hirdetés
2019. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

Nappali ellátási hálózat kellene a demens betegeknek

A demencia-centrumok létrehozása évekkel ezelőtt megtörtént, ennek ellenére sem diagnosztizálják kellő számban a demenciában szenvedőket, a központok működése leginkább a gyógyszerfelírásra korlátozódik. Lehetővé kéne tenni, hogy bármelyik pszichiáter, neurológus, aki diagnosztizálja a betegséget, felírhasson gyógyszert – mondja a MedicalOnline-nak Himmer Éva, a XII. Alzheimer-kór Konferencia szervezője, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága elnöke.

hirdetés

2011. szeptember 22. és 24. között rendezi meg a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Magyar Ideg- Elmeorvosok Társasága Alzheimer-kór Szekciója és a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika Alzheimer-kór Kutatócsoportja a XII. Alzheimer-kór Konferenciát. Ennek alkalmából beszélgettünk a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága elnökével, és a konferencia szervezőjével.

Lapunk kérdésére Himmer Éva elmondta, hogy az egyik legfontosabb teendő az Alzheimer-kór korai felismerése. Ennek a folyamatnak ma még csak a kezdetén tartunk. A 160 ezerre becsült betegszámból jelenleg alig 2-3 ezer kap gyógyszert.

A demencia-centrumok létrehozása évekkel ezelőtt megtörtént, ennek ellenére sem diagnosztizálják kellő számban a demenciában szenvedőket, a központok működése leginkább a gyógyszerfelírásra korlátozódik. Lehetővé kéne tenni – mondja Himmer Éva –, hogy bármelyik pszichiáter, neurológus, aki diagnosztizálja a betegséget, felírhasson gyógyszert. A jelenlegi módszer nagyon beszűkíti a diagnózishoz és a terápiához való hozzáférést. Nem elég, hogy kevés a pszichiáter, a neurológus, de még ők se mind hivatottak arra, hogy a felállított diagnózis alapján ajánlást írjanak a családorvosnak, aki a továbbiakban 1 évig jogosult arra, hogy a gyógyszert támogatással felírja – ez jelenleg a demencia-centrumok orvosainak jogköre. Sokan, főleg a vidéki betegek, nem tudnak eljutni a 70 demencia-centrum egyikébe sem.

A Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága 1999 óta működik, célja, hogy a hozzátartozók tudjanak segíteni egymásnak – a gondozók 40-70 százaléka küzd súlyos pszichológiai megbetegedésekkel, 30 százalékuk lesz depressziós –, és természetesen a beteg embereknek is. Az indulás óta működtetnek információs vonalat – bármikor hívhatók –, honlapot. Személyes konzultációt tartanak családoknak, hiszen rendkívül fontos a jövő megtervezése, úgy, hogy a beteg saját maga is tudjon a saját életéről döntéseket hozni. Korai diagnózis esetén épp arra van lehetőség, hogy a beteg maga is részt tud venni a döntésekben. A társaság továbbá gondozói tréningeket szervez, elindítja a tüneteikre panaszkodókat a kivizsgálás útján.

A betegek 99 százaléka a saját közegében marad élete végéig, már csak azért is, mert nagyon kevés az olyan ápolási otthon, ahol megfelelő szinten tudnak gondozni Alzheimer-demens betegeket. A létező kevés helyen is előfordul, hogy az ellátás aláássa az emberi méltóságot. A demens ápolási otthonokban a minőségbiztosítás fontosabb lenne az átlagosnál, hiszen ezek a betegek nem tudják megvédeni magukat.

Mivel nincs elég férőhely, az idős betegek ápolása után járó havi 65-70 ezer forintos normatív támogatás bent marad az államkasszában. Ezt az összeget odaadhatnák a beteget otthon ápoló hozzátartozóknak, akik azonban – teszi hozzá Himmer Éva –, mivel Magyarországon az Alzheimer-demens betegek nem minősülnek fogyatékosnak, nem kapják még a 29 ezer forintos ápolási díjat sem.

Az otthoni ellátás nem egyetlen gondozónak való feladat, hiszen 24 órás munkáról van szó. Problémát jelent, hogy a betegség egyre fiatalabb életkorban jelentkezik, amikor esetleg a beteg élettársa még nem nyugdíjas, ezért nem tudja az egész napos ápolást vállalni. Sokszor előfordul, hogy már nem él a beteg élettársa, ezért a gyermekeinek kell róla gondoskodniuk, ők azonban munkába járó emberek, és fel kell nevelniük a saját gyermekeiket is, olyan anyagi helyzetben pedig nincsenek, hogy drága ápolási otthonban helyezzék el a beteget. A beteg lakására költöző ápolót is kevesen tudják megengedni, az minimum nettó 200-250 ezer forint. Sokan tehát kénytelenek úgy dönteni, hogy feladják az állásukat, hiszen egyedül nem maradhat az előrehaladottan demens beteg, mivel önmagára és a környezetére is veszélyes lehet, eláztathatja a szomszédait, vagy felgyújthatja a lakását.

A megoldás az lenne, ha létrehoznák a demens betegek nappali ellátási hálózatát. Jelenleg működik az idősek ellátását szolgáló gondozási hálózat, aminek keretében az öregek aktív társasági életet élhetnek, 400 forintért meleg ebédet kaphatnak, azonban ide többnyire nem engedik be a demenseket, hiszen őket elkülönítetten kellene foglalkoztatni, külön személyzetet, zárható területet kellene biztosítani a számukra, ahonnan nem tudnak elkóborolni.

A nappali ellátást biztosító intézménybe reggel elvihetné a család a beteget, majd estig tudná a megszokott életét élni, a hozzátartozók tudnának dolgozni, a beteg pedig megkapná a megfelelő terápiát, és nem lenne 10-15 évre bezárva egy bentlakó intézetbe. Az is sokat számít, ha 5-6 évet nyer a beteg és a családja ezzel a gondozási formával, és csak utána kell ápolási otthonba kerülnie.

A hosszú távú ápolás, gondozás fejlesztése az EU szerint is minden országban nagyon fontos, hazánkban is mielőbb meg kell alkotni a Nemzeti Alzheimer Stratégiát.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés