hirdetés
2017. november. 24., péntek - Emma.
hirdetés

Orrplasztika előtt érdemes a mentális egészséget ellenőrizni

A plasztikai műtétek, különösen az orrplasztikák nagyon gyakran egy mentális betegség, az ún. diszmorfiás zavar  (BDD) jelei. Ennek lényege az, hogy a személy természetellenesen sokat foglalkozik külsejének apró vagy csak képzelt hibáival. Az ilyen rendellenességben szenvedő emberek sokszor választják a kozmetikai műtétet, de még ha az sikeres is, akkor sem érzik annak, és elégedetlenek a végeredménnyel.

hirdetés

A héten számoltak be egy új vizsgálatról, amely erős kapcsolatot mutatott ki a BDD és az orrplasztika között: nagyjából minden harmadik, a műtétet választó személynek BDD-je volt. A korábbi kutatások a plasztikai műtétre vágyóknak csak 10 százalékában mutatták ki ezt a rendellenességet, azaz ez az arány megnőtt.

David B. Sarwer, aki a Pennsylvanai Egyetem Perelman Orvoskarán pszichológus, a következőképpen írja le a BDD tüneteit: „Tudjuk, hogy a saját testképünkkel való elégedetlenség nem minden-vagy-semmi jelenség, hanem egy kontinuum. Ez elérheti azt a szintet, amikor a személy már csak plasztikai műtéttel véli megoldhatónak a problémát. A baj nem ez, hanem akkor tekinthető kórosnak ez az elégedetlenség, ha már zavarja az ember mindennapi életét. A BDD súlyos eseteiben a betegnek nehezére esik, hogy fenntartsa társasági kapcsolatait vagy hogy állást szerezzen és azt meg is tartsa. Szinte mindegyikünkkel megtörténik, hogy reggel belenézünk a tükörbe, és látunk valamit a külsőnkön, amit nem szeretünk és azt akarnánk, hogy másmilyen legyen. A BDD-s betegek azonban soha nem tudnak megszabadulni ettől az érzéstől. Egyfolytában az orruk jár az eszükben, minden tükröző felületen megnézik, vagy kerülik azokat a helyzeteket, amikor mások profilból látják őket. Ez minden egyébről elvonja a figyelmüket, és ezért nehezükre esik a munkájukra, a tanulmányaikra vagy a családjukra koncentrálni.”

A most publikált vizsgálatba 16 hónap alatt 266 olyan belga személyt vontak be, akik plasztikai műtétet akartak végeztetni magukon. Mindegyikük kitöltött egy kérdőívet, amellyel a BDD jelenlétét és súlyosságát kívánták felmérni. Azok körében, akik szigorúan egészségügyi okból óhajtották a műtétet, a BDD előfordulása nagyon alacsony, 2 százalékos volt. A kozmetikai ok miatt sebésznél jelentkező betegeknek azonban 43 százaléka mutatta a BDD jeleit: ők ésszerűtlenül sokat foglalkoztak az orrukkal és rosszul érezték magukat miatta, noha orruk viszonylag normális küllemű volt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kutatók nem találtak kapcsolatot a BDD súlyossága és az orr „abnormalitásának” mértéke között, ami azt jelzi, hogy a „csúnya orr” percepciója a rossz önértékelést tükrözi.

Dr. Philip Haeck, az Amerikai Plasztikai Sebészek Társaságának elnöke kifejtette, hogy „a legnagyobb hiba, ha az ilyen személyeknek felajánljuk, hogy megoperáljuk őket. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy elégedettek lesznek az eredménnyel, még akkor is, ha orruk kifejezetten szép formájú lett. Az ilyen betegek egyik ismérve, hogy nem tudják abbahagyni önmaguk szemlélését – sokan az egész vizsgálat alatt a tükör előtt állnak, és nem lehet velük szemkontaktust létesíteni.”

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: Medical News Today)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés