Kiszorulunk a versenyből?

   Az amerikai kardiológus kollégium hírlevelében – az ACC Heart Health News Digestben – megjelent tavaly év végi tájékoztató szerint a nagy nemzetközi gyógyszergyárak gazdasági okoknál fogva új készítményeik értékelésekor ma már főként az indiai és a kínai kórházakra, klinikákra számítanak. Pedig tíz évvel ezelőtt még a klinikai-farmakológiai vizsgálatok 86 százaléka az Egyesült Államokban történt. A költségek rendkívüli növekedése miatt az amerikai óriáscégek mind több elemzést végeztetnek külföldön, így jelenleg a klinikaifarmakológiai tanulmányoknak már csak 57 százaléka folyik az USA gyógyintézeteiben, 30 százaléka azokon kívül, elsősorban Európa területén. De ez a helyzet a közeli jövőben tovább változhat, ugyanis már az európai központok is túlságosan drágának bizonyulnak. A nemzetközi gyógyszeripar ezért mind távolabbra tekint: a jelentős anyagi hasznot biztosító tanulmányokból egyre több indul el Indiában és Kínában.

  Elkerülhetetlen a globalizáció?
 „Nem kérdés, hogy a klinikai kutatás is globalizálódik” – nyilatkozta David Lepay, az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) vezető klinikai tanácsadója az amerikai kardiológus kollégium hírlevelében. Az Egyesült Államokon kívül klinikai tanulmányokat végeztető gyógyszercégek száma az 1997-ben regisztrált 956-ról 2006-ra csaknem 1800-ra növekedett. A gyógyszeripar nemcsak a költségek csökkentését várja ettől a változástól, hanem a tabletta első felírásáig eltelt idő rövidülését is. A szakértők véleménye az, hogy az amerikai piacot így gyorsabban érhetik el az új, hatékonyabb patikaszerek, mint korábban.
   A globalizálódás jelei jól érzékelhetők. A GlaxoSmithKline együttműködik India hat legnagyobb forgalmú onkológiai kórházával, és külön kutatóközpontot épített Sanghajban. A GSK és a Roche gyógyszergyár Kínában és Indiában egy év alatt megduplázta kutató-fejlesztő tevékenységét, ennek volumene jelenleg 2,2 millió dollár.
   A kardiológiai szakmai kollégium becslése szerint egy klinikaifarmakológiai vizsgálat Kínában az amerikai költségeknek legfeljebb a felébe kerül. A kisebb összeg főleg a munkaerő és a vizsgálóhelyek alacsonyabb árának köszönhető. Az Ázsián kívüli gyógyszercégek azért is fordulnak mind gyakrabban a távol-keleti országokhoz, mert ezeken a helyeken számtalan olyan ellátatlan pácienst lehet találni, aki szívesen részt vesz a vizsgálatokban, és fegyelmezetten szedi az új készítményeket.
  A nemzetközi gyógyszergyárak maximálisan igyekeznek ezt a lehetőséget kihasználni. Az amerikai adatok szerint a következő két esztendőben 29 milliárd dollár értékű gyógyszerszabadalom érvényessége jár le, és 2015-ig ez az összeg eléri a 160 milliárd dollárt. Az eredeti készítmények gyártási szabadalmának tulajdonosait ezek a tények kényszerítik arra, hogy időben kifejlesszenek olyan új gyógyszereket, amelyek pótolni tudják a kiesőket.
  Érthető, hogy egy olyan világcég, mint az amerikai Eli Lilly, nyilvánosságra hozta, hogy a következő öt év során Kínában 300 millió dollárt fordít gyógyszeripari fejlesztésre. Ráadásul India és Kína nem csupán kiváló vizsgálóhely, hanem a jövőben mind fontosabb gyógyszerpiac is.
  A kérdés az, hogy hazánk a kutatás- fejlesztés és a gyártási kapacitás bővítését szolgáló tőkéért miként tud versenybe szállni a nemzetközi porondon.
 
  A pillanatnyi siker ára
  A gyógyszeripari befektetésekért folyó harcban Magyarország jelentős hátránnyal indul a kiszámíthatatlan piaci környezet miatt – állítja Bodrogi József, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója. Úgy véli, a legnagyobb gond az, hogy a kormány egymástól függetlennek tekinti az ágazatot érintő egészségpolitikai és iparpolitikai kérdéseket. Pedig a befektetők megnyerésére csak akkor van esély, ha a kormány – természetesen szem előtt tartva a hatékony gyógyszerfelhasználásra vonatkozó kényszert – olyan környezetet teremt számukra, amely támogatja a kutatás-fejlesztéseiket és gyártásfejlesztéseiket. (Lásd a Tőkevonzásról című keretes írásunkat.) Ezzel szemben a kabinet pillanatnyilag kizárólag csak a gyógyszerkiadások megfékezésére koncentrál – mondja Bodrogi József. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy a döntéshozók a gyógyszer-gazdaságossági törvényt költséghatékonysági vizsgálatok, gazdasági elemzések nélkül léptették hatályba. Márpedig a jogalkotóknak tudniuk kell, hogy a pillanatnyi nyereség sikerének mámora kockáztatja hosszú távú érdekeinket, vagyis a jövőnket.
   A szaktárcának a gyártókkal és forgalmazókkal szemben tanúsított viselkedése, az egyoldalú diktátumok alkalmazása mind-mind rontották versenyképességünket a külföldi tőkebefektetésért folyó harcban. Az erőszakos piaci magatartásra, a nem piacbarát környezetre az üzleti világnak csak egy válasza lehet: Magyarországot kockázatos térségnek minősíti befektetés szempontjából, és elkerüli azt. Egy csökkenő piacba pedig miért invesztálna bárki? Bodrogi szerint a kiszámítható gazdasági környezet, a kormányváltásoktól független ipar- és gazdaságpolitika és az Európai Unió által jóváhagyott jogi szabályozás, valamint a rövid, illetve hosszú távú megállapodások betartása – ezek azok a feltételek, amelyek nélkülözhetetlenek a befektetők megnyerése szempontjából.

  Kulcsterületek
  Lehet, hogy már késő, de elodázhatatlan, hogy a vezető gazdaságpolitikusok végre kijelöljék azokat a kulcsterületeket, amelyek az elkövetkezendő években jövedelmet generálnak az ország számára – figyelmeztet Bodrogi József. „Az elmúlt 20 évben eladtuk mindenünket, ebből túléltünk válságokat, kríziseket. De mi történik majd 10 év múlva? Erre kell felelni” – véli. Magyarország pedig adottságai révén jó eséllyel indulhatna a gyógyszeripari befektetésekért folyó harcban, ugyanis ez az ágazat jelentős tudást igényel, s mi nemcsak kiváló gyógyszerészekben bővelkedünk, szakemberképzésünk is magas színvonalú. A gyógyszeripari beruházásoknak köszönhetően esélyt kapnánk arra, hogy nem veszítenénk el – a már így is erősen megfogyatkozott – magasan kvalifikált szakembereinket, létrejöhetnének új kutató- fejlesztő bázisok, gyártóhelyek és logisztikai központok. A befektetést ösztönző programok pedig segíthetnék a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű megyék felzárkózását is.
    Csakhogy a kedvezőtlen gazdasági környezet, a kutatás-fejlesztésre fordított alacsony összeg és az ázsiai országokéhoz képest jelentősen magasabb munkaerőköltségek miatt egyre inkább kiszorulunk a versenyből. (A kutatás-fejlesztésre fordított összegről lásd Fontos iparág című keretes írásunkat.) Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy a hazai gyógyszeripar eredményessége részben az innovációtól is függ, hiszen a magyarországi gyártók elsősorban a generikus termékek gyártásában jeleskednek. Vagyis ahhoz, hogy tudásunkat kamatoztatni tudjuk a világpiacon, elengedhetetlen érdekünk, hogy az originális szerek gyártói is megtalálják számításaikat hazánkban. Ha ugyanis az innovációs ciklus lelassul, akkor a hazai gyógyszeripar jövője is veszélybe kerülhet.
   
  Elmaradt beruházások
  Bodrogi József ismeretei szerint tavaly minimum két multinacionális vállalat döntött úgy, hogy nem hazánkban építi fel új gyártói vagy kutatói bázisát. Ezek közül az egyik a sanofi-aventis/Chinoin, amelynek tervezett beruházásait a tulajdonos cég egyelőre elhalasztotta. Rózsa Iván, a cég kommunikációs vezetője szerint a tavalyi jogszabályváltozások nyomán a sanofi-aventis/Chinoin nyeresége jelentősen csökkent. Emiatt számolni kell azzal, hogy a cég kénytelen csökkenteni a kutatás-fejlesztési büdzséjét, amelynek összege korábban az éves belföldi árbevétel 25 százaléka volt.
   Rózsa Iván szerint a sanofi-aventis/Chinoin nem kívánja kutató-fejlesztői kapacitását Magyarországról más országba áttelepíteni, de ha a kormány továbbviszi ezt a típusú iparpolitikáját, akkor hosszú távon nem tudják ilyen mértékben folytatni beruházásaikat, a kutatás- fejlesztésre fordított költségek csökkenése pedig végső soron tevékenységük a vállalatcsoporthoz tartozó más országokba történő áthelyezéséhez vezethet. A gyógyszeripari tevékenység motorja ugyanis nem más, mint maga a kutatás-fejlesztés. Rózsa Iván hangsúlyozza azt is: a gyógyszerkutatás, -fejlesztés és -gyártás nem országokhoz kötődik, piaca globális, így Magyarországnak mind európai (elsősorban Franciaország, Spanyolország, Anglia, Belgium, Olaszország), mind Európán kívüli országokkal (Kína, India) versenyeznie kell, hogy a különböző projektek hazánkba kerüljenek. Ezek az országok nem különadóval sújtják a gyógyszeripart, hanem épp ellenkezőleg, különböző ösztönzőkkel próbálják a projekteket „odacsalogatni”.
    A gyógyszerkiadások megfékezésére irányuló kormányzati lépéseket kommentálva a sanofi-aventis/ Chinoin kommunikációs vezetője elismeri: 2007-re világossá vált, hogy a korábbi gyógyszer-támogatási rendszert nem lehetett fenntartani, a változtatás szükségességével a cég vezetése is egyetértett. A változások ugyanakkor a hazai gyógyszeripar ellen hatottak. Korábban létezett párbeszéd a gyógyszeripar szereplői és az egészségügyi kormányzat között, sajnos érdemi dialógus az elmúlt évben nem folyt. Így nem volt lehetőség a magasabb színvonalú betegellátáshoz kapcsolódó gyógyszertámogatás körülményeinek megvitatására. A hazai lakosság egészségügyi helyzetét ismerve elengedhetetlen – véli Rózsa Iván –, hogy ebben az évben a kormány ismét végiggondolja a prioritásokat. „Amikor hazánkban a születéskor várható élettartam nyolc évvel alacsonyabb a fejlett nyugateurópai országokéhoz képest, illetve amikor egy magyar férfi körülbelül 8 évvel él kevesebbet egészségesen, mint egy német vagy egy francia, és ezzel Grúzia szintjén vagyunk, akkor mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy az ipart érő, különösen magas különadók mellett mit tehetünk, hogy ezen változtassunk. A kiadások csökkentésére és a megszorításokra nem kizárólag azért van szükség, hogy javítsuk a költségvetés helyzetét, hanem azért, hogy fokozni lehessen a betegekre fordított kiadások ellenőrzését, hatékonyabb és korszerűbb gyógyszereket lehessen alkalmazni, amelyeket a megfelelő betegnek adhatunk. Ennek nemcsak a gyógyszeriparra, hanem a társadalomra is pozitív hatása lenne. De azt sem szabad elfeledni, hogy a kormányzattal való együttműködés arról is kell, hogy szóljon: milyen módon lehet Magyarországon olyan körülményeket teremteni, hogy ismét fellendüljön az a magyar gyógyszeripar, ami országunk fejlődésének egyik motorja volt, ami nemzetközi szinten elismert, és amely jelenleg folyamatosan veszít versenyképességéből.”
    A megszorító intézkedéseket tartalmazó törvény negatív hatása miatt a Richter Gedeon gyógyszergyár tavaly 10 milliárd forinttal csökkentette a beruházási költségeit. A cég PR és kormányzati kapcsolatok vezetője, Beke Zsuzsa tájékoztatása szerint a menedzsment ezen felül még egy további 2 milliárd forintos belföldi költségcsökkentő csomagról, valamint létszámstopról döntöttek a kormányzati intézkedések nyomán. A stabilizációs csomag eredményeként a Richter társadalmi szerepvállalására fordítható büdzséje csökkent; tavaly környezetvédelemre, mecenatúrára és az egyéb támogatásokra fordított korábbi keret a gyógyszergazdaságossági törvényből adódó elvonások miatt jóval kisebb lett, mint amennyit ilyen célokra költhettek a 2006-os esztendőben.
    De a cég vezetőinek tervei szerint a kutató-fejlesztői kapacitások Magyarországon maradnak, s e terveknek megfelelően nemrég adtak át egy új, 10 milliárd forintból épült kémiai kutatóközpontot a fővárosban. A gyógyszercégnél a K+F költségek árbevétel-arányos százaléka se lett kisebb, mivel ez a jövőjét jelenti a gyógyszeripari vállalatnak.
    A tulajdonosok döntése nyomán Indiában, Bombaytől nem messze zöld mezős beruházás keretében felépítettek egy gyárat, ott egyelőre intermedier gyártás folyik. (Az intermedier az az alapanyag, amiből a hatóanyag készül.) Gyártás, tablettázás, csomagolás Magyarország mellett van még a romániai, orosz és lengyel Richter termelő leányvállalatoknál is.

   A forgalmazók szemszögéből
   Más szemszögből elemzi a magyarországi folyamatokat Szolyák Tamás, a Novartis Hungária Kft. ügyvezető igazgatója, ugyanis cége nem rendelkezik önálló kutatási egységgel vagy intézettel Magyarországon. A világ 140 országában jelen lévő, közel százezer munkavállalót foglalkoztató vezető gyógyszervállalat forgalma 2007-ben 39,8 milliárd dollár, nettó eredménye pedig 11,9 milliárd dollár volt. Az itthon 8,38 százalékos piaci részesedésű, svájci székhelyű gyógyszeripari óriás kutatás- fejlesztésre az elmúlt évben mintegy 6,4 milliárd dollárt fordított. A Novartis jelenleg tíz jelentős kutatási területre koncentrál, Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Ausztriában, Kínában és Japánban folynak a gyógyszerfejlesztésre irányuló munkálatok. Hazánk a számos ismert és elismert klinikofarmakológus szakember okán elsősorban a klinikai tesztelés fázisában kapcsolódik be a kutatásba.
    Azt, hogy a gyár az elkövetkezendő években mely országot választja majd beruházási terveinek megvalósulásához, mindenképpen az adott ország iparpolitikája határozza meg. Ám mindezek ellenére a fenntartható üzletpolitika keretein belül az elkövetkezendő években további új, innovatív termékeket kívánnak bevezetni Magyarországra. Az ügyvezető igazgató szerint a tavalyi évben megváltozott körülmények, a piaci szereplőkre hárított 12 százalékos befizetési kötelezettség és az orvoslátogatónként fizetendő évi 5 millió forintos regisztrációs díj jelentős terhet rótt a vállalatra. A megnövekedett kiadások miatt a cég költségcsökkentéseket vezetett be több területen is, melyek többek között a konferenciák szponzorálását és az olyan társadalmilag fontos programok támogatását is érintik, mint az „Éljen 140/90 alatt!” vagy a Parkinson- kóros betegek életminőségének javítását célzó „Fogom a kezed” program. Szolyák Tamás szerint az idei év további bizonytalanságot és kiszámíthatatlan környezetet jelent a gyógyszeripar számára. A generikus árverseny továbbra is meghatározó tényező marad, a kórházi rendszer átalakítása tovább folytatódik a financiális kényszerek hatására, a többfinanszírozós modell bevezetése bizonytalanságot és a betegutak összekuszálódását hozhatja magával.
     A Lilly Hungária Kft. gyógyszerforgalmazóként és nem gyártóként van jelen Magyarországon, így esetükben elmaradt beruházásokról nem beszélhetünk. Paplanos Péter, a Lilly Hungária Kft. PRmenedzsere szerint a gyártói befizetési kötelezettség, valamint a korlátozó intézkedések következtében megfigyelhető keresletcsökkenés jelentős mértékben befolyásolta a cég pénzügyi eredményeit. A szűkülő források kisebb mértékű szerepvállalást tettek lehetővé az olyan, a hatékony gyógyítás és megelőzés számára fontos területeken, mint az orvosszakma továbbképzése és a felvilágosítás.
   A piac szűkülése, a jelentősen megemelkedett adóterhek és az üzleti környezet kiszámíthatatlanságának fokozódása ellenére sem tervezik, hogy kivonulnak Magyarországról, sőt a jövőben is új, hatékony terápiás megoldásokat kínálnak majd az orvosok és a rászoruló betegek számára. A hazai kutatóorvosok szaktudása, a kutatási központok szakmai színvonala nemzetközi összevetésben kiemelkedően magas, ezért továbbra is igénybe veszik a magyarországi klinikai vizsgálatokat.

  Homályos jövőkép
  Bár az AstraZeneca pénzügyi eredményei több szempontból értékelhetőek, a bevételkiesés egyértelmű: adataik szerint a cég magyarországi forgalma 2006-hoz képest 2007-ben 15 százalékkal csökkent.
   Horváth Katalin, az Astra Zeneca külső kapcsolatok felelőse szerint a gyártói szerepvállalás attól függ, hosszú távon mennyire kiszámítható az egészségügy rendszere és benne a gyógyszergyártók helye/szerepe. A gyógyszergyárak elsősorban termelő, az árut értékesítő vállalatként funkcionálnak, működésüket azon a szinten tartják, amelyet a bevételük megenged. Egy globálisan gondolkodó cég nem számol fel mindent az első nehézségek láttán, de több európai országból több cég kivonult már, amikor működésük ellehetetlenült. „Az idei év valamiféle túlélésről szól majd Magyarországon, miközben próbálunk felkészülni a többpénztáras rendszerre. A decemberben egyszer már megszavazott törvény minimum 94 helyen tartalmaz utalást arra, hogy külön jogszabályban rendelkeznek majd az adott paragrafusban/ pontban említettekről. Ezek mind az egészségügyi ellátás mikéntjeiről, hogyanjairól szólnak. A leendő új rendszer gyártói szemmel egyelőre értelmezhetetlen, csak találgatni lehet” – állítja Horváth Katalin.
    Dr. Zalai Gábor, a Boehringer Ingelheim Pharma igazgatója szerint a gyógyszer-gazdaságossági törvény életbelépése óta a kitűzött pénzügyi eredmény elérése érdekében a cég csökkentette részvételét tudományos rendezvényeken, korlátozta hirdetéseinek megjelenését folyóiratokban és az egészségügyi intézmények számára végzett karitatív tevékenységét, továbbá a korábbiakhoz képest mérsékelte a szakemberek továbbképzésének támogatását. Elhalasztott a magyarországi képviselet egy kisebb létszámbővítéssel járó fejlesztést is, a gyógyszerpiacon tapasztalható bizonytalanság és a kiszámíthatóságot korlátozó gyors jogszabályi változások miatt. A cég anyavállalata az elmúlt években jelentős számú klinikai kutatási programot szervezett Magyarországon azon terápiás területek gyógyszereivel – tüdőgyógyászat, központi idegrendszer, szív- és érrendszer –, ahol megkülönböztetett jelentőségű megoldásokat kínálnak készítményeikkel. „A hazai orvosok részvétele a nemzetközi, multicentrikus klinikai vizsgálatokban bebizonyította, hogy a felkészült, feladatukat nagy odaadással végző szakemberek munkájára lehet és érdemes számítani. Amennyiben a kutatások engedélyezésének rendje nem válik a jelenleginél és az európai átlagnál is nehézkesebbé, anyavállalatunk tervei között továbbra is szerepelni fog a klinikai vizsgálatok magyarországi kivitelezése” – mondja Zalai Gábor.
   Az 1885-ben alapított Boehringer Ingelheim csak tartós megoldásokban gondolkodik, így magyarországi tevékenységét is hosszú távra tervezte. Ám a szigorodó gazdasági környezet és az a tény, hogy az egészségpolitika a gyógyszergyártó vállalatokat nem együttműködő partnerként, hanem „ellenségként” kezeli, az egészségügy támogatásának csökkentését jelentette e vállalat esetében is. Zalai Gábor szerint a 2008-as esztendő továbbra is a bizonytalanságok éve lesz, mert a gyógyszer-gazdaságossági törvény rövid távú eredményei mögött nincs tartós hatást biztosító gyógyszer- támogatási modell. A bevezetett intézkedések alapja a fiskális meggondolás, mögöttük nem a nagyobb egészségnyerés célja húzódik. Hosszú távú megoldásokat kell kidolgozni, ez azonban csak az érintettek folyamatos, konstruktív bevonásával lehetséges – véli.