Rovatok:
Rovatok > eü-gazdaság
Júliustól a súlyosan gondatlan, vagy a szándékos károkozás esetén az okozott kárt teljes mértékét át lehet majd hárítani a munkavállalókra. Az új Munka Törvénykönyve szigorodó feltételei az egészségügyben dolgozókat is érintik, emiatt a kártérítési eljárások során az orvosoknak és a szakdolgozóknak aktívabb szerepet kell vállalniuk a perekben. Ki kell lépniük a sokszor hangoztatott „csak tanú vagyok” kényelmes szerepből, és minden meg kell tenniük azért, hogy munkaadójuk a peres eljárást megnyerje. Amennyiben a dolgozó nem segíti a bizonyítási eljárást, számolnia kell azzal, hogy a szolgáltató a kár egy részét vele fizeteti meg.
A kórházak ellen indított kártérítési perek alkalmával gyakran kérdezik a károsultak: vajon a hibát vétő orvosokat, egészségügyi dolgozókat terheli-e fizetési kötelezettség? A gyakorlatban az egészségügyi intézmények elvileg a vesztett per után az általuk kifizetett kártérítés egy részét peres úton átháríthatják dolgozójukra, de ezt az esetek jelentős többségében nem élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek az az egyik oka, hogy az áthárítás mértékét jogszabályban rögzítette a jogalkotó, ennek mértéke eddig legfeljebb az egyhavi átlagkereset ötven százaléka lehetett, melyet kollektív szerződéssel is csak maximum hat havi átlagkeresetig emelhetett a munkaadó.
A 2012 júliusában hatályba lépő új Munka Törvénykönyve részben módosítja a jelenlegi szabályozást. Minden munkavállalói gondatlan károkozás esetén – tehát nem csak az egészségügyben – a munkavállalót terhelő kártérítés mértéke nem lehet több négy havi távolléti díj összegénél, ám a kollektív szerződésben el lehet ettől térni: ebben az esetben kártérítés felső mértéke maximum nyolc havi távolléti díj összegéig terjedhet. Ez azt jelenti, hogy az év második felétől a kárt szenvedett betegek, illetve hozzátartozóik közvetlenül továbbra is csak az egészségügyi szolgáltatót perelhetik, a kórház saját hatáskörben dönt arról, hogy a kifizetett kártérítés megtérítésének finanszírozásába bevonja-e dolgozóját, ám legfeljebb a fent említett mértékig sújthatja büntetéssel munkavállalóját. Valószínű, hogy a magasabb helytállási összeg a szolgáltatókat egyre több megtérítési eljárás megindítására ösztönzi majd.
Fontos változás, hogy júliustól a súlyosan gondatlan, vagy szándékos károkozásnál az okozott kárt teljes mértékét át lehet majd hárítani a munkavállalókra. A jelenleg hatályos törvény csak a szándékos károkozás esetében – vagyis amikor valaki akarta a károkozást vagy belenyugodott a károkozása következményeibe – élt ezzel a szigorú szankcióval. Azt, hogy milyen mulasztások tartoznak majd a súlyosan gondatlan körbe, a bírói gyakorlat alakíthatja ki. Leginkább a tájékoztatási kötelezettség megszegése illetve a dokumentációs hiányosság esetében van esély erre, mivel a jogszabályokban illetve a bírói gyakorlatban széleskörűen kialakultak ezeknek a jogi és nem az orvos-szakmai követelményei. Ezek a kritériumok megismerhetőek, és ha ebben a körben történik a mulasztás – vagyis a dolgozó tulajdonképpen előre felmérheti, hogy mulasztása milyen következményekkel jár a kórház kártérítési felelőssége szempontjából –, akkor számolnia kell azzal, hogy a kár összegének teljes kifizetését rá terhelheti a munkaadója.
Az új jogszabály külön szabályozza a vezető állású munkavállalók esetében a kártérítési felelősséget: nekik gondatlan károkozása esetén is a teljes kárt meg kell téríteniük. Vagyis esetükben nincs szükség arra, hogy a bíró súlyos gondatlanság esetét állapítsa meg, mint egy beosztott munkavállaló esetében. Ilyenkor minden károkozásért – ha a kórház kifizette a kártérítést a károsultnak – eljárás indulhat a teljes kár áthárítása érdekében a vezető ellen. A hatályos jogszabály szerint vezetőnek minősül a munkáltató első számú vezetője és a közvetlen irányítása alatt álló és részben, vagy egészben helyettesítésre jogosított más munkavállaló. Így a jövőben jelentősége lesz annak, hogy a dolgozók közül (legalább részben) ki lesz az első számú vezető helyettese.
A jogszabály lehetőséget teremt arra is, hogy a munkáltató szempontjából kiemelt jelentőségű, vagy fokozott bizalmai munkakört betöltő munkavállalókra a munkaszerződésekben a vezetőkre előírt gondatlan károkozási szabályt alkalmazzák. Elvileg növekedhetne ezeknek a munkavállalóknak a száma, de az egészségügyben – a közismerten alacsony bérek miatt – gyakran érvényesül majd az a korlát, mely szerint csak akkor lehet ezeket a speciális vezetői szabályokat az egyes munkavállalókra előírni, ha a munkavállaló alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
Kérdés, hogy a per során milyen „védekezési” lehetőségeik maradnak a munkavállalóknak. Az egyik, hogy a károsult és a kórház közötti peres eljárásba a munkavállalók beavatkoznak a munkáltató oldalán, vagyis aktív közreműködőkké válnak. Segítik a munkáltatót abban, hogy a peres eljárást megnyerje, hiszen ebben az esetben nem indulhat ellene megtérítési eljárás. Mivel a perbe történő beavatkozás időt és akár kiadást (ügyvéd, szakértő) is igényelhet, így a gyakorlatban vélhetően majd azok élnek ezzel a lehetőséggel, akiket a kollektív szerződésekben rögzített, emelt mértékű kártérítési kötelezettség terhel, vagy azok, akik beosztásuknál fogva a teljes kárért felelnek.
A munkáltató segítése nemcsak formálisan a beavatkozással lehetséges, hanem esetleg a szakmai háttér garantálásával is. (A beavatkozás azt jelenti, hogy a munkavállaló részt vesz a perben majdnem olyan jogokkal, mint az egészségügyi szolgáltató, úgy járhat el, mint a felelősségbiztosító, de ez nem kötelező. A másik eset, mikor közvetlenül nem vesz részt a perben, szakmai háttérként segítséget nyújthat a szolgáltatónak például tanácsokkal – a szerk. megjegyzése.)
A szigorodó kártérítési felelősségi szabályok hosszú távon felvethetik a dolgozói felelősségbiztosítás kérdésének szükségszerűségét is, vagyis ebben a szisztémában a munkáltatók által a munkavállalókra hárított kártérítési díj megfizetésére köthetnének biztosítást az érintettek.
Akár beavatkozik a peres eljárásba a dolgozó, akár nem, a kórház által ellene indított megtérítési eljárásban hivatkozhat arra, hogy olyan kár megtérítését kérik tőle, ami a károkozás idején nem volt előrelátható. Az, hogy ez pontosan mit jelent, majd a bírói gyakorlat „megmutatja”. A dolgozó védekezhet azzal is, hogy a kárt a munkáltató vétkes magatartása okozta, illetve nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségeinek. Nyilván ez utóbbi két körbe tartozik majd a nem megfelelő utasítás, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, a nem megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása vagy akár a munkáltató által kidolgozott nem megfelelő írásbeli hozzájáruló nyilatkozat alkalmazása, mindennapos használata is.
Egyedi lehetőségként előterjeszthető majd a megtérítési eljárásban a kártérítés mérséklése iránti igény. Ennek során a munkavállaló a rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján kérheti a részbeni – tehát nem teljes – mentesítését a kártérítés megfizetése alól. Ez utóbbi lehetőség a kórháznak a károsult irányában fennálló felelősségére nem hat ki, erre hivatkozva nem kérheti a kártérítési összeg mérséklését a bíróságtól.