Paleogasztronómia

Az őskoszttól a hamburgerig

Az őskori gyorsbüfé szakácsa más nyersanyagokból dolgozott, mint a mai, az adagok nagysága pedig kiszámíthatatlanul ingadozott. Érdemes összehasonlítani az ősmenüt a mai átlagos étrenddel, mivel az előbbinek is van méréstechnikája, módszertana, kongresszusa – mindene, amire bármely tudományág kutatói joggal büszkék.

Optimális kalóriafogyasztás, helyes és kívánatos tápanyagbevitel, ideális étkezési gyakoriság, kemikáliák, méregtelenítő biotápanyagok – csupa létfontosságú, vagy annak vélt téma, amelyek megtöltik a fényes papírra nyomott, színes, elsősorban hölgyeknek szóló folyóiratokat. Évmilliókkal előbb ez mind nem volt kérdés, amikor csak a túlélés volt a tét: megtölteni a gyomrot és megtalálni a még jobb gyűjtőhelyet, vadászterületet.

Mit evett az ősember?

Mindent, amit talált, elejtett és nem volt ehetetlenül rossz vagy mérgező. Az emberi faj éppen azért maradt fenn és terjedt el a Föld legtávolibb vidékein is, mert mindenevő volt. Megvetette a lábát a sarkvidéken, ahol az év nagyobb részében nem találhatott növényi táplálékot – mi lett volna vele, ha vegetariánus? –, de ahol csak lehetett, bármit gyűjtött és mindenre vadászott. Képes volt a legnehezebb körülményekhez is alkalmazkodni.