hirdetés
2024. április. 20., szombat - Tivadar.

Nem fáj még eléggé

A Vasárnapi Hírek szerint az egészségügy olyan, mint a pókháló – minden remeg; 6 ezer milliárdot kellene költeni a pályára állásig.

Hogy léteznek várólisták, önmagában nem probléma – ez a lehető legigazságosabb megoldási módja a műtétek időzítésének, amennyiben a betegek többen vannak, mint amennyit azonnal el tudnak látni. Teljesen normális, hogy egy tervezhető, nem sürgős műtétre néhány hónapot várni kell. Az viszont baj, ha évekkel később kerül sorra a páciens, mert ennyi idő alatt a betegség súlyosbodhat, az életminőség jelentősen romolhat. Ráadásul egy egységes állami egészségügyben megengedhetetlen, hogy az egyik helyen néhány hét, a másikon több év legyen a várakozási idő” – magyarázza dr. Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.

„Az egészségügy olyan, mint egy pókháló. Bárhol ragadom meg, megremeg az egész" – mondja dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, sürgősségi szakorvos. – "Csökkenteni akarom a várólistákat? Azt nem tehetem anélkül, hogy az egészhez hozzányúlnék. Tehát olyan nincs, hogy adok ennyi meg ennyi pénzt a várólisták csökkentésére, de a többi részt békén hagyom. Tudomásul kell venni, hogy mindez számos érdeksérelemmel, következésképpen politikai áldozattal jár. A politika pedig csak bele-belepiszkál a rendszerbe, gyökeres megoldást eddig senki nem akart.” Szerinte nem igaz az a közkeletű vélekedés, hogy az egészségügyi reformok kizárólag a rendszer haszonélvezői, az orvostársadalom felső 10 százaléka miatt hiúsulnak meg. „A 9 millió beteg legalább akkora ellenállási tényező. Ők azok, akiknek meg kellene érteniük és el kellene fogadniuk, hogy semmi sincs ingyen. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig van sor, de azt ügyeskedéssel, némi csúszópénzzel ki lehet kerülni. Ezzel persze csak azt érjük el, hogy akinek valóban szüksége lenne sürgős műtétre, és nincs pénze, az hátrébb sorolódik.”

Dr. Kunetz szerint, amíg ezt a furcsa „vegyes finanszírozást” nem rakjuk bele egy működő szisztémába, addig minden marad a régiben. Például, ha képesek lennénk elfogadni, hogy a befizetett járulékaink után legyen egy stabil és megbízható alapellátás, de ami azon felül van, azért fizessünk. "Láthatóan van pénz a rendszerben, ezt mutatja, hogy a legnagyobb magánszolgáltatók folyamatosan fejlesztenek, kapacitást bővítenek, de az alapokon ez még nem változtat" – mondja dr. Kunetz Zsombor. – "Most ott tartunk, hogy a magánorvos a magánklinikán diagnosztizál, és utána beviszi a beteget megoperálni az állami kórházba. Az ilyen tisztázatlan helyzetek helyett egy tiszta biztosítási modellre volna szükség.És rengeteg pénzre. Ma a magyar egészségügyre éves szinten körülbelül 2 ezer milliárd forintot költ a költségvetés. Ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon, és a normális működés beinduljon, ennek minimum a háromszorosára volna szükség a következő néhány évben, állítja dr. Kunetz Zsombor. (Az OECD-átlag jelenleg 4 ezermilliárd.)

A még mindig erősen hierarchikus kórházi rendszerben a tehetséges, fiatal orvosoknak addig nem terem sok babér, amíg feudális viszonyok uralkodnak, és az egész rendszert a hálapénz irányítja. Még nem jutottunk el annak a felismeréséig, hogy az egészségügy valóban fontos. Úgy tűnik, még nem fáj eléggé.”

A teljes cikk

(forrás: Vasárnapi Hírek)
hirdetés

Könyveink