hirdetés
2019. szeptember. 21., szombat - Máté, Mirella.
hirdetés

Időben diagnosztizálva a progresszió lassítható

Dr. Rajna Péterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának professzorával, a XII. Alzheimer-kór Konferencia tudományos szervezőbizottságának elnökével többek között arról beszélgettünk, hogy hazánkban miért nem fordítanak kellő forrást a demenciakutatásra, elképzelhető-e, hogy az Alzheimer-kór a 3-as típusú diabétesz, illetve használható-e a marihuána a gyógyítására.

– Ahogy a szeptember 22 és 24 között megrendezésre kerülő konferencia meghívójában írják, annak ellenére, hogy az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák képezik a XXI. század legjelentősebb egészségi és társadalmi krízisét, a megelőzésre, a kezelésre és gondozásra irányuló kutatásokra fordított összeg messze elmarad a más betegségekre szánt összegektől, az Alzheimer-kór sokkal nagyobb gazdasági hatásai ellenére. Mit gondol, mi ennek az oka?

– Sok országban, így az Egyesült Államokban is, prioritássá vált a demenciakutatás. Magyarországra nem ez a jellemző. Egyrészt az egészségügyi tervezők nem veszik komolyan, hogy a demencia világjárvány és biztosan lehet számítani arra, hogy a várható életkor növekedésével hamarosan hatalmas és alig kezelhető probléma lesz. Ezt egyelőre sem a szakemberek, sem az egészségügy politikusai sem veszik eléggé komolyan. Másrészt a demenciák gyógyítása nem megoldott. Laikus logikával arra a következtetésre lehet jutni, hogy az erőforrásokat a gyógyulással kecsegtető betegségekkel kapcsolatos kutatásokra érdemes fordítani. Azonban az Alzheimer-kór tömeges előfordulása miatt, és amiatt az életminőség-növekedés miatt, ami a korán diagnosztizált és jól kezelt demencia esetében – szemben a nem észrevett és nem kezelt, előrehaladó demenciával – elérhető, az orvosi ellátás hatalmas előnyt jelentene a társadalom számára.

A harmadik ok az lehet, hogy a betegségeknek a környezetre gyakorolt hatását alapvetően nagyon ritkán veszik figyelembe. Az elmebetegségek társadalmi veszélyessége nagyon is előtérben van, rendszeresen hírként közlik, ha történik egy ilyen esemény. Holott ezek a cselekedetek, amelyek mondjuk szkizofrén betegek tüneteiből adódnak, valójában elszórtak, kifejezetten ritkán következnek be, összesített jelentőségük semmi ahhoz képest, ahogy megrontja egy egész család, akár 5-10 ember életminőségét és életlehetőségeit egy nem kezelt, súlyos Alzheimer-kóros beteg jelenléte.

– Abból, hogy nincs gyógymód az Alzheimer-kórra, nem az következik inkább, hogy forrást kell biztosítani a keresésére? Ehelyett miért szorul háttérbe a demenciakutatás?

– A terápiában is felhasználható eredményeket meg szokta előzni az, hogy az alapkutatás fel tud vázolni bizonyos irányokat, amerre érdemes elindulni. Ilyen esetekben ki lehet mondani, hogy ha ezt meg ezt a 4-5 feltételt teljesítik a gyógyszerfejlesztők, akkor nagy esély van rá, hogy a közeljövőben sikerül kezelni a betegséget. Ez az ígéretes irány, amihez már csak meg kéne találni a megfelelő molekulát, az Alzheimer-kór esetében még nincsen meg.

– Akkor arra a kérdésre, amit a konferencián is tárgyalnak majd, hogy „Van-e esély az Alzheimer-kór oki terápiájára?” egyelőre nemleges a válasz?

– Finoman fogalmazva az a válasz, hogy a közeljövőben nemigen van rá esély.

– Melyek az Alzheimer-kór korai diagnózisának elvi és gyakorlati lehetőségei?

– Amikor egy Alzheimer-kórosról messziről látszik a betegsége, azaz könnyen diagnosztizálható, már minimum a középsúlyos stádiumban van. Ilyenkor a folyamat már több éve létezik az agyban, és bár a tünetek lehetnek frissek, a teljes gyógyulást lehetetlen megcélozni. Siker tehát csak korai diagnózis esetén érhető el.

A korai diagnózisban forradalmi fejlődés történt ahhoz képest, hogy az Alzheimer-kór 110 éves története során nagyon lassúak az előrelépések. 4-5 évvel ezelőtt, hosszas előkészítés után a Nemzetközi Alzheimer Társaság munkacsoportja létrehozott egy új diagnosztikus protokollt, ami egy komplett ideggyógyászati kivizsgálást foglal magába – röntgent, MRI-t, liquor-elemzést is – azaz invazív lépést is ajánl, és amely elég biztonsággal korai diagnózist tesz lehetővé. A diagnózis után pedig jelenleg négyféle törzskönyvezett progressziólassító gyógyszer is bevethető – ezek közül három Magyarországon is kapható. Reméljük, hogy a jövőben kifejlesztenek olyan szereket is, amelyek nemcsak lassítják a kórfolyamatot, hanem át is alakítják, normalizálják azt.

– A PloS One című szaklapban a múlt hónapban jelent meg Robert Nagele és munkatársainak cikke, akik szerint hamarosan egy vérvételből – 10 antitest-biomarker segítségével – kimutatható lesz az Alzheimer-kór. Mit gondol a biomarkerek napi rutinban való használhatóságáról?

– Ezeknek a kutatásoknak a közvetlen gyakorlati használhatóságát az korlátozza, hogy az Alzheimer-kór oka és kialakulásának patomechanizmusa nem teljesen tisztázott. Még az sem eldöntött, hogy kóros salakanyag-lerakódásról van-e szó, vagy pedig egy kórosan felgyorsult, de egyébként normális öregedési folyamatról. Teljesen más a helyzet akkor, ha genetikusan determinált a betegség – az Alzheimer-kór egy igen kis része familiáris halmozódást mutat –, vagy ha környezeti ártalom áll a betegség hátterében. Az immunológiai hipotézisek egyikét sem lehetett bizonyítani, ilyen volt például, amelyik prionbetegség késői következményének tartotta az Alzheimer-kórt.

Vagyis nem egységes betegségről van szó.

– Egy öt évvel ezelőtti cikk a Molecular Pharmaceutics című szaklapban arról számol be,hogy a marihuána aktív komponense, a THC jóval nagyobb hatásfokkal gátolja az Alzheimer-kór legfőbb patológiai markerének tartott béta-amiloid-aggregációt, mint a jelenleg erre a célra törzskönyvezett szerek. Lát esélyt Magyarországon a gyógyászati marihuána használatára, illetve hasznosnak tartaná a bevezetését?

– Én személyesen még nem látok biztos evidenciát arra, hogy ez megfelelően működik. Nehéz a plakkok csökkenését élő emberekben vizsgálni, megnézni a méretüket kezelés előtt és után, hiszen etikai okok miatt nem lehet biopsziát venni az agyból. Így ezt inkább csak egy felvetésnek tartom. De nem gondolom, hogy ez lenne az ideális gyógyszer, hiszen világszerte vannak olyan Alzheimer-kórosok, akik életük során rendszeresen marihuánát vagy más drogot használtak, és mégis betegek.

– Szintén egy öt évvel ezelőtti közlemény 3-as típusú diabétesznek nyilvánítja az Alzheimer-kórt. A tanulmány vezető szerzője, Suzanne de la Monte azt vallja, hogy a betegség valójában az inzulint használó agyi jelátviteli folyamatok sérülésének eredménye. Elfogadta azóta ezt a felfedezést a tudósközösség?

– A cukorbetegség a szervezet energiaháztartásának a zavara, és a szellemi hanyatlásnak is van energetikai dimenziója. Amit ma biztosan tudunk a diabétesz és az Alzheimer-kór kapcsolatáról, az az, hogy a cukorbetegség az Alzheimer-kór és a demenciák rizikótényezője. Azt nem gondolom, hogy az inzulin elsődleges mozgatója lenne az Alzheimer-kór kialakulásának.

– Mik az egyéb rizikótényezők? Közrejátszhat például az érelmeszesedés?

– Magyarországon nagyon kevés tiszta formában előforduló Alzheimer-kór van, mivel az emberekre nem jellemző az egészséges életmód, sokkal inkább a tartós és prolongált stressz, a diszharmónia, a magas alkohol- és gyógyszerfogyasztás stb. Vagyis nagyon sok a társbetegség, a magas vérnyomástól a cukorbetegségen át, ezért a kórkép általában kevert formában jelenik meg, súlyosabb, mintha csak Alzheimer-kór lenne.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés