hirdetés
2019. szeptember. 16., hétfő - Edit.
hirdetés

Ne árts!

Tucatnyi új vakcina, diagnosztikai forradalom

Az oltásokat napjainkban is sok kétely övezi. Kötelezővé tehetjük őket? Járnak súlyos mellékhatásokkal? Hatékonyak? Használhatjuk-e a felnőttek körében tesztelt vakcinákat csecsemők immunizálására? Olthatók-e a várandósok? A kérdésekről dr. Ócsai Lajossal, az ÁNTSZ járványügyi főosztályának vezetőjével beszélgettünk.

– Mi a véleménye arról, hogy az egészségügyi dolgozók számára bizonyos oltásokat kötelezővé tegyenek?

– Bár próbálkoztunk ezzel az influenza esetében, felnőttek számára sajnos nem lehet kötelezővé tenni a vakcinációt. Azért mondom, hogy sajnos, mivel hippokrátészi alapvetés a „ne árts!” követelménye. Márpedig aki nem oltott és fogékony, az tovább tudja adni a fertőzést. Másrészt, ha megbetegszik, nem tud rendelkezésre állni, és járvány idején nem azzal tölti az idejét, hogy gyógyít, hanem azzal, hogy beteg. Harmadrészt az egészségügyi dolgozóknak példát kellene mutatniuk a lakosságnak. A probléma áthidalásaképpen több intézmény bevezette, hogy a gyógyítási protokollban rögzíti, milyen beteget ki kezelhet, és annak milyen oltásokkal kell rendelkeznie – például immunhiányos pácienseket csak olyanok gyógyíthatnak, akik vagy szerológiailag igazoltan átestek varicellán, vagy oltottak.


– Milyen fertőző betegségek jelentik a legfőbb gondot a világ más részein?

– Még mindig sok ilyen van: Afrikában óriási probléma a neonatális tetanusz, rengeteg csecsemő fertőződik születés közben, mivel kevés nő rendelkezik immunitással a Clostridium tetan ellen. Szintén jelentős gondot okoznak a fejlődő országokban az enterális vírus- és baktériumfertőzések, így például a rotavírus-megbetegedések. Problémát jelent a kanyaró, amiben sokan meg is halnak, illetve a rubeola, aminek következtében tömegesen születnek rendellenességgel a gyermekek, valamint a poliomielitisz. Mivel a Szovjetunió utódállamaiban lazult a védőoltási fegyelem, Tádzsikisztánban és a környező országokban tavaly 600 bénulásos esetet regisztráltak.

A rotavírus-fertőzés Magyarországon is előfordul – a csecsemők mindössze 5 százaléka kapja meg a nem kötelező oltást –, de itt nem jelent akkora problémát, mint a fejlődő világban, mert ha időben megtörténik az orvosi beavatkozás, a folyadékpótlás, a betegség jól kezelhető.

– A lakosság körében sokan tartanak az oltások mellékhatásaitól. Melyek azok a vakcinák, amelyeknél jogos az aggodalom?

– Már nincsenek komoly mellékhatást, fokozott reakciót kiváltó oltások, amióta 1999-ben a szamárköhögés elleni oltás sejtmentes lett. Az újfajta pertusszisz-vakcina nemcsak 7 éves korig adható, hanem serdülőknek, sőt felnőtteknek is. A 11 évesek emlékeztető oltása 10–15 évre nyújt védettséget, ami esetenként a szülések idejére is kitart, így a csecsemők, akiknél a szamárköhögés a legsúlyosabb tüneteket okozná, védett környezetbe születhetnek. Fokozott oltási reakciót az okozhat, hogy a magyar lakosság túl van oltva tetanusz ellen. Ezt a vakcinációt csak súlyos sérülésnél kéne alkalmazni, akkor, ha az illető öt éven belül nem volt oltva, de nálunk mindenki, aki betér az orvoshoz valamilyen sérüléssel, megkapja, akár egy hónapon belül kétszer is.

– A BCG-oltást 1921-es bevezetése óta nem sikerült továbbfejleszteni, holott sokan kritizálják a hatékonyságát. Ön szerint mi okozza a nehézséget?

– A BCG az egyetlen olyan vakcina, aminek nem is az a célja, hogy életre szóló védettséget adjon. Azt várjuk el tőle, hogy 5 éves korig kivédje a miliáris tuberkulózist és a gennyes agyhártyagyulladást. Az oltásnak köszönhetően a 14 éves kor alatti tbc ritka, mint a fehér holló. Az injekciót intrakután, a bőr rétegei közé kell adni, azaz egy 1 mm-es rétegbe kell bejuttatni – ennyi a gyerek bőrvastagsága. Amennyiben nem jól adják be, és ennél mélyebbre kerül, az elgyengített kórokozó a nyirokmirigyekbe jutva szaporodásnak indulhat, és helyi gennyesedést válthat ki. Ha százezer lakosra nem jutna több 5 megbetegedésnél, meg lehetne szüntetni az oltást, azonban nálunk ma 20 körüli ez a szám. Az is problémát jelent, hogy a tbc szociális megbetegedés, a szegények pedig nem mindig működnek együtt az egészségügyi hatóságokkal, és ha nem szedik rendesen a gyógyszert, gyorsan kialakul a baktérium rezisztenciája.

– Mi a véleménye Ofer Levy megállapításáról? A bostoni gyermekgyógyász azt írja a Science Translational Medicine legutóbbi számában, hogy a csecsemőkori oltások fejlesztése következetlen, ad hoc és empirikus. Azt is hozzáteszi: mivel a legtöbb csecsemőkori oltást 2, 4 és 6 hónapos korban adják, 2–6 olyan hónap van az élet elején, amikor a gyermek még védtelen.

– Van benne igazság. Lássuk a kanyaró elleni vakcináció példáját: két oltás szükséges, amelyeket 15 hónapos és 11 éves korban kapnak meg a gyerekek. Korábban 9 hónapos korban oltottunk, mert nagyjából akkorra ürül ki az anyai ellenanyag, de ebben az esetben aki még védett, az nem reagál kellőképpen a vakcinára. Ezért ahogy csökkent a megbetegedettek száma, azaz a járványügyi helyzet lehetőséget adott rá, kitoltuk az oltás időpontját 12, majd 15 hónapos korra. Tehát valóban van 6 hónapnyi rizikóperiódus. A védtelenség szempontjából hasonló a helyzet a pneumococcus- szal is: sok orvos a szülővel egyeztetve nem 2, 4 és 15 hónapos korban adja az ajánlott három oltást, hanem 7–8 hónapos korban kezdi – holott a legrosszabb indulatú, invazív megbetegedések, a szepszis, a középfül- és tüdőgyulladások 6 hónapos kor alatt fordulnak elő.

A magyar kötelező védőoltási rend egyik legnagyobb előnye, hogy életkorhoz kötött, így a gyerek életkora és az ország járványügyi helyzete össze van hangolva. Sok országban, mondjuk Franciaországban is kötelező például a kanyaró elleni oltás, de csak annyiban, hogy anélkül a gyerek nem mehet iskolába.

– Jogos vagy képzelt a veszély, miszerint a terhesek vakcinációja koraszülést válthat ki?

– A fejlődő világban, mint említettem, a neonatális tetanusz megelőzésének például egyetlen módja a terhesek oltása. A fejlett világban más a helyzet, itt a terheseket alapvetően nem szeretik oltani. Rubeola esetén gondot jelenthetne maga a vírus, illetve az első három hónapban a magzatra nézve veszélyes az oltási reakcióként esetlegesen megjelenő a lázas állapot. Az influenza elleni oltásra is ez igaz, ezért várandóst ne oltsanak az első trimeszterben. Mivel a vírus ellen rövid ideig tart az immunitás, ahhoz, hogy az újszülött védett legyen, az anyát az utolsó trimeszterben érdemes oltani. Szerencsére a H1N1-pandémia tavaly nem fertőzött meg több embert, mint amennyit egy egyszerű szezonális járvány szokott, azonban a terhesek különösen veszélyeztetettek voltak.

– Többen állítják, hogy a mikrobiológiai diagnosztika forradalmának kezdetén vagyunk, aminek az teremtette meg az alapját, hogy a nukleinsav-alapú kimutatási módszerek a kutatólaboratóriumokból eljutottak a rutindiagnosztikába.

– Az oltások kifejlesztésének üteme is gyorsul: az első két vakcina, a himlő (1720) és a veszettség (1880) elleni oltás kifejlesztése között még 160 évnek kellett eltelnie, a BCG-oltáshoz már csak 46 évre volt szükség. Ez utóbbi volt az egyetlen vakcina, ami az 1920 és 1939 közötti húsz évben megszületett, majd a következő 20 évben három (Di-Per-Te, sárgaláz, Salk), 1960–1979 között négy (kanyaró, rubeola, parotitisz, Sabin), majd 1980 és az ezredforduló között kettő, a hepatitisz B és a Hib elleni oltás kifejlesztése is megvalósult. 2000 és 2019 között pedig előreláthatólag 12 új oltás jelenik meg. De a labordiagnosztika fejlődési üteme még ennél is gyorsabb, hiszen ott nincs szükség emberi kísérleti alanyokat használó klinikai vizsgálatokra.

– Az említett forradalmat elindító Kary Mullis, aki a polimeráz-láncreakció (PCR) felfedezéséért 1993-ban kapott Nobel-díjat, azt írja önéletrajzában (Dancing Naked in the Mind Field), hogy semmilyen tudományos értekezés nincs, amelyik bebizonyítaná, hogy a HIV okozza az AIDS-et. Mit szól ehhez?

– Nem tudom, mire gondol Mullis, az azonban bizonyos, hogy az AIDS-esek szervezetében mindig ott van a humán immundeficiencia vírus. A ’80-as évek elején, amikor ez a betegség megjelent, az áldozatoknak jó, ha volt hét évük, ma az antiretrovirális terápia következtében a fertőzöttek 20–30 évig is életben maradnak. A PCR-technika valóban nagy vívmány. Egyelőre még drága, de amíg egy hagyományos tenyésztéssel minimum 48 óra kell egy baktérium meghatározásához – a tbc-hez 2 hónap! – és egy vírus kimutatásához legalább egy hét szükséges, addig a PCR-rel 3–4 óra alatt eredmény van, akkor is, ha a minta nem tartalmaz élő, csak inaktív vírust, vagy egyszerűen csak annak egyes részeit. A módszer problémája inkább az, hogy túlérzékeny, így például olyankor is kimutathatja a H1N1–et, amikor valójában nem az okozza a megbetegedést, csak jelen van.

– Miért van az, hogy míg bizonyos patogének elleni immunitásunk hamar elmúlik, addig más oltás akár életre szóló védettséget is nyújthat?

– Vannak kórokozók, amelyekkel szemben védettek vagyunk, de nem iktathatók ki a környezetünkből. Ezek a szervezetünkben is jelen lehetnek, de nem betegszünk meg miattuk. Mivel időnként találkozik velük az immunrendszerünk, a gyerekkori védőoltás elég lehet öregkorig. Ilyen például a diftéria, a pertusszisz. Ezzel szemben kanyaró vagy rubeola tíz éve nem fordult elő Magyarországon.

– Érinti a járványügyet az ÁNTSZ új informatikai rendszere?

– Igen. Eddig a háziorvosok és az egészségügyi intézmények papíron juttatták el kistérségi intézeteinkbe a fertőzőbeteg-jelentéseket. Most megvalósul a közvetlen online jelentés, és bízunk benne, hogy a későbbiekben létre tudjuk hozni a páciensek egyedi, élethosszig tartó követhetőségét, így bármelyik orvos, bárhol megnézheti majd például azt is, hogy mikor kapott az adott beteg tetanusz elleni oltást. Másrészt követhetővé válik az egészségügyi dolgozók oltási státusza. Azt is reméljük, hogy az új rendszer révén növekedni fog a lakosság öngondoskodása a felnőttkori védőoltások (HPV, tetanusz, kullancsenkefalitisz, hepatitisz) terén. Szeptember elsején indult a próbaüzem.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés