Veszélyes hormon

Nem jó öregedés ellen

Úgy tűnik, bizonyos tumorfajták gyakrabban fordulnak elő azok körében, akik gyermekkorukban növekedési hormont kaptak.

Brit epidemiológusok több mint 1800 személy adatait dolgozták fel, akiket – az esetek többségében alacsony növés miatt – 1959 és 1985 között humán szomatotrop hormonnal kezeltek. A vizsgálat alanyainak körében a daganatos megbetegedések incidenciája 1,7-szerese volt a teljes népességre jellemző értéknek, a relatív mortalitás pedig 2,8-szeres volt. Az elemzett esetek között különösen magas volt a colorectalis carcinoma relatív incidenciája (7,9-szeres) és mortalitása (10,8-szeres), valamint a Hodgkin-lymphoma miatti halálozás (11,4-szeres), azonban leukaemia, emlő- vagy prosztatarák sem ebben, sem pedig a korábban végzett vizsgálatokban nem fordult elő, jóllehet erre a statisztikák alapján számítani lehetett volna. A megfigyelés hátterében a kutatók feltételezése szerint az állhat, hogy a növekedési hormon hatására emelkedik az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) szintje. Az IGF mitogén és antiapoptotikus hatású, az in vitro és az állatkísérletek szerint szintjének emelkedésével nő a hyperplasiás és a malignus elváltozások kockázata.

A végső következtetések levonásához túl kevés az adat – vélik a Lancetben publikált közlemény szerzői. Ezenkívül a kezelési stratégiák is megváltoztak azóta. A növekedési hormont egészséges felnőtteknek öregedést gátló szerként hosszú időn keresztül adni azonban mindenképpen kockázatos és kerülendő.