Rovatok:
Rovatok > eü-gazdaság
Akár jelentős konfliktusok is elképzelhetők az egészségügyért felelős államtitkárság és a szakmai szervezetek között ma délben kezdődő, az ágazati bérekről szóló tárgyalásokon. A rezidensek elsősorban az orvosokat képviselik, míg mások a helyzetet komplexen, minden ágazati szereplő érdekét figyelembe véve rendeznék.
A MedicalOnline információi szerint jelentős érdekkülönbségek vannak, így akár komoly konfliktusok is kialakulhatnak az egészségügy különféle szereplői között a csütörtökön kezdődő és az ágazati bérek rendezését szolgáló tárgyalás-sorozaton.
A gondot elsősorban az okozhatja, hogy a bérekről szóló tárgyalások kikényszerítésében úttörő szerepet vállaló Magyar Rezidens Szövetség akciója kezdetektől fogva az orvosi, azon belül is rezidensek bérének emelését helyezte a felmondási akció középpontjába, egyebek között azt követelve, hogy az orvosi bérek érjék el a nemzetgazdasági átlag háromszorosát. Mások, így például a munkaadói és munkavállalói érdekeket egyaránt megjelenítő Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) a teljes egészségügy humánerőforrás problémáit szeretné górcső alá venni a szaktárcával ma kezdődő egyeztetéseken.
De nincs ezzel másként az egyészségügyért felelős államtitkárság sem. Az onnan származó információink szerint Szócska Miklósék ugyancsak az összes egészségügyi bérrendezéséről tárgyalnának. Kérdés legfeljebb az lehet, hogy a miniszterelnök által beígért népegészségügyi termékdíj mellett milyen források állhatnak még rendelkezésre a béremelési folyamat kezdetén.
A Magyar Közlönyben december 28-án látott napvilágot az idei évre elfogadott költségvetés. S bár korábban az ágazati szereplők rendre 15 milliárdot emlegettek a chipsadóként elhíresült népegészségügyi termékdíj bevételeként, a T. Ház valójában 20 milliárd forintot szavazott meg erre a célra, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor kormányfő december 30-i nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Tavaly az orvosok támogattak bennünket, hogy bevezessük a népegészségügyi termékadót, tehát az egészségtelen élelmiszeripari termékek után speciális termékadót kell fizetni, ez megy az egészségügybe. Ezt mind az orvosok bérezésére fordítjuk. Tehát ma az államtitkárnak áll rendelkezésére 2012-re nézve annyi pénz, hogy azokkal az orvosokkal, akik valóban meg akarnak állapodni, akik szolgálni akarják a betegeket meg a hazájukat, azoknak a számára 2012-ben elfogadható béremelést tudunk ajánlani.”
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke a MedicalOnline-nak korábban úgy nyilatkozott, hogy az általános bérrendezés megkezdéséhez szükséges 50 milliárd forintnyi összegnek már körülbelül a fele rendelkezésre áll. A népegészségügyi termékdíj mellett szerinte ugyanis hasonló nagyságrendben állnak rendelkezésre összegek uniós forrásból is, így a felmondások aktiválódására adott három hónapos haladék-idő alatt bizonyosan tudják majd tisztázni a legfontosabb kérdéseket.
Más forrásból származó információink szerint nem kizárt, hogy a béremelés fedezetéül szolgálhat az egészségügy költségvetésében baleseti adóként szereplő 24 milliárdos összeg is, bár ezt a nemzetgazdasági tárca más célokra fordítaná.
Egyelőre csupán annyi bizonyos, hogy kevesen vállalkoznak jóslásokra akár a béremelés fedezetét, akár annak forrását tekintve. A béremelésbe bevontak körét ugyanis tetszés szerint lehet bővíteni vagy szűkíteni, s minden esetben más-más lenne a forrásigény – mondta érdeklődésünkre Ari Lajos, az EGVE jelenlegi elnöke. A gazdasági vezető hangsúlyozta: mára eljutottunk oda, hogy mindenkinek szembesülnie kell az egészségügyben tapasztalható bérválsággal, amelyet nem lehet elintézni olyan megjegyezésekkel, hogy „az egészségügyben ott a paraszolvencia”. Ari szerint tudomásul kell venni, hogy az EU-ban szabad munkaerőáramlás van, ami könnyen elszipkázza a fiatal orvosokat. Igaz ugyan, hogy jelen pillanatban ők a „faltörő kosok”, de nekik van a legkisebb veszítenivalójuk is. Akárki kezdte is a béremelést kikényszerítő akciót, a kérdés megoldását az EGVE elnöke csak a teljes áagazatra vonatkozóan, komplexen tudja elképzelni. „Az orvos ugyanis nem létezhet szakdolgozó nélkül, miként ők együtt sem létezhetnek gazdasági-műszaki szakemberek nélkül” – fogalmazott.
Hozzá hasonlóan nyilatkozott lapunknak Molnár Attila, az EGVE leendő elnöke, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár korábbi főosztályvezető-helyettese is. Molnár Attila egyelőre 30 milliárdos béremelésre fordítható forrásról hallott, amiből számításai szerint – csak az orvosokra vonatkoztatva, s egy évre – nem lehet több havi 30 ezer forint körüli összegnél a bruttó béremelés.
– Ez a történet most az orvosokról szól – fogalmazott, azt is hozzátéve ugyanakkor: a kormány felelőssége, hogy mind a szakdolgozók, mind a gazdasági-műszaki területen dolgozók számára is megtalálja a komplex rendezést lehetővé tévő forrásokat.
Molnár Attila szerint néhány éve megkezdődött egy tisztázó-értékelő folyamat, amely igyekezett arra ráirányítani a figyelmet, hogy az egészségügy nem viszi a pénzt, hanem értéket állít elő, és az az összeg, amelyet finanszírozására fordítanak, jelenleg csak alacsony dologi költségeket és alacsony bérek kifizetését teszi lehetővé az intézményeknek. A probléma megoldását ezért a finanszírozás értékarányossá tétele jelentheti, valamint annak figyelembe vétele, mennyi is az értéke egy más ágazatba frissen kikerült szakembernek (mert nyilvánvaló, hogy az egészségügyben dolgozók is „érnek annyit”)...
Az EGVE leendő elnöke szerint igazán jó megoldás tehát nemigen vázolható fel a jelenlegi, gazdasági válsággal is terhelt „konstellációban”. Nem is véletlen, hogy egyes megfogalmazások szerint a rezidensek „nem akarják másoknak kikaparni a gesztenyét”, azaz a Szócska Miklós által korábban beharangozott mintegy 40 milliárd forintot csak az orvosok bérére költenék.
S hogy ilyen körülmények között mire számítanak a szakdolgozók? Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke természetesnek veszi, hogy a szakorvosjelöltek így gondolkodnak, ám azt is, hogy szervezetüket meghívták az államtitkárságra. Mint érdeklődésünkre fogalmazott: nélkülük nem is lehetne lefolytatni ezeket a tárgyalásokat.
Balogh Zoltán viszi magával az egyeztetésre a Semmelweis Tervet, mert mint mondja, a startégiai elképzelés megszületett. Már csak azt lenne jó tudni, hogy az elkövetkező 3–6–12 hónapban milyen ütemezésben valósulhatnak meg az abban foglaltak, hogy néznek majd ki a korábban beígért életpályamodellek, milyen bérkondíciók ígérhetők annak érdekében, hogy ne csak a jövőről essék szó, hanem az ágazatban ma dolgozók addig se hagyják el a pályát.