Embriók a kukában, Tulassay embere célegyenesben

Új igazgatója lesz a Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának, ez már biztos. Kérdés azonban, hogy a néhány hét múlva távozó rektor, Tulassay Tivadar – szembemenve a nőgyógyászelit szigorúan szakmai alapokon álló ellenkezésével – utolsó tetteként eléri-e még a volt heidelbergi kolléga, Urbancsek János kinevezését.

A Magyar Nemzet szerint nőgyógyászberkekben felháborodás övezi Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetemről távozó rektor egyik fontos személyi döntését. A II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika élére Tulassay – pályázat útján – azt az Urbancsek Jánost kérheti fel, akiről – a szakma szerint – közismert, az elmúlt 20 esztendőben nem tevékenykedett a sürgősségi nőgyógyászatban, pedig ez alapvető szakmai követelmény volna e pozíció betöltéséhez, mint erre dr. Pál Attila, a Magyar Nőorvos Társaság elnöke is felhívta a figyelmet a hétfői Blikkben. Az SE nőgyógyászati klinikája másfél millió lakos ellátásáért felelős, így a kiterjedt figyelem és aggódás megalapozott az ügyben.

Az I-es klinika közelmúltbéli pályázatánál még nem kellett akadémistának (MTA-doktornak) lenni az igazgatói poszt betöltéséhez, a II-es számú intézmény vezetésére kiírt pályázatba viszont – amit Tulassay Tivadar írt ki – szigorító elemként bekerült az akadémiai doktorátusi cím, ami viszont kizárta, hogy Urbancseken kívül más szakember aspiráljon. A pályázatkiíró persze feddhetetlen marad, hisz nem bizonyítható, hogy a pluszfeltétel milyen okból került a tenderbe. A nőgyógyászat professzorai szinte egyöntetűen utasítják vissza Urbancsek lehetséges kinevezését, aki szerintük hiába bír szakvizsgával, szakmai gyakorlatot nem szerzett, ami az egyetemi szmsz 6. pontjába ütközik.

A lap szerint országos médiabotrányhoz vezetett, amikor az Orvosi Hetilap hasábjain 2006-ban egy írás jelent meg, melyből kiderül, a Humán Reprodukciós Bizottság egyik tagja által vezetett meddőségi osztályon két és fél éven át nemes egyszerűséggel „kihajigáltak” 500 embriót azon okból, hogy nem vették meg az embrió fagyasztáshoz szükséges gépet. Ez a dolgozat egyébként része volt egy „nagydoktori” disszertációnak. Ismert, hogy a nem beültetett, életképes embriók további életek létrehozására adnak lehetőséget, ezért későbbi beültetés céljából fagyasztva kell őket tárolni. Ilyen „fagyibabák” százai születtek meg addigra, amikor 1998-ban törvényileg is rendeződött, hogyan kell eljárni; a törvény ezzel összecsengve kimondja azt is, hogy az embriók sorsáról a leendő szülő szava dönt az orvosé felett is. A megsemmisítésekkor az osztályon minden pácienssel aláíratták, hogy embrióikat nem fagyasztják le.

Annak a bizonyos MTA-doktori disszertációban is szereplő résznek Urbancsek János volt az első szerzője, és ő volt ennek az osztálynak a vezetője is. MTA-doktori védésének nyilvános vitáján ráadásul kiderült az is, hogy saját lombikbébicentrumának eredményességi adatai nagymértékben eltérnek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számítógépes adatbázisában szereplő hivatalos adatoktól. Röviden: jobb eredményességi adatokat közölt saját intézetéről, mint amit a hivatalos statisztika igazolt – írja egyebek között a Magyar Nemzet.