Rovatok:
Világszerte fellángoltak a viták az élet nagy, sokak által végsőnek nevezett kérdéseiről, miután Eluana Englaro halála kapcsán szenvedélyes társadalmi vita bontakozott ki az eutanázia engedélyezéséről Olaszországban.
Talán soha nem lesz teljes egyetértés abban, kinek, mikor, mi módon van/lehet joga az élettel-halállal kapcsolatos kérdésekben döntéseket hozni. Gyakorlati választ ugyan mindig is adott ezekre a tudomány, de nem véletlen, hogy újra és újra felmerül az eutanázia, a jónak, kegyesnek mondott halál lehetősége. Miként az elmúlt hetekben Olaszországban, ahol a végső stádiumban lévő betegek jogait tisztázó törvény kidolgozására készülnek. Vita kezdődött a halál fogalmának újraértelmezése kapcsán is – egyelőre Amerikában, nem sokkal azután, hogy a pápa felkérte a világ tudósait, gondolják át újra az agyhalál definícióját.
Az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács megtette. A napi sajtóban megjelentekkel ellentétben a testület ugyan nem javasolt új agyhalál-definíciót, de jelezte, hogy új klinikai megfigyelések születtek az agyhalottakkal kapcsolatban, és lényegében előrevetítette, hogy a diagnosztika fejlődésével a ma használt, az agy teljes halálát jelentő „agyhalál” definíció helyett valamikor „az agykéreg halála” lehet majd az elfogadott kritérium. A fogalmak azonban ma még sok esetben a szakemberek számára is tisztázatlanok.