hirdetés
hirdetés
2018. július. 17., kedd - Endre, Elek.
hirdetés

 

Kóklerek PR-ja

Fábián István a tudomány presztízséről, a halandzsa hatalmáról és a mindent tudók veszélyéről beszélt a Magyar Időknek.

hirdetés

– Lehet-e memóriája a víznek? Érdemes-e oxigénnel dúsítani vagy mágneses térrel kezelni? És vajon mitől szűz a szűz víz? – tavaly novemberben a tudomány ünnepén kémikus szemszögéből vizsgálta a homeopátia, a pi-víz és társaik állítólagos hatásmechanizmusát. Gondolom, nem csak pozitív visszajelzéseket kapott…
– A víz memóriáját abban a vonatkozásban szokták emlegetni, hogy a benne oldott anyagokra „emlékszik”, így például a gyógyszerhatóanyagok végtelen hígításban is alkalmasak gyógyhatás kiváltására, mert a víz tovább viszi azok hatását. Azaz elég, ha csak „látta” a víz a hatóanyagot, és nem kell, hogy oldott állapotban benne legyen. Nos, ilyen memóriája nincs a víznek. Ennek oka az, hogy a víz molekulái közötti hidrogénkötések nagyon gyorsan átrendeződnek, azaz ha bármiféle módon átmenetileg megváltoztatnánk a víz szerkezetét, akkor a hatás megszűnése után azonnal az eredeti állapot állna vissza, és a víz semmire sem emlékezne. A vizet oxigénnel dúsítani azért értelmetlen, mert a víz oxigénkoncentrációja csak nagy külső nyomású oxigéngázzal vagy levegővel lenne növelhető. A külső nyomás megszűntével visszaáll az eredeti állapot. (A csapvízben vagy bármely felszíni vízben is van kis koncentrációban oldott oxigén.) Ráadásul az emberi szervezet a vízből nem tud oxigént felvenni. A mágneses térrel való kezeléssel meg az a probléma, hogy a kis mágneses erőtér nem alkalmas semmiféle változást előidézni. Nagyon nagy erőterek esetében pedig, ha van is bármiféle változás, az erőtér kikapcsolását követően annak semmiféle hatása nem marad. A szűz víz olyan víz, amelyből valamilyen módszerrel kivonták az összes természetes ásványi anyagot. Ezekre az ásványanyagokra azonban az emberi szervezetnek szüksége van. Aki rendszeresen ilyen vizet fogyaszt, az könnyen egészségkárosodást okozhat magának. Természetesen berögzült tévhiteket nehéz megváltoztatni. Ráadásul van egyfajta bizalmatlanság a valódi tudománnyal szemben. Ennek következményeként, ha valaki kiáll, és felhívja a figyelmet az áltudományos visszaélésekre, az nem biztos, hogy mindenki számára népszerű lesz. Valóban kaptam néhány elenyésző számú visszajelzést.

– Miért tartotta fontosnak, hogy éppen erről beszéljen?
– Ez a kutatási tevékenységemhez közel álló téma. Évtizedek óta vízkémiával foglalkozom, így természetes volt a témaválasztás. Fontosnak pedig azért tartom, hogy megszólaljak ebben az ügyben, mert felháborító, hogy lelkiismeretlen csalók kihasználják az embereket. Az áltudományos szövegekkel házalók rontják a valódi tudomány presztízsét. A tudományban járatlan emberek általában nem tudnak különbséget tenni a tudományos érvelés és az áltudományos halandzsa között.

– Milliárdos üzlet a homeopátiás készítmények, a különféle módon kezelt vizek árusítása, amit nevetségessé tett. De volt-e hatása? Egyáltalán lehet-e hatása egy professzor kijelentésének, amellyel szemben naponta számtalan alkalommal sugárzott reklámok, postaládákba dobott szórólapok állnak?
– Rendszeresen és a laikusok számára is érthető módon kell elmondani a tudományos eredményeket – bízva abban, hogy minél több ember számára „átmegy” az üzenet. Sajnos komoly anyagi érdekek húzódnak meg a csodaszerek forgalmazása mögött, és általában a kóklerség kiváló PR-ral párosul. Napjainkban egyfajta bizalmatlanság nyilvánul meg a tudományos világgal szemben. Ennek legalább két fő oka van. Egyrészt a tudományos kutatások eredményeinek közérthető terjesztésére nem fordítottak kellő figyelmet a tudományos élet részvevői. Az a megközelítés volt a jellemző, hogy az eredmények önmagukért beszélnek, azokat nem kell külön népszerűsíteni. Ez egyértelműen lépéshátrány, hiszen a kóklerek gátlás nélkül kihasználták és kihasználják a modern kommunikációs csatornák által biztosított lehetőségeket. Másrészt az áltudomány mindig kész egyszerű és megkérdőjelezhetetlennek tűnő teljes megoldásokat kínálni az egyes problémákra.
A valóságban viszont ilyen megoldások nincsenek. A munkájukat komolyan vevő tudósok nem tehetik meg, hogy eltitkolják a problémákra adott válaszok hiányosságait, legyen szó káros mellékhatásokról vagy tisztázatlan részletekről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tudományos eredmények semmit se érnek, hanem azt, hogy a tudományos igényű megismerésnek vannak korlátai.

– Csak a kémia „fertőzött” efféle csalafintaságokkal, vagy más területeken is kimutatható a jelenség? A fizika területén nekem hirtelen a különféle varázsvesszőkkel dolgozó szakértők jutnak eszembe, az orvoslásban pedig a rákot univerzálisan gyógyító anyagok. Vannak más példái is?
– Valószínűleg nincs olyan tudományterület, amellyel kapcsolatban valamilyen módon ne jelennének meg az áltudományos tanok hirdetői. Természettudományos területen általában valamilyen konkrét gyakorlati problémával kapcsolatban lehet ilyen visszaélésekkel találkozni. Beláthatatlanul bőséges a lista: rákellenes gyógyszerek, kezelések, ingyen energiatermelés, különböző célú diéták, csodahatású vizek és sók stb. De a társadalom- és bölcsészettudományi területek is bővelkednek masszívan terjesztett áltudományos tévhitekben. Ezekben az esetekben általában valamilyen világnézeti vagy politikai álláspontot akarnak alátámasztani.

A Debreceni Egyetem professzorával készült interjút a Magyar Idők közli.

(forrás: Magyar Idők)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink