hirdetés
2018. december. 13., csütörtök - Luca, Otília.
hirdetés

Ugyanolyan minden halálközeli élmény?

A Frontiers in Human Neuroscience tanulmányának szerzői személyes beszámolók elemzésével néztek a halálközeli élmény mélyére.

hirdetés

Senki nem tudja, hogy valójában mi történik, amikor meghalunk, azonban sokan számolnak be olyan élményekről, amiket halálközeli állapotban éltek át, írja közleményében a szaklap, sőt az élménybeszámolók általában nagyon részletgazdagok. A legismertebb halálközeli élmények az élénk fény látása, a béke tapasztalata, a testen kívüli élmény és az alagút érzékelése, írják a belgiumi Liège egyetemének és egyetemi kórházának neuropszichológus, tudatkutató és biostatisztikus munkatársai, akik új kutatásukban azt vizsgálták meg, milyen gyakorisággal és milyen sorrendben jelentkeznek az egyes típusú halálközeli élmények.

Mint a Tudatosság és Neurológia Központ kómatudományi részlegének kutatói Charlotte Martial vezetésével írt tanulmányukban – Temporality of Features in Near-Death Experience Narratives; Frontiers in Human Neuroscience – megállapítják, míg a halálközeli élmények fenomenológiája jobban kutatott szakterület, azok időbeli struktúrájával kapcsolatos tudományos irodalom még ma is igen korlátozott. Így például nincs azzal kapcsolatos ismeretünk, hogy van-e időbeli szabályosság a különböző élménytípusok jelentkezésében, azaz az élmények meghatározott sorrendben követik-e egymást.

A frekvenciabeli megoszlás és a kronológia tanulmányozása érdekében a kutatók 154 személy halálközeli élménnyel kapcsolatos beszámolóját elemezték, és megállapították, hogy egy személy átlagosan 4 különböző jelenséget/élményt él meg a halálközeli állapotban. A leggyakoribb élmény a béke érzése (a résztvevők 80 százaléka esetében), ezt követi az élénk fény látása (69 százalék), a szellemekkel, emberekkel találkozás (64 százalék), míg a két legritkább élmény a gondolatok felgyorsulása (5 százalék) és a prekognitív víziók jelentkezése (4 százalék).

A vizsgált személyek harmada (35 százalék) esetében a testen kívüli élmény jelentkezett először a halálközeli tapasztalat során, a leggyakoribb záró élmény pedig a testbe való visszatérés élménye volt (36 százalék). Ez arra utal, mondja Martial, hogy a halálközeli élményeket a fizikai testtől való elválás élménye indíthatja be. A leggyakoribb halálközeli élmény-szekvencia a következő volt: testen kívüli élmény, alagút-élmény, élénk fény, majd végül béke tapasztalata. Mivel csak a résztvevők 22 százaléka számolt be ilyen szekvenciában történő halálközeli élményről, a kutatók megállapítják: a halálközeli élményeknek egyedi időbeli mintázata van.

Mindazonáltal a kutatók szignifikáns összefüggést fedeztek fel élménypárok jelentkezésében, azaz egyes élményeket nagy valószínűséggel követ egy bizonyos másik élménytípus. Mint Martial megjegyzi, a különböző jelenségek egymáshoz való viszonyának tanulmányozásával közelebb juthatunk annak definiálásához, hogy a halálközeli élmény mely specifikus aspektusai univerzálisak, és közelebb kerülhetünk magának a halálközeli élménynek a tudományos megértéséhez is.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés