hirdetés
2019. november. 16., szombat - Ödön.
hirdetés

Távozik a klinika éléről Langer Róbert

Más dimenzióban a hazai szervtranszplantáció

Mi lehet a következő lépés a hazai szervátültetésekben? Vajon fokozható-e az a fajta aktivitás, amely az utóbbi két és fél évben sikertörténetté emelte ezt a területet? A kérdést különösen annak fényében szükséges feltenni, hogy a Semmelweis Egyetem nem hosszabbította meg prof. dr. Langer Róbert, a transzplantációs klinika igazgatójának megbízatását.

Amikor a tavaszi országgyűlési választások előtt a MedicalOnline számba vette az egészségügyben az elmúlt négy évben történteket, a transzplantáció volt az a terület, amelyet igazi sikertörténetként lehetett megjeleníteni. Szakemberek szerint mindez elsősorban az Eurotransplanthoz való csatlakozásunkra vezethető vissza: összességében 17,2 százalékkal nőtt a szervátültetések száma, miután bekerültünk a nyolc országot és mintegy 135 millió lakost képviselő, szervelosztó szervezetbe. Európában rajtunk kívül jelenleg csak Oslóban, Prágában és Rotterdamban ültetnek át évi kétszáznál több vesét. Az Eurotrasplantban a tavalyi számokkal már Magyarország volt a legnagyobb cadaver-veseátültető – magyarázza a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáját korábban vezető prof. dr. Langer Róbert, aki – mint azt a Heti Válasz is megírta – éppen a csatlakozás évfordulóján távozik az intézmény élőről, miután az egyetem nem hosszabbította meg megbízatását, a pályázaton pedig egy külföldről érkező jelöltet támogattak. A professzor megfogalmazása szerint a magyar szervátültetés történetének egyik mérföldkövéhez érkezett 2013. július 1-jén. A teljes jogú tagságot követő időszak ugyanis páratlan aktivitásnövekedéssel járt.

Idén a veseátültetések számában a budapesti egyetemi klinikán már az elmúlt héten átlépték a lélektani 200-as határt és 2014-ben 60-ra várható az élődonoros veseátültetések száma – közeledünk a 30 százalékos arányhoz, miközben az európai átlag 18 százalék. Mindez látványos siker, egyben spórolást jelent a dialízis-kasszának is. Az egészségbiztosítási pénztár ugyanis egy évben a mintegy hatezer dializált betegre körülbelül 25 milliárd forintot költ, miközben az összes transzplantációra, minden szervet és beteget érintően kevesebb, mint hárommilliárdot, és a szakemberek között nincs vita abban, hogy azok számára, akik alkalmasak az átültetésre, a transzplantáció jelentheti a hosszú távú, legjobb életminőséget adó megoldás. Szemben a területet érintő egykori ÁSZ-jelentésben foglaltakkal, ma már a betegek csaknem 20 százaléka listára kerül, tudni kell azonban, hogy nálunk sosem fogjuk elérni a norvégok 70 százalékát, mert itt később kerülnek orvoshoz, rosszabb állapotban vannak a vesebetegek. Langer Róbert hangsúlyozza, „az Eurotransplant jelszóra” megduplázták a listán lévő betegek arányát a nefrológusok, segíteni kellene azonban e betegek kivizsgálását valamilyen speciális HBCS-vel, vagy a teljesítményvolumen-korlát alóli kivonással, hogy ez az arány tovább növekedhessen. Az „adminisztratív intézkedésre” azért lenne szükség, mert a betegek listán tartása is pénzbe kerül; van akinek háromhavonta szív-ultragangra kell mennie, mert kockázatos számára az operáció. Így is tény azonban, hogy a csatlakozással megduplázódott a vese-várólistán lévők száma: ma Budapesten körülbelül három év a várakozási idő, ugyanez Németországban azonban hét évre tehető.

A veseátültetésben folyamatosan bővítették a lehetőségeket, amit jól jelez, hogy sikeres élődonoros átültetés történt egy 78 éves donorból is; a korszerűsödő immunológiai háttér és a növekvő sebészi tapasztalat birtokában korábban nem vállalt műtéteket tudnak végrehajtani. De másutt is kitolódtak az életkori határok: ültettek át két és fél éves donorból veséket és 82 éves donorból májat. Ma már jellemzőek korábban nem alkalmazott technikák, mint például egy betegbe két vese átültetése vagy a blokkban történő gyerekvese beültetés. Új lehetőség, hogy két olyan élődonoros pár, amelyek vércsoportjuk különbözősége vagy a pozitív keresztpróba miatt nem adhattak saját párjuknak vesét, egy másik párral keresztdonáció formájában megvalósítható műtétek alanyaivá válhatnak. A Semmelweis Egyetem klinikáján a kombinált vese-hasnyálmirigy átültetések száma is megháromszorozódott, és már elérhető a veseátültetés utáni másik donorból származó hasnyálmirigy átültetése is.

Mindez egyértelműen a csatlakozásra vezethető vissza, ám mint Langer Róbert mondja, „az esemény nem volt előzmény nélküli”. Öt éve néhány kulcspozícióban személycsere történt, aminek következtében egységessé vált a szakma és megszülethetett a döntés. A csatlakozáshoz sikerült a politikai támogatást is megszerezniük, és hosszas, kitartó munkával elhárítani az akadályokat. Az Eurotransplant vezetőinek pozitív hozzáállása és nyitottsága a múlt kedvezőtlen tapasztalatait felülírta, addig azonban idehaza is számos lépést kellett megtenni. Megszervezték az egységes szállítást: ma az Országos Vérellátó Szolgálat öt autóval szállítja az explantáló teameket és a donorok vérmintáit. Körülbelül két évtizedes lemaradást sikerült felszámolni azzal, hogy a hisztokompatibilitási laboratórium lép helyett vérből végzi az átültetéshez szükséges immunológiai vizsgálatokat. Ezzel a korábban átlagosan 23 óra hideg ischaemiás idő 12-14 órára csökkent, aminek az a jelentősége, hogy 18 óra alatt nagy valószínűséggel nincs szükség posztoperatív dialízis kezelésre. A betegek hamarabb elhagyhatják a kórházat és jobb hosszú távú vesefunkcióra számíthatnak. Hozzájárult a sikerekhez, hogy a szakmai kollégiumon belül önálló tagozatot és tanácsot kapott a szervátültetés, valamint az is, hogy az úgynevezett spanyol modell bevezetésével ma már kórházi koordinátorok segítik a munkát: a nagy jelentőségű kórházakban részállású orvoskollégák szentelnek kiemelt figyelmet a donorgondozásnak.

A professzor azt mondja: a megnövekedett donációs aktivitás nyomán soha ennyi szerv donációja és transzplantációja nem történt még hazánkban. Májból 2014-ben 30 százalékkal többet tudtak beültetni az előző év hasonló periódusához képest – idén összesen 60 májátültetést várnak a tavalyi 45-höz képest, és megháromszoroztuk a hasnyálmirigy-beültetések számát is – sorolja a részleteket. Egyértelműen jobban járnak a csatlakozással a gyermekek, akik már 2012 januárjától a nemzetközi listán vannak, így mind az élődonoros, mind a halottból történő átültetés más dimenzióba került – fogalmaz Langer Róbert. Ugyancsak nagy a fejlődés a mellkasi szervek esetén a szívátültetésben, amely a 2011-es adatokhoz képest megháromszorozódott Magyarországon. Mindezzel jelentősen csökkenthető volt a műszív-beültetések száma is. Ahol nem történt még áttörés, az a tüdőátültetés: bár volt olyan év, amikor 17 beteg is új szervhez jutott Bécsben, a szám nem növekszik dinamikusan, mert a hazai pulmonológusok még mindig nem tesznek elég beteget a listára.

Az a régóta várt és már az előző kormányzati ciklus elején bejelentett terv, mely szerint Bécsből hazahozzák a tüdőátültetést, még mindig várat magára Legutóbb prof. dr. Lang György, a tüdőátültetéseket kint végző hazai szakember jelezte, hogy a nagyreményű tervekhez egyelőre hiányzik a pénz. Bár egy salátatörvénnyel az év elején megteremtették a lehetőségét az átültetés hazai (és itthon olcsóbb) finanszírozásának, a betegszervezetek jelezték, hogy nem csak az operációra kell gondolni; a rehabilitációnak például egyelőre nincsenek meg idehaza a kellő feltételei

MedicalOnline
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés