Több a gond a fém-a-fémen csípőprotézisekkel

Korábban a brit hatóságok csak a beültetést követő öt évben követelték meg az évenkénti ellenőrzést azokban a betegekben, akikben mind a vápa, mind a combcsont feje fémből készült, hogy észrevegyék, ha a protézis használata közben levált fémtörmelék károsodáshoz vezetett. Most azért hosszabbították meg a megkívánt ellenőrzési időtartamot, mert attól tartanak, hogy a fémtörmelék okozta problémák az implantátum viselésének egész ideje alatt – ami 15–20 év is lehet – felléphetnek – írja a The New York Times.

„Az évente végzett ellenőrzéssel minden komplikációt hamarabb észre lehet venni, és elkerülhetők a bonyolultabb műtétek” – mondta dr. Susanne Ludgate, a Gyógyszereket és Egészségügyi Termékeket Szabályozó Hatóság klinikai igazgatója.

A szabályozás azokra a fém-a-fémen implantátumokra vonatkozik, amelyek a szokásosnál nagyobb átmérőjű gömböt tartalmaznak. Ennek előnyét a sebészek abban látták, hogy kisebb a diszlokáció – a vápából való kicsúszás – veszélye és nagyobb rotációs mozgásterjedelmet tesz lehetővé. Kiderült azonban, hogy a nagyobb fej esetében elmozduláskor nagyobb a forgatónyomaték, következésképpen a súrlódás is, és több fémtörmelék válik le a felületekről.

Az utóbbi években Anglia és Ausztrália ortopédiai regisztereiből az derült ki, hogy a teljes egészében fémből álló csípőprotézisek esetében kétszer-háromszor gyakoribb, hogy túl korán válnak használhatatlanná, mint a fémből és műanyagból készült implantátumok esetében.

Az Egyesült Államokban – ahol a legutóbbi évtizedben mintegy félmillió ember kapott fém implantátumot, s többségük nagyobb fejűt – több ezer személy szorult második műtétre csupán pár évvel a fém-a-fémen csípőprotézis beültetése után, és több százan súlyos károsodást szenvedtek a csípő körüli szöveteket és izmokat roncsoló fémtörmelék miatt.