Mitől kockázatkereső egy gyerek?
Megkönnyebbülhetnek azok a szülők, akik csak nehezen tudják csitítgatni csemetéjüket – ez ugyanis nem feltétlenül az ő hibájuk. Egy új kutatás szerint a gyerekek temperamentuma részben egy bizonyos gén és egy agyi terület aktivitásának függvénye lehet.
Az agy frontális kortexének tevékenységét már korábban összefüggésbe hozták a gyerekek vérmérsékletével. A baloldali frontális kéreg fokozott aktivitása például a könnyebben kezelhető, megnyugtatható gyerekekre jellemző. Azok azonban, akiknél a frontális kortex jobboldali fele tevékenyebb, könnyen kijönnek a sodrukból, és nehezebben nyugtathatók meg.
Louis Schmidt, a kanadai McMaster Egyetem kutatója kollégáival együtt az agyi aktivitás és egy bizonyos, DRD4 névre hallgató gén összefüggését vizsgálta a gyerekek vérmérsékeltének szempontjából. A nevezett gén hosszabb változata (allélja) a korábbi kutatások szerint a kockázatkereső, figyelemzavaros gyerekekre jellemző.
Az eredmények némiképpen meglepték a kutatókat. Azokat a gyerekeket ugyanis, akik baloldali frontális kérge aktívabb volt, ugyanakkor a DRD4 gén hosszabb változatával rendelkeztek, könnyebb volt megnyugtatni, mint rövidebb allélú társaikat. Azok a csemeték azonban, akiknek jobboldali frontális kortexük bizonyult tevékenyebbnek, hosszú génváltozat esetében még nehezebben nyugodtak meg, és figyelni sem tudtak annyira, mint a többi gyerek.
A DRD4 gén hosszú allélja tehát a temperamentum egyfajta moderátoraként funkcionál, a szervezet belső körülményeitől függően különböző szerepet játszhat a gyerek vérmérsékletében – írták a kutatók a Psychological Science című szaklapban a ScienceDaily tudományos portál beszámolója szerint. Azt is megjegyezték ugyanakkor, hogy valószínűleg más tényezők szintén kölcsönhatásba lépnek a génnel és a kortex-szel.
MTI
