hirdetés
hirdetés
2017. április. 25., kedd - Márk.
hirdetés

Sinkó: Csak a betegek kárára lehet megtiltani az eladósodást

Az év értékeléseként a kórházak eladósodásáról, finanszírozásról és a migrációról is beszélt a Pesti Srácoknak Sinkó Eszter egészségpolitikai elemző.

hirdetés

Borítékolni lehetett, hogy a tavaly áprilisi konszolidációt egy újabb követi majd – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Azt mondja, teljesen logikus, hogy így alakult, miután a kormány hosszú éveken keresztül nem emelte meg a kórházi beavatkozások finanszírozását. Gyakorlatilag 2007 óta egészen idén szeptemberig nem változott a HBCS, az elszámolható szolgáltatások ellentételezése. Ősszel emelték meg az alapdíjat a korábbi 150 ezerről 180 ezer forintra. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista kormányzás alatt 2-300 milliárddal csökkent az egészségbiztosítási alap összege, illetve a második Gyurcsány-kormány idején az egészségügy költségeit állandóan a központi költségvetésből kellett kipótolni.

A 2012 és 2013-as esztendőkben volt egy durván 66-70 milliárdos forrásbevonás az egészségügyi ágazatba, melyet beépítettek az alapdíjba, de az összeg a bérek emelésére ment el, a dologi kiadásokra nem jutott többletforrás. Mindeközben pedig elindultak a kórházfejlesztések, amelyek folyamatos többletkiadást jelentenek a kórházak számára, legalábbis a működtetés szempontjából. A korszerű berendezéseknek és eszközöknek nemcsak a beszerzése kerül sokba, a működtetés, karbantartás is rengeteg pénzt emészt fel. Sinkó Eszter szerint utóbbival az egészségügyi kormányzat nem kalkulál, pedig általánosságban elmondható, hogy egy drága gép beszerzése után, rövid időn belül szinte újra ki kell fizetni az árát.

A rendszer mai finanszírozásából következik, hogy hiányok keletkeznek, az állam ugyanis nem számol azokkal a pluszköltségekkel, amelyek az ellátásból és annak szabályozásából adódnak: így például a kormány határozza meg a minimumfeltételeket, amely összefoglalja azokat a paramétereket, hogyan lehet egy kórházat, illetve egy osztályt üzemeltetni Magyarországon. Ilyen például az, amikor meghatározzák az orvosok, nővérek számát és az ágyak mennyiségét, illetve az eszközpark nagyságát. A rendelet azt is előírja, milyen szakvizsgával kell rendelkeznie az orvosnak, továbbá, hogy a gyógyítást milyen szakmai eljárási rend alapján kell végezni. Meg kell felelni a területi ellátási kötelezettségnek is. Minden kórház esetében megvan, hogy mely területről érkező betegeket kell ellátnia. Ennek együtteséből kijön egy ár, amennyibe a páciens teljes ellátása kerül. Ezt az összeget azonban a kormány nem ellentételezi, mondja Sinkó Eszter, hozzátéve, hogy ha egy beteg ellátása 210 ezer forintba kerül, akkor ebből a kormány 180 ezret fizet ki.

Ma már úgy tűnik, nagyon nehéz bármin is változtatni, annyira befeszült a rendszert, annyira túlterheltek a dolgozók. Az egészségügyi közgazdász örülne annak, ha minden jól menne a források bevonásával, de a szakember borúlátó, mert a humánerőforrás krízis miatt mára szinte semmilyen eszköz nem maradt a kórházigazgatók kezében a számonkérésre, a szakmai követelmények betartatására. Továbbra is csak a bérek emelkedését finanszírozza az állam, a dologi kiadások növekedését, a fenntartás illetve az ellátás javítása érdekében tett lépések költségét nem. Ennél már csak az lenne nagyobb baj, ha ahogy tavaly, úgy most is közölnék a kórházigazgatókkal, hogy nem csinálhatnak adósságot, fűzi hozzá. Annak kárát ugyanis a betegek látnák.

(forrás: Pesti Srácok)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink