Egy év múlva kiderül, mennyit ér a chipsadó

Az üdítő- és energiaitalokat, az előrecsomagolt cukrozott készítményeket, a sós snackeket valamint az ételízesítőket – amennyiben só- és cukortartalmuk meghaladja a törvényben előírt mértéket – különadó sújtja szeptember elsejétől. Arra, hogy ebből pontosan mekkora bevételre számíthat az adókivetés javaslatát felvető egészségügy, s hogy az valóban, utolsó fillérig a válságban lévő ágazatra fordítódik-e – egyelőre nem tudni.

Az érintett cégek – akik a Parlament honlapjáról értesültek az adó törvénytervezetéről, bár korábban többször próbáltak egyeztetni róla - a jogszabály elfogadásakor készítettek először pontos számításokat. Ekkor – változatlan fogyasztás esetén – 26 milliárdra tették azt az összeget, amelyet kalkulációjuk szerint éves szintenbefizettetnek velük e címszó alatt. A jogszabály alkotók egyébként nem aprózták el, oly ügyesen szerkesztették meg végül is a törvényt, hogy az adott élelmiszerek különadóval megnövelt ára után kell befizetni az általános forgalmi adót, ami – mondani sem kell – külön „fáj” az érintett cégeknek. Más kérdés, hogy a törvény végrehajtásának mikéntjéről a nemzetgazdasági tárcához, s az adóhatósághoz eljuttatott kérdéseikre, a törvény hatálybalépését megelőző napon
kaptak választ, de végrehajtási utasítás hiányában még most sem ismert a pontos
ügymenet.

Jó lenne tudni – mondta lapunknak az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára –, hogy a népegészségügyi termékadó kivetésével mi a kormányzat célja: az egészség védelme vagy puszta bevételszerzés. Folláth Zsuzsa szerint inkább az utóbbira utal, hogy akadt kormányzati képviselő, aki arról nyilatkozott, a cégek termékeik sótartalmának csökkentésével igyekeznek kibújni az adózás alól.

A főtitkár úgy véli, ez az adó mindenekelőtt a kizárólag belföldön értékesítő hazai kis- és középvállalkozásokat sújtja, a nagy nemzetközi cégek, amelyek magyarországi eladása alig néhány százalék összforgalmukban, ha nehezen is, de „lenyelik” a többletbefizetést. Nem véletlen, hogy a magyarországi gyártók nem tudják e többletterhet vállalni, kénytelenek tovább hárítani, ami a fogyasztói ár növekedésével illetve a fogyasztás csökkenésével járhat.

A hatásról egyelőre annyi biztos, hogy az egyik nagy chipsgyártó cég valóban lemondott magyarországi beruházásáról, s erősen gondolkodik ezen az egyik legnagyobb, nemzetközi ételízesítő gyártó is – mondja Folláth Zsuzsa.

A termékadó ötlete, mint az egészségügyi ágazatnak többletforrást jelentő bevétel, közel sem új jelenség. Az egymást meglehetősen sűrűn váltó ágazati miniszterek szinte mindegyike szerette volna „megkaparintani” az állam jövedéki bevételének egy részét, mondván: az alkoholizmusból eredő májcirózis, illetve a dohányosokat sújtó tüdőrák kezelése az egészségpénztár milliárdjait emészti fel. A javaslat azonban süket fülekre talált.

Arra, hogy a termékdíj bevezetésére tett ötlet ilyen sebességgel száguldott át a törvényhozás máskor meglehetősen lanyhán vett akadályain, nyilván szerepet játszott az is, hogy „békén hagyja” az államnak tetemes, több száz milliárdos bevételt jelentő jövedéki adót. Ráadásul illik a nemzetközi trendbe, hiszen egyre több országban fontolgatják az egészségtelen élelmiszerek megadóztatását.

New Yorkban például egy meglehetősen szélsőséges javaslat szerint en bloc eltörölnék a só használatát, s ezer dolláros(!) büntetéssel sújtanák azt a séfet, aki a kiátkozott, egykor azonban az arany értékével vetélkedő nátrium-kloridot szór a levesbe, szószba vagy húsra. Nem véletlen egyébként, hogy az élelmiszer-feldolgozó iparban is elkezdték – s ez a jelenség nálunk is megfigyelhető(!) – például a só mennyiségének csökkentését, hiszen a cégeknek elemi érdekük a piaci mozgások, a trendek követése. S mindezek mellett persze az sem mellékes, hogy az egészségügynek égetően szüksége van többletforrásokra.

Folláth Zsuzsa úgy véli, az egészséges életmódra nevelni kell az embereket, bár
kétségtelen, hogy az egészséges táplálkozás nem csak belátás, hanem erősen
pénztárca függő dolog. Nem a hazai kis- és középvállalkozásokra kivetett újabb adóval, hanem – például – a gyermekek közétkeztetésének gyökeres átalakításával, mint tette ezt Nagy-Britanniában Jamie Oliver, lehet e téren igazi eredményt elérni.

*

A kormányzat láthatóan megkedvelte a népegészségügyi termékadót, nap mint
nap újabb ötletek látnak napvilágot, mi mindenre vetnék ki. Az ízesített sörökre
literenként például 35, az alkoholos üdítőkre valamint röviditalt tartalmazó
italokra 100, míg a kávéra kilogrammonként 250 forintot vetnének ki, de már
szó van a lekvárokról és a „normál” üdítőkről is.