Új megoldás egy tömeges problémára

Az abdominális elhízás kanadai kutatójával, Jean-Pierre Després-vel beszélgettünk annak kapcsán, hogy január 20-án előadást tartott az MTA dísztermében az endokannabinoidreceptorok gátlásáról, amely nagy előrelépést jelenthet a kardiometabolikus kockázatok csökkentésében. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált az abdominális elhízás és a kardiometabolikus szindróma közötti kapcsolat. Mivel magyarázható, hogy ez a meglepően egyszeru összefüggés korábban elkerülte az orvosok figyelmét?  – Korábban a hipertónia és a cukorbetegség egyik fő rizikófaktorának az elhízást tartották, azonban a túlsúlyos páciensek körében kiváló metabolikus állapotúak is akadtak, akiknél sem kardiovaszkuláris kórkép, sem cukorbetegség nem alakult ki, mialatt a hasonló mértékben elhízott többi páciens súlyos szövődményekkel nézett szembe. Emiatt maradt észrevétlen az utóbbi időben igazolódott, nyilvánvaló öszszefüggés, hogy a valódi veszélyt az elhízás jellege jelenti. Képalkotó eljárással is szemléltettük, hogy a szelektív viszcerális zsírfelhalmozódás nagyobb kardiovaszkuláris és metabolikus rizikótényező, mint a szubkután zsírlerakódás. Genetikai eredetu vagy szerzett állapot az abdominális elhízás?  – A társadalom jelentős hányada eleve hajlamosabb az abdominális elhízásra, de kialakulásában a környezeti tényezők játsszák az döntő szerepet. Egészséges életmód és rendszeres fizikai aktivitás mellett nem fejlődik ki ez az alkati elváltozás. Bár valóban megfigyelhető a családi halmozódás is. Összefoglalva, a viszcerális obezitás hátterében genetikai hajlam áll, de az életmód a kritikus pont.