Rovatok:
Rovatok > praxismenedzsment > jogszabályok
Július elsejétől legfeljebb három hónapig használhatók fel a háziorvosok által kiállított beutalók. Az erről szóló rendeletmódosítás ugyanakkor felettébb óvatosan közelít ahhoz a kormányzati célhoz, hogy a betegeket a lakóhelyük szerint illetékes járó- és fekvőbeteg szakrendelők felé tereljék.
A háziorvosi beutaló felhasználásának jogilag jelenleg nincs időbeli korlátja, birtokában akár fél év elteltével is felkereshető az a szakrendelés, amelynek vizsgálata elengedhetetlen a körzeti doktor szerint. Ezen változtat az a rendelet módosítás, amely kimondja: a jövőben 90 nap a beutaló érvényességi ideje, a 91. napon már nem használható fel. Igaz, vannak kivételek. Így például 90 napon túl is érvényben marad a szakorvosi vizsgálatra jogosító dokumentum, ha az egészségügyi szolgáltató a beteg bejelentkezésekor csak a lejárati dátumon túlra tud előjegyzést adni. Ugyan ez a helyzet abban az esetben is, ha az elrendelt szakorvosi kezelés tovább tart 90 napnál.
A beutalási rend felettébb kényes pontja a jelenleg zajló egészségügyi reformnak. Az ugyanis nem érdekli az embereket, hogy állami, egyházi, alapítványi vagy önkormányzati tulajdonos működteti a szolgáltatást, mint ahogy az sem, ki, s mi módon nevezi ki az intézmények vezérkarát, vagy hogy milyen szakmai harcok dúlnak a finanszírozásért esetleg az egyébként is ismeretlen jelentésű progresszivitási szintekért. Viszont, ha nem mehetnek abba a rendelőbe – kórházba -, ahhoz az orvoshoz, amelyet megszoktak, ismernek, s amelyben bíznak, kitör a botrány. Húsz évnyi tapasztalattal rendelkezik erről a hazai politikai elit.
Nem véletlen, hogy a rendelet módosítás nem érinti azokat a 2007-ben jogszabályba foglalt passzusokat, amelyek lényegében lehetővé teszik, hogy mindenki oda menjen vizsgálatra és kórházba, ahova akar. Ennek néhány éve legfeljebb a finanszírozási rendszer szab gátat, oly módon, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem fizet az adott szolgáltató számára megállapított kvótán felüli ellátásokért.
A 2007-ben megfogalmazott szabály szerint a szabad intézmény (lényegében orvos) választás feltétele, hogy a kiválasztott szolgáltató a beutaló háziorvost 48 órán belül írásban értestesítse arról, hogy hajlandó fogadni betegét. A visszaigazolást a háziorvos dokumentációjában rögzíti, s egy példányát átadja a betegnek. Részleges térítési díjat – az egészségpénztár által a szolgáltatónak fizetendő összeg 30 százalékát, legfeljebb 100 ezer forintot -, akkor fizettethetnek a beteggel, ha az ellátást beutaló nélkül, vagy nem a beutalóban feltüntetett intézményben veszi igénybe. Ez utóbbira azonban valószínűleg még sohasem volt példa, mint ahogy orvosok és intézmények szerepét átvéve, mindenféle visszaigazolást mellőzve, maguk a betegek intézik el, hogy ott fogadják őket, ahova menni akarnak. Mindehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a hivatalosan kijelölt ellátási területükről érkező betegeket a szolgáltatók nem utasíthatják vissza. Ez utóbbi lényegében azt jelenti, hogy a mostanában egyre fontosabbá váló területi ellátási kötelezettség a kórházakra és a szakrendelőkre vonatkozik, s nem a betegekre.
Ezen a ponton igyekszik minél észrevétlenebbül változtatni a tervbe vett módosítás, amelynek valódi célja a beutalási rend és a területi ellátási kötelezettség összehangolása, vagyis az, hogy a betegek ne mászkáljanak össze vissza az egészségügyi rendszerben. Abban az intézményben vegyék igénybe a szolgáltatásokat, amelyikhez területileg tartoznak. Erről egyébként az a mondat árulkodik, amelyik kimondja: a 2012 július elseje előtt kiállított beutalóval a beteg ott veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatást, ahová a beutaló szól. S utána?...