hirdetés
2019. február. 22., péntek - Gerzson.
hirdetés

Egészségpolitika

Segítségért kiált a pszichiátria

A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtóközleményben hívta fel az illetékesek és a nagyközönség figyelmét arra, hogy egyre romlik az addiktológiai és a pszichiátriai gondozók helyzete. Közleményük alább olvasható. 
hirdetés

PSZICHIÁTRIAI ÉS ADDIKTOLÓGIAI GONDOZÓK EGYRE ROMLÓ HELYZETE

A decemberben megváltozott finanszírozási szabályok a pszichiátriai gondozók bázisfinanszírozását a felére csökkentette, miközben a kompenzációként elszámolható tevékenységek alapjául szolgáló ambuláns pontok közül egyszerűen kimaradtak a pszichiátriai gondozók által végzett tevékenységek. Magyarul, az eddig a működéshez kapott pénz felét elvették, miközben – jogszerűen elszámolható tevékenységek híján – a lehetősége sem maradt meg annak, hogy az elvégzett munkájukért további pénzt/forrásokat kaphassanak.

A gondozói hálózat fix díjának – kompenzáció nélküli – újabb 50 százalékos csökkentésével a pszichiátriai és az addiktológiai gondozói ellátás súlyos helyzetbe kerül. (Így a fix díj a 2001-es érték 18 százalékára csökkent!) Megértve az ország nehéz gazdasági helyzetét, fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy – gondozói szinten – a pszichiátriai és addiktológiai betegek ellátatlansága jelentősen megnöveli az egészségügyi és szociális kiadásokat (pl.: gyakoribb kórházi felvételek, hajléktalanság stb.). Az alábbiakban néhány szempontot és érvet kívánunk bemutatni a pszichiátriai és addiktológiai gondozók működtetése mellett:

 1. A gondozásra szoruló pszichiátriai és addiktológiai betegek száma az elmúlt években, (évtizedekben) nem csökkent, míg más gondozást végző szakmánál (pl. tüdőgyógyászat, bőrgyógyászat) csökkenés mutatkozik. Ezért nem értjük, hogy a gondozási díj csökkentésénél miért a „fűnyíróelv” érvényesült a szakmánkénti differenciáltabb megítélés helyett.

 2. A pszichiátriai és addiktológiai betegek komplexebb terápiát igényelnek, mivel nagyon gyakran fordulnak elő komorbid (a fennálló kórképpel párhuzamosan megjelenő egyéb betegségek) szomatikus betegségek, amelyek ellátásában a gondozóknak is ki kell venniük a részüket például a szűrővizsgálatok, illetve a betegegyüttműködési problémák miatt. (A szkizofrén betegek élettartama átlagosan 12-14 évvel rövidebb, mint az átlagpopulációé, aminek hátterében a gyakoribb szív- és érrendszeri halálozás és bizonyos daganatos betegségek állnak).

 3. A pszichiátriai és addiktológiai betegek állapotában bekövetkező visszaesések megelőzése (relapszus prevenciójának) érdekében nélkülözhetetlen a pszichológusi és szociális dolgozói háttér biztosítása, melynek finanszírozása a fix díjból (volt) lehetséges. Félő, hogy a fix díj ilyen mértékű csökkentése vállalhatatlan minőségromlást von maga után.

Így is sok bírálat éri a pszichiátriai járóbeteg-rendeléseket, hogy kevés idő jut egy-egy betegre, és a gyógyszerfelíráson kívül alig jut másra idő.  A szenvedélybetegek és a legtöbb pszichiátriai beteg hajlamos kimaradni a kezelésből, más a betegségbelátása mint például egy belgyógyászati betegnek, így a kezelésben tartása a szokásostól eltérő erőfeszítéseket követel meg a járóbeteg-ellátók részéről.

4. A pszichiátriai és az addiktológiai gondozáshoz hozzátartozik a „terepmunka”, azaz bizonyos esetekben ki kell menni a beteghez (hasonlóképpen a háziorvosi gyakorlathoz), aminek lehetősége tovább szűkül a megszorítások miatt.

 5. A gondozói kassza hirtelen és nagyarányú csökkentése egymástól eltérően érinti az egyes addiktológiai és pszichiátriai ellátó-egységeket. Néhány – elsősorban nagyvárosi környezetben tevékenykedő – ellátót leszámítva a kialakuló finanszírozási környezetben a járóbeteg-ellátók fenntarthatósága megkérdőjeleződik, azok működése ellehetetlenül.

6. Ez közvetlenül érinti, és súlyosan, hátrányosan befolyásolja a betegek, családjaik (benne a gyermekek) és a betegek környezetében élők esélyegyenlőségét.

 7. Mindez felszámolja annak még az esélyét is, hogy a magyar pszichiátriai és addiktológiai járóbeteg-ellátás a korszerű, nemzetközileg is elfogadott irányokba fejlődjék tovább. Az intézkedés nyomán leépülő ellátórendszer alkalmatlan lesz a korai kezelésbe vétel technikáinak alkalmazására.

 8. Egyetértünk a gondozói tevékenységek finanszírozásának átalakításával. Olyan finanszírozási modellek kidolgozása szükséges, amelyek egyfelől garantálják a hozzáférhetőséget, esélyegyenlőséget, a pszichiátriai és szenvedélybetegségekből eredő károk csökkentését, de egyben transzparensebbé, nyomon követhetőbbé teszik az egyes járóbeteg-ellátók tevékenységét. Javaslatot készíthetünk a járóbeteg-HBCS alapú finanszírozás rendszerének kialakítására. Jelen intézkedés ezen szakmai erőfeszítések értelmét megkérdőjelezi.

 9. Az ellátórendszer leépülése/leépítése ellentétes az Egészségügyi Minisztérium stratégiai terveként elfogadott Lelki Egészség Országos Programjában, valamint az Alkohol-politika és – Stratégiában, és a Nemzeti Drog Stratégiában foglaltakkal. Ezen stratégiai dokumentumoknak az egészségügyi ellátórendszerre, különösen a járóbeteg-ellátásra vonatkozó következtetései, fejlesztési céljai megkérdőjeleződnek.

2010. január 25.

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink