hirdetés
hirdetés
2017. április. 26., szerda - Ervin.
hirdetés

Kevés a pénz, sok a baj

A Medicina Fórum arra keresi a választ, hogy mi a 2017-es év legnagyobb gondja az ágazatban, és hogyan látják a kiutat.

hirdetés

Mit tart legnagyobb gondnak 2017 tavaszán a hazai egészségügyben?

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke: „Az egyre növekvő szakdolgozói létszámhiányt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi az ágazatban dolgozók napi munkáját és további megmaradását. A fokozódó terhelés növeli a kiégést és a munkahelyek, az egészségügyi pálya elhagyását. Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók, köztük a körzeti ápolók, a védőnők, a fogászati asszisztensek anyagi helyzete tavaly, és az azt megelőző intézkedések ellenére nem változott jelentősen. A hiány már ezeken a szakterületeken is érződik.”

Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója: „A legnagyobb probléma az elvándorlás, nemcsak az orvosok, hanem a szakápolók részéről is. Ezt mindenképpen meg kell állítani, mivel véleményem szerint az utolsó percben vagyunk ez ügyben. Mind a szakma, mind a laikusok érzik, hogy nincs mindenhol megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, de az átlagember talán ezt még nem érzi akkora veszélynek, mint amennyire az orvosok. A betegbiztonságot jelentősen befolyásolja az egészségügyre költött összeg nagysága. Fontos, hogy a döntéshozók Magyarországon is felismerjék az egészségügy mielőbbi fejlesztésének jelentőségét és arra a szintre helyezzék a prioritási listán, amit megérdemel. Az egészségmegőrzés sikeressége mindazonáltal az emberek hozzáállásán is múlik, tudniuk kell, mennyire fontos az egészségük védelme, az egyéni felelősség vállalás és a prevenció.”

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: „Nélkülözhetetlen annak belátása, hogy az egészségügy fontosabb stratégiai kérdés egy kis közép-európai ország számára, mint például a hadereje. Nem véletlen, hogy minden mást megelőzve ágazatunk a közérdeklődés legelső helyére tarthat számot. Bár az ágazati bérfelzárkóztatás végre megindult, különös tekintettel a hazai gazdaság jelen állapotára, annak jelentős felgyorsítása az elsődleges feladat.”

Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: „Az egészségügyről folyó diskurzusokban ma (is) slágertéma a struktúra átalakítása, a finanszírozás elégtelensége, a modern technológiák elérhetősége és a szakemberhiány. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy az egészségügy gondjainak jelentős hányada az egészségügy szervezeti struktúráján és működésén kívüli területeken képződik. Életünknek alig van olyan területe, amely a testi és lelki egészség megőrzését segítené. Lehetne egészségesebb a táplálkozásunk és az életvitelünk, kiegyensúlyozottabb munkahelyi és családi miliőre lenne szükség és többet törődhetnénk a környezetünkkel is. A megbetegedésekre kondicionáló környezet haszna a gazdasági szereplőknél jelenik meg, a gyógyítás költségei pedig a betegekre és a társadalomra hárulnak. Ha ezen még nem is tudunk változtatni, legalább beszélni kellene róla.”

Karádi István, a MOTESZ elnöke: „A mai egészségügy fekvőbeteg ellátási részének jelenlegi egyik legnagyobb gondja a nővérhiány. Mégpedig az ágymelletti, három műszakban dolgozó, szakképzett nővérek hiánya. A fő ok természetesen a jövedelem, mert ezek a nővérek igen nagy felelősség mellett, magas szakmai színvonalú munkát végeznek igen alacsony bérért. Ennek az lett a következménye, hogy sorra szűntek meg a nővérképző helyek, elsősorban a jelentkezők hiánya miatt, illetve a végzett nővérek sem az ágymelletti ápolói munkát választották. Azok, akik továbbléptek és főiskolai diplomát szereztek főnővéri, vagy speciális, egyéb foglalkoztatásban (diplomás oktató, egyéb szervezői feladatokat végző szakember stb.) dolgoznak. Az eddigi béremelések elégtelenek, a fejlett országokban elérhető bérek legalább 60-65 százalékát kellene biztosítani, ami egyrészt csökkentené a külföldi munkavállalást, másrészt a szakmába áramlást segítené elő. Azonnal, országszerte nagy létszámú oktatást kellene indítani és ösztöndíjjal kellene bátorítani a szakmaválasztást. A másik probléma az alapellátásban keresendő. Kiüresedő háziorvosi praxisok, igen idős háziorvosok, ez jellemző a jelenlegi helyzetre. Itt is egyrészről az anyagi megbecsülést kellene megfelelő szintre hozni és a háziorvosi továbbképzés rendszerét kellene megújítani úgy, hogy a gyakorlati orvoslás legfontosabb témáira kellene koncentrálni és regulárisan, például visszatérő 2-3 éves periódusokban átfogó, összefoglaló kiadványokkal, internetes programokkal segíteni és korszerűsíteni a tudásukat.”

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke:Egészségügyünk legnagyobb bajai a társadalmi megbecsültség hiányából adódnak. Első helyen az ápolók helyzetét említem: kevesen vannak, és embertelenül sokat dolgoznak, megalázó körülmények között. Kevés az egészségügyre fordított pénz és sok a baj a finanszírozás szerkezetével is. Orvosaink képzése és továbbképzése megújításra szorul, és vállalható életpályát kell nekik biztosítani a közellátásban. Sajnos jellemzően csapnivaló a szolgáltatási színvonal, ami a szakmai eredményesség leértékeléséhez vezet. A betegút rendszer és a szolgáltatási csomag definiálatlansága is sok probléma gyökere. Az emberek egészségtudatossága gyenge és még mindig sok a beteljesíthetetlen illúziójuk az „ingyenes, magas színvonalú, hozzáférhető” rendszerelemekkel kapcsolatban.”

További kérdések és válaszok

(forrás: MOTESZ)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink