hirdetés
hirdetés
2017. április. 30., vasárnap - Katalin, Kitti.
hirdetés

Behozhatjuk a cseheket?

Csehországhoz viszonyított felzárkózásunk kulcsa az oktatási és az egészségügyi rendszerben rejlik, derül ki a Portfólió összeállításából.

hirdetés

A kilencvenes évek végén a magyar aktivitási ráta mintegy 14 százalékponttal maradt el a cseh szinttől. Ez a különbség még 2010-ben is 8,3 százalékponton állt, majd a célzott munkapiaci politika következtében 2016-ra közel megfeleződött.

A magyar és cseh aktivitási ráta eltérése a népesség demográfiai és iskolázottsági összetételével részben magyarázható. Az aktivitási ráták eltérése két hatás eredőjeként adódik: egyrészt a népesség összetételének, másrészt az egyes csoportok aktivitásának különbözőségéből.

Az iskolai háttér tekintetében az aktivitási hányad különbségének közel fele összetétel-hatásokból adódik. A munkaképes korú népességben Magyarországon nagyobb az alapfokú, és kisebb a középfokú végzettségűek aránya, mint Csehországban. Mivel a középfokú végzettségűek nagyobb hányada aktív, az alacsonyabb magyar aktivitás részben e csoport alacsonyabb arányából fakad. Emellett nálunk a középfokú végzettségűek aktivitási rátája is alacsonyabb, mint Csehországban.

Az egészségi állapotban mért különbség egyik indikátora a várhatóan egészségben eltöltött évek száma. Az Eurostat adatai szerint Csehországban a nők átlagosan 65, a férfiak 63,4 évig élnek egészségben, míg Magyarországon ezek a határok mintegy 5 évvel lejjebb vannak: a nők esetében 60,8, a férfiaknál 58,9 év. Az idősebb korosztály alacsonyabb aktivitása tehát részben abból fakad, hogy míg Csehországban az egészségben töltött átlagos várható élettartam határa a nyugdíjas évekre tolódik, hazánkban évekkel megelőzi azt, különösen a férfiak esetében. Ennek is köszönhető, hogy az aktivitási rátában mért lemaradásunk jelentősen nagyobb a férfiaknál, főként a 60 év feletti korosztályokban.

Eredményeink alapján úgy látjuk, hogy a cseh és magyar aktivitás még fennálló különbségének hozzávetőlegesen a felét lehet rövid távú munkapiaci eszközökkel kezelni. A fennmaradó rész hosszú távú beavatkozásokkal, az oktatási és egészségügyi rendszeren keresztül csökkenthető. Az átlagos iskolai végzettség emelkedése növelné a munkapiaci aktivitás valószínűségét, a munkapiac által elvárt készségek és képességek fejlesztése pedig a súrlódások csökkentésével segítené a munkát keresők elhelyezkedését.

A teljes elemzést a Portfolion olvashatja el.

(forrás: Portfolio)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink