egyaránt csökkent. A diabéteszesek kórházi kezelését egyébként kiválthatná az ambuláns ellátás, azonban a gyógyintézményeknek egyelőre a páciens befektetése éri meg jobban. Az ilyen irányú átalakításhoz azonban nem csupán a finanszírozást kéne átalakítani, hanem megfelelő infrastruktúra kiépítésére is szükség van, ami állami invesztíciót igényelne.

A cukorbetegség akut szövődményei nem mindig vezetnek halálhoz, viszont súlyos romlást eredményeznek az életminőségben – folytatta prof. dr. Wittmann István, az MDT jelölt elnöke. Naponta tíz cukorbeteg veszíti el a lábát a súlyos érbetegségek miatt, viszont 2005 és 2014 között ezerrel kevesebb szívinfarktus történt a magas kockázatú csoportban, mint korábban. A diagnózist követően 31 százalékkal csökkent a szívinfarktus, és 26 százalékkal a stroke kockázata, ez utóbbi 13 700-zal kevesebb agyérkatasztrófára visszavezethető halálozást jelent a 2-es típusú cukorbetegeknél. Azonban a diabétesz szövődményeivel összefüggésbe hozható halálozások száma még mindig magas, 2014-ben 30 350 főt veszítettünk el emiatt. A diagnózist követő 15 évben a cukorbetegek közel 40 százaléka meghal, ám az adatelemzés arra is rámutatott, hogy a halálozási esély az elmúlt másfél évtizedben hat százalékkal csökkent, azaz orvosi kezelés mellett hatezer halállal kevesebb fordult elő, a modern kezelési elveknek köszönhetően.

Még mindig késik a rendelet

A háziorvosi ellátás kritikus pont a cukorbetegek kiszűrésében és gondozásában – mondta Kempler Péter, amit Wittmann professzor egészített ki azzal, hogy a családorvosok diabetológiai licencevizsgát tehetnek, ami ugyan jelentős előrelépés, bár az ehhez rendelt kompetenciakörök egyelőre nincsenek meghatározva. Kempler Péter egyébként a MedicalOnline kérdésére válaszolva azt is elmondta, hogy továbbra is késlekedik a gyógyszerfelírási (ESzCsM 32/2004. (IV. 26.)) rendeletet módosítása, amire azért lenne szükség, hogy életbe léphessen a 2-es típusú cukorbetegek ellátására kidolgozott új finanszírozási protokoll, amely tavaly év végén jelent meg a Magyar Közlönyben. A professzor hozzátette, az MDT javaslatainak nagy részét figyelembe vették a protokoll kidolgozásakor, bár néhány, a szakma szerint nem megfelelő passzus – így például a második gyógyszer kipróbálásával második terápiaként felesleges nyüstölni a beteget – belekerült. Lapunk kérdésére elmondta azt is, az adatok vizsgálatakor „nyomát sem találták” a 2012-ben bevezetett jogszabály hatásának, amely szerint nem minden 2-es típusú cukorbetegnek jár teljes támogatással az analóg inzulin. Az intézkedés – amelytől annak idején jelentős megtakarítást reméltek a gyógyszerkasszában a döntéshozók – nem hozta meg a várt eredményt, mindössze 0,5 milliárd forintot spóroltak meg a büdzsében, ellenben jó néhány beteget kórházban kellett átállítani a megfelelő inzulinterápiára, ami viszont ezen az oldalon jelentett többletkiadást.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink