hirdetés
2024. április. 19., péntek - Emma.

Új szereplő az érdekvédők között: elindult a Kasszaorvosi Szervezet

Önkizsákmányolásra kényszerítik a háziorvosokat

Ugyan nincs nagy érdekvédelmi múltja, rendre előterjeszti javaslatait a vállalkozásban dolgozó orvosok gazdasági érdekképviseletére létrehozott Kasszaorvosi Szervezet. Dr. Borsi Éva, az egyesület elnöke azt mondja, véget kell vetni annak, hogy az ellátási zavarok és az átgondolatlan szabályozás következményeit mindig az orvosokra hárítsák. A Medical Tribune számára adott interjúban arról is beszél, miért látja kiszolgáltatottnak a háziorvosokat, s hogy az ágazatban további forráskivonástól tart, amit csak a betegek ellenállása akadályozhat meg.

– Kasszaorvosi Szervezet: már az elnevezés is azt sugallja, hogy a pénztárcájukra fókuszálnak.

– Az egyesület neve arra utal, hogy tagjai az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral állnak szerződésben. A megalakulásunknak nem titkolt célja volt, hogy az egyéni vagy társas vállalkozásban közszolgáltatást nyújtó orvosok gazdasági érdekeiért és jogbiztonságáért lépjünk síkra. A szervezetet 2007 elején a Magyar Orvosok Szövetsége mintájára a Magyar Orvosi Kamarán (MOK) belül próbáltuk létrehozni, ám miután ez nem sikerült, önálló egyesületet alapítottunk. A mamutszervezetek ugyanis nem tudnak hatékonyan rétegérdekeket képviselni, nem is ez a feladatuk.

– Azért van már több területi és országos érdekképviselet is, amelyeket igen hasonló célokra alapítottak. Ott van például az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége, a FAKOOSZ. A konkurencia inkább szétforgácsolja az erőket, nemde?

– Sem a MOK-nak, sem a FAKOOSZ-nak nem jelentünk konkurenciát . Tartjuk a kapcsolatot: megbeszéljük egymással a problémáinkat, írunk, olvasunk, tanácskozunk, majd minden marad a régiben. Mi nem avatkozunk bele, hogy mit, kinek, mikor, hogyan kellene tennie orvosszakmailag, nem foglalkozunk etikai kérdésekkel sem. Kifejezetten a vállalkozások nyomorát akarjuk csökkenteni, hasonlóan az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületéhez. Csak mögöttünk nincs egy különböző szakértőkből álló kiterjedt apparátus. 

– Korábban úgy nyilatkoztak, hogy ezer taggal érhető el az a méret, amikortól már odafigyelnek egy szakmai érdekképviseletre. Hol tartanak?

– Közelítünk a négyszázhoz. Egyrészt az egyesület egy alulról jövő kezdeményezés, másrészt nagyon nehéz szervezni az orvosokat. Mi elsősorban az egész háziorvosi vertikumot érintő, mindannyiunkat egyaránt sújtó rendszerhibák ellen lépünk fel. Ehhez azonban az kell, hogy az érintettek felismerjék és szóvá tegyék ezeket. A vállalkozó háziorvosok érdekei ugyanakkor nem egyeznek teljes egészében, egy Borsod megyei kis falut nem lehet egy óbudai kerülettel összehasonlítani. Jellemzően a nagyobb városokban dolgoznak például a hobbi háziorvosok is, akik nem a praxisból élnek, hanem a magánrendelésből vagy a foglalkozás-egészségügyi megbízásaikból. Vidéken viszont előfordul, hogy az üzemegészségügyi bevételéből tartja fenn a praxisát a háziorvos. Egyébként az üzemorvoslás is egy olyan terület, ami jó példája a párhuzamos ellátásnak, s manipulációkra teremt lehetőséget. Akiknek a háziorvoslás nem a fő tevékenységük, azokat kevésbé izgatják azok a nehézségek, amelyeket mi viszont nem tudunk mivel kompenzálni, máshonnan származó jövedelemmel ellensúlyozni.

– No, most vesztett jó néhány potenciális egyesületi tagot. Ennyire savanyú a szőlő?

– Nem a kollégáktól irigylem a bevételüket! Az önkizsákmányolásra a működésképtelen rendszer kényszerít. Az elvégzett munkát meg kell fizetni, bárhol is végezzék, méghozzá értékén, az üzemorvoslásnak egyébként is történelmi gyökerei vannak idehaza. A visszás helyzetekért nem az orvosokat kell felelőssé tenni, hanem a szabályozást. A pazarlások feltárásával és többletforrások bevonásával lehetőséget kell teremteni arra, hogy a tisztes megélhetésért az orvosok ne kényszerüljenek három mellékállásban dolgozni. Számos anomáliára rámutattunk már, miért nem működhet így tovább az ellátás, s valójában eddig sem működhetett volna.

– Mutasson rá néhány tényezőre.

– A háziorvosok tevékenysége leginkább a szokásjogon alapul, ami úgy sommázható: „legyen orvos a faluban.” Van számtalan jogszabály, ám azokban egyrészt sok a joghézag, másrészt nem tartják be őket vagy az ellenőrzésre hivatottak másként értelmezik azokat az egyes térségekben. Az alapprobléma az, hogy a háziorvosok döntő többsége vállalkozó, legalábbis amikor adózni kell, az elvárások alapján azonban inkább – anyagi és társadalmi elismerés nélküli – közszolga. Ez a hibrid lét elviselhetetlen. Elvileg szolgáltatási szerződés alapján dolgozunk, ám az OEP, tehát a másik szerződő fél annyit és akkor fizet, olyan formában és ütemezésben utal vagy von el, ahogyan akar, s az sem világos, hogy mit kell és mit nem kell(ene) megtennie az orvosnak. AZ OEP ugyan tavaly elkészítette a finanszírozás általános szerződési feltételeinek a tervezetét, ami végre némi elmozdulást jelent a hatósági fölérendeltséget tükröző egészségbiztosítói pozíciótól a törvény által megkövetelt szerződéses partnerség irányába, azonban továbbra is aszimmetrikus helyzetet tart fenn. Amint azt a Réthelyi Miklós miniszternek írt levelünkben is jeleztük, a tervezet nem rendezi megfelelően az adatszolgáltatás, a szerződésmódosítás, a vitarendezés, az ellenőrzés kérdéseit. Kovácsy Zsombor, az Egészségbiztosítási Felügyelet volt elnöke, mint ügyvédünk segítségével mi is elkészítettünk egy tervezetet, amelyet az alapellátók tárgyalási alapnak el tudnak fogadni. A társadalmi vitára előterjesztett tervezet nem ilyen.

– Kritizálják az ellenőrzések rendszerét is. Pedig amint hírlik, abból jócskán kijut majd ezt követően is: bejelentették, hogy januártól az Állami Számvevőszék munkatársai is beülnek a váróba, hogy kontrollálják, hogyan dolgoznak a háziorvosok.

– Akkor megállapíthatják majd, hogy a magyar háziorvos 1997 óta nem a szerződés szerinti ellátást nyújtja. Azóta nem fizetik meg ugyanis azt a rengeteg tevékenységet, amit elvárnak tőlünk. Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott háziorvosi ellátásba ugyanis nem tartozik bele a járványügyi, a szakértői vagy a népegészségügyi tevékenység, ezeket a központi költségvetésből kell fedezni, ám az elszámolási dokumentumokban nálunk nem jelentkezik semmilyen költségvetési támogatású bevétel. A legvérlázítóbb példa a védőoltások rendszere: a gyógyszercégeknek kifizetnek az oltóanyagért milliárdokat, az orvos meg adja be ingyen, a szakmai felelősségbiztosítása terhére vállalva a kockázatokat. Az ÁSZ megállapíthatja azt is: diszkrimináció, hogy a háziorvosok nem számolhatják el például autójuk amortizációs költségeit, vagy hogy az országban sok kolléga ingyen dolgozik akkor, amikor a kötelező rendelkezésre állási idő lejárta, valamint a központi orvosi ügyelet esti szolgálatba lépése közötti időszakban ellátja a sürgős eseteket. De tartok attól, hogy a revizorok nem ezekre a tényezőkre fognak odafigyelni, hanem a további forráskivonást előkészítendő például a betegbeutalások kapcsán háziorvosi „pazarlásokat” fognak leleplezni. Ez pedig ismét nem a jogszabályoknak megfelelően eljáró háziorvosok hibája, hanem rendszerhiba. Szeretnénk elébe menni a dolgoknak, ezért a közeljövőben egy átfogó elemzést fogunk átnyújtani az ÁSZ-nak, amiben rávilágítunk az ellentmondásokra.

– Az egészségbiztosítási pénztár ellenőrzéseivel sem voltak kibékülve.

– Igazából nem értjük, miért minden szervezet és hatóság a háziorvosok állandó és folyamatos ellenőrzését tartja a legfontosabb feladatának. De tegyék, ezek szerint már nincs ennél nagyobb probléma a magyar gazdaságban, illetve az egészségügyben. Viszont elvárnánk, hogy a szolgáltatói szerződések alapján, jogszerű, egységes ellenőrzési gyakorlat szerint végezzék a revíziókat, s ne legyenek régiónként eltérő értelmezések. Kidolgoztunk egy általunk korrektnek ítélt ellenőrzési módszertani javaslatot is, s várjuk, hogy kíváncsi legyen rá valaki.

– Ígéret van rá, hogy a deregulációban a szakmára támaszkodnak.

– Mi ezt is komolyan vettük, hiszen nekünk a mindennapjainkat, azaz a betegellátást lehetetleníti el a túlszabályozottság, a következetlenség, a jogbizonytalanság. Nyárra ígérték a javaslatokat összegyűjtő honlapot, szeptember közepét írunk, még mindig nem történt semmi. A minisztériumba júniusban eljuttatott levelünkre a mai napig nem érkezett válasz. Jelzésértékűnek tartjuk, hogy az önkormányzati választások előtt azt a szervezetet negligálja a minisztérium, amelynek tagjai az önkormányzatok kötelező egészségügyi feladatait vállalták át és látják el egyre mostohább körülmények között. Ezt a politika mindaddig megteheti, amíg a választók hagyják.

– Mit kellene tenniük a választóknak?

– Nem szabadna belenyugodniuk abba, hogy évről-évre rosszabb ellátást kapnak. Egy kiszolgáltatott páciens persze ritkán mer szólni, s legfeljebb a saját orvosával veszhet össze, ám érdemi változás nem lesz addig, amíg a betegek nem jelzik elégedetlenségüket. A betegek türelme a kulcsa mindennek: amíg fogcsikorgatva bár, de eltűrik az egyre hosszabb várólistákat, a kevés orvos miatt egyre hosszabb várótermi várakozásokat, csak rosszabb lesz a helyzet. Nem elég az érdekképviseleteknek teleírni a siratófalat és egymás közötti panasznapokat szervezni. Be kell látnunk: legfontosabb és legnagyobb számú szövetségeseink a betegek, a változásokhoz nekik kell felemelniük a hangjukat.

Életút
Dr. Borsi Éva szegedi háziorvos 1979-ben Szegeden a SZOTE orvoskarán szerzett diplomát, majd 1983-ban a SZOTE Gyermekgyógyászati Klinikán tett csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát; képesítései 1996-ban szakközgazdász diplomával bővültek. 1994 óta foglalkozik érdekvédelemmel, 1996 és 2001 között a Háziorvosok Csongrád Megyei Egyesülete PHARE Forrásközpont projektmenedzsere, 2006-ig tagja volt a MOK Díjtétel-egyeztető Bizottságának és Közgazdasági Bizottságának. 2007-es megalakulása óta a Kasszaorvosi Szervezet elnöke.
orvosokat, s hogy az ágazatban további forráskivonástól tart, amit csak a betegek ellenállása akadályozhat meg.
B.Papp László
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés

Könyveink