Meglepő ajánlattal állt elő a minap az Orvostechnikai Szövetség (OSZ), amelynek tagjai ideiglenesen hajlandók lennének lemondani a kórházak tőketartozásának 10 százalékáról és a késedelmi kamatról. Az egészségügyi termékek piacán azonban nem fogadták osztatlan lelkesedés az OSZ javaslatát.
A szakmai szövetség 60 tagjának összesen mintegy 10-12 milliárd forinttal tartozik a hazai egészségügy. Az adósság döntő többségét kórházak halmozták fel, de a számla kifizetését halogatók között találhatók szakrendelők is –, tudtuk meg Tóth Zoltántól. A kizárólag szakmai érdekképviseletre vállalkozó szövetség tagvállalati között olyan jelentős cégek találhatók, mint a B-Braun, a Hartmann-Rico vagy például a több mint 10 milliárdos árbevételt produkáló magyar orvosi diagnosztikai eszközöket gyártó cég, a 77 Elektronika, sorolja a főtitkár, de vannak a fentieknél lényegesen kisebb cégek is, amelyeknek egy része importőrként tevékenykedik, míg mások jelentős magyarországi gyártóbázissal rendelkeznek.
A fenti vállalkozások évente körülbelül 20 milliárd forint értékben szállítanak különböző orvostechnikai eszközöket a hazai kórházaknak, amelyek költségvetésében ez a tétel – az OSZ kimutatása szerint – a dologi kiadások 14 százalékát teszi ki. Gondot az okoz, hogy a ma már több hónapra elhúzódó fizetések elszívják a cégek likvid tőkéjét, komoly nehézséget okozva a gyógyító munkához nélkülözhetetlen eszközök – legyen szó akár kötszerről, akár valamely diagnosztikai eszközről, akár a műtéteknél nélkülözhetetlen műszerről – importja illetve gyártása elől.
A szövetség ezért azzal a javaslattal állt elő, hogy idén nem tart igény az egészségügyi intézmények tőketartozásának egészére, csupán 90 százalékára, a fennmaradó 10 százalékát ráérnek jövő év március 31-ig kifizetni a kórházak, illetve rendelőintézetek. Ezzel egyidejűleg a tagvállalatok lemondanak a késedelmi kamatról, amelyet az adósoknak az Államadósság-csökkentő Alapba kellene befizetniük. S végül: a lejáró közbeszerzési szerződések ellenére a cégek – tekintettel az egészségügyi intézmények egyre komolyabb készletezési nehézségeire – fenntartják kihelyezett konszignációs raktáraikat.
A javaslat meglepte a legnagyobb hazai gyógyszer-nagykereskedelmi vállalat vezérigazgatóját. A Hungaropharma – szögezte le Feller Antal – a hatóságilag meghatározott 5 százalékos árréséből képtelen hasonlóan nagyvonalú ajánlatra, mint tették azt az OSZ tagjai, akiknél a piac, s nem az állam szabályozza az árrés mértékét. A kórházak lejárt tartozása egyébként a hazai gyógyszer-nagykereskedők esetében nagyjából megegyezik az orvostechnikai szövetségével – 10-12 milliárd forint. Két kezemen meg tudom számolni – mondja a vezérigazgató –, azokat az intézményeket, akik képesek időben rendezni a számlájukat.
A Hungaropharma ugyanakkor igyekszik árnyaltan kezelni a vele szemben fennálló adósságállományt. Minden egyes kórház esetében meghatároznak egy úgynevezett hitelkeretet – amelynek nagysága a korábban tapasztalt fizetési fegyelemtől illetve a fizetési határidőtől függ. Amennyiben az intézmény nyitott – lejárt és még nem lejárt adósságállományának együttese – meghaladja ezt az összeget, a torábbi szállításokra csak akkor van lehetőség, ha a kórház adósságának egy részét átutalja vagy a „vásárláskor” készpénzzel fizet. A felhalmozódott adósságot azonban, teszi hozzá a vezérigazgató, ez a rendszer sem kezeli, nem csökkenti.
A hosszú ideje tartozó és a forgalmukhoz képest jelentős adósságot felhalmozó egészségügyi intézményekkel szemben még szigorúbban jár el a cég: enyhébb esetben az átutalt összegnek a 80 százalékáért szállítanak gyógyszert, a maradék 20 százalékot pedig az adósság csökkentésére fordítják, de az is előfordul, hogy csak az átutalt összeg feléért szállítanak.
Az ok egyszerű, ha nem folyik be a kórházaktól a gyógyszer ellenértéke – amit egyébként már rég kifizettünk a gyógyszergyártóknak –, nem tudjuk megvásárolni a következő megrendelés termékeit – mondja Feller Antal.
A beszállítókat egyébként a tetemes, egyre nehezebben kezelhető kintlévőségeik mellett az is intenzíven foglalkoztatja, vajon az állam – átvéve a megyei illetve fővárosi kórházak tulajdonjogát – miként kívánja rendezni az adósságot. Erről egyelőre annyit tudnak, hogy nem a piacon komoly idegességet kiváltó dunaújvárosi modellt – amikor az önkormányzat magához vonta az ellátási feladatot, ám a kórház több mint egy milliárdos adósságát a korábbi működtető, „kiürített” vállalkozásban hagyta – kívánják alkalmazni, s hogy a kormány egységes adósságkezelésben gondolkodik. Ám arról semmit sem tudnak, hogy ezt miként, s milyen határidővel képzeli kivitelezhetőnek az állam. A helyzetet ráadásul az is bonyolítja, hogy a jövő januárban életbe lépő közbeszerzési törvény szerint szigorúan 30 nap lesz a fizetési határidő, illetve az egészségügyi intézmények esetében 60 nap.