Képzeletbeli párbeszéd az egészségüggyel
A magyar egészségügy napját dr. Máté-Horváth Nóra aneszteziológus speciális perspektívából megírt köszöntőjével ünnepelte a wmn.hu.
Riporter: Üdvözlöm a kedves hallgatóinkat, ma Semmelweis Ignác születésének kétszázadik évfordulója alkalmából beszélgetünk vendégünkkel, a magyar egészségüggyel. Jó napot kívánok!
Magyar Egészségügy: Vagy inkább: jobb napokat, jobb egészséget kívánok! (...)
R.: Fáradtnak tűnik…
M. E.: Mert az is vagyok! Elszáradtak az ágaim. Megkérgesedtem. Betegségek gyötörnek. Sok épületem faláról pereg a vakolat, sok eltitkolt gyarlóságról hullik le a lepel, sok – folyó mélyére dobott – szemét úszik fel a felszínre. Elégedetlenek velem a dolgozóim, és az emberek is. Pedig tényleg az emberekért vagyok.
R.: Ezt mindig hozzáteszi, hogy az emberekért van.
M. E.: Mert minden alkotórészem, minden orvosom, nővérem, beteghordóm, diákom, alkalmazottam ember, és valaha az emberekért jött a pályára. De akárcsak a többi az ember, ők sem viselkednek mindig helyesen. Nem választják mindig a jó irányt.
R.: Ez sajnos nem mentség, nem vigasz a kiszolgáltatottaknak. Az embereket szolgálókat nehéz felmenteni, ha fáradtságukban és fásultságukban épp az emberek ellen vétenek.
A Magyar Egészségügy szomorúan néz ki az ablakon… Csend ül a szobára.
R.: Mi az, ami segítene magán? Több pénz?
M. E.: Szükségem van pénzre, igen... hogy pótolják a lepergett vakolatot, hogy legyen szappan és villanykörte, hogy legyen rendes ebéd a kórházakban, hogy legyen műszer, hogy legyen gyógyszer, és olyan fizetés, amiből a nővérek és az orvosok eltarthatják a családjaikat. De ez nem elég.
R.: Hát, akkor mi kéne még? Nagyobb szervezettség? Több figyelem?
M. E.: [bólogat] Kellenek a törvények. Kell a politika. Kell a figyelem. De ez sem elég.
R.: Azt hihetnénk, pénzzel, politikával, figyelemmel és megfelelő törvényekkel minden biztosítható.
M. E.: Az embereket a kapcsolatok nyújtotta biztonság tudja igazán megnyugtatni. A pénz, a politika és a figyelem csak jó alapot ad az élethez, de nem az élet maga. Kell az emberek akarata is.
R.: Mit kell akarniuk?
M. E.: Kapcsolódni. Az embereknek, beleértve az én embereimet is, figyelniük kell magukra és másokra… egymásra. Egy öreg fa nem fog kihajtani, csak akkor, ha van föld, víz és éltető napfény.
R.: A napfényt az emberi kapcsolatok jelentik?
M. E.: Ha én nem figyelek az emberekre, és ők sem figyelnek rám, akkor elbeszélünk egymás mellett. Nekem adnom kell, bizalmat kell építenem, nekik meg bízniuk kell. Nekem figyelnem kell rájuk. Nemcsak a betegségekhez kell értenem, hanem a lelkükhöz is.
R.: És ehhez mi kell?
M. E.: Az emberek részéről nyitottság, bizalom, az enyéim részéről pedig a szakértelmen túl törődés, odafigyelés, jó szó – mert a jó szó ingyen van. Az emberek kiszolgáltatott helyzetben a biztonságot keresik, amit sokszor inkább megkapnak egy emberi gesztusból, mint anyagi vagy tárgyi dolgoktól. A szakértelem, a pénz, a politikai figyelem tehát önmagában nem elég.
R.: Márpedig ön az emberekért van.
M. E.: Így van, én az emberekért vagyok.
R.: Köszönöm az interjút.
M. E.: Köszönöm a figyelmet.
