hirdetés
2024. április. 19., péntek - Emma.
hirdetés

 

Tudomány

Hormonok váltott üzemmódban

Az ébrenléti állapot fenntartásában alapvető szerepet játszó agyi területeken kétféle neurontípus összehangolt, a cirkadián ritmushoz igazodó működése biztosítja az alvás és ébredés normális váltakozását. Egyensúlyuk megbomlása alvászavarokhoz vezethet.

Milliók életét keseríti meg az álmatlanság, de nem kevesen vannak olyanok, akiknek éppen az okoz mindennapos problémát, hogy a legváratlanabb helyzetekben mély álomba merülnek.

Az alvás-ébrenlét szabályozásáért nem egyetlen idegsejttípus aktivitási állapota felelős, hanem két, egymástól alapvetően különböző neuroncsoport egymást váltó működése húzódik meg a háttérben. Az ébrenlétet szabályozó laterális hypothalamus orexin (Orx) neuronjairól már korábban bebizonyosodott, hogy az ébrenléti állapot fenntartásában játszanak szerepet, montreali kutatók azonban most arról számoltak be a Proceedings of the National Academy of Sciences egyik legutóbbi számában, hogy ugyanitt olyan sejtek is megtalálhatók, amelyek – az Orx sejtekkel éppen ellentétesen – alvás közben működnek, ébrenlétkor pedig nyugalomban vannak.

Az MCH (melaninkoncentráló hormon) és az Orx neuronok a cirkadián ritmusnak megfelelően felváltva aktiválódnak, ezzel biztosítva az alvás és ébrenlét normális váltakozását. Mivel feltételezik, hogy az alvászavarok részben a kétféle idegsejt egyensúlyának megbomlására vezethetők vissza (így például narkolepszia esetében hiányoznak vagy elégtelenül működnek az Orx neuronok), remény van arra, hogy az egymással ellentétes feladatot ellátó idegsejtek szelektív célbavételével új gyógyszerek kerülhetnek be az alvászavarok kezelésének eszköztárába.

Kommentár
Alvásszabályzók: egyre nagyobb igények

A leggyakoribb alvászavar, az inszomnia (alvási elégtelenség) a 21. század egyik leggyakoribb népegészségügyi problémájává vált. Mint minden gyorsan növekvő gyakoriságú tünetcsoport esetében, a prevalenciaemelkedés hátterében itt is elsősorban környezeti okok játszhatnak szerepet: a hétköznapi életben az alvás-ébrenlét aktivitás ritmusát, vagy éppen a ritmus hiányát ma elsősorban szociokulturális tényezők szabályozzák. Ezek sok esetben nincsenek tekintettel sem az egyébként élettani szempontból eléggé meghatározott napi (cirkadián) bioritmusra, sem az egyes emberek kronotípusára (merev vagy rugalmas, bagoly- vagy pacsirtatípus stb.). Számos ébrenlétet fokozó, a bioritmust szinkronizáló („zeitgeber”) nappali tényező tolódott át az esti-éjszakai órákra (erős esti megvilágítás, testmozgás, szociális aktivitás), ami megzavarja a napi ritmust és alvászavart okoz. Mindezek – legalábbis részben – magyarázzák az inszomnia gyakoriságának növekedését. Az alvási elégtelenség hátterében mindezek mellett számos testi betegség és pszichés zavar állhat – ezek többsége is jellemzően civilizációs betegségnek tekinthető.

A megzavart alvás, azon túl, hogy jelentősen rontja az életminőséget, számos egyéb probléma forrásává válhat: csökkenti a munkaképességet és növeli a balesetveszélyt, és ezenkívül számos testi és lelki betegség kockázatát. Az alvási elégtelenség tehát komoly népegészségügyi problémává vált, és megnőttek a hatékony és korszerű terápiákkal kapcsolatos igények. Ezek kifejlesztéséhez azonban szükség van az alvás pszichobiológiájának mélyebb megismerésére.

Az alvást, az ébrenlétet, a cirkadián ritmus élettanát és pszichológiáját számos folyamat szabályozza.

A többszintű és rendkívül komplex szabályozás útvesztőjében az utóbbi időben kiemelt figyelmet kaptak az MCH (melaninkoncentráló hormon) és az Orx (hipokretin/ orexin) alrendszerek. Az Orx neuronoknak jelentős szerepük van az ébrenlét fenntartásában: nappali aktivitásuk magas, ennek inszufficienciája jelentős kóroki tényező a narkolepszia kialakulásában. Az MCH rendszer pedig alvás alatt aktív – különösen a REM fázisokban. A kanadai McGill egyetem kutatócsoportjának sikerült kimutatnia, hogy a két rendszer egyfajta reciprok kapcsolatban („váltott üzemmódban”) működik.

Az MCH és Orx rendszerek működésének pontosabb megismerése új támadáspontú alvásszabályzó gyógyszerek kifejlesztését is lehetővé teszi. A svájci–brit együttműködéssel fejlesztés alatt álló orexinantagonista almorexanttal kapcsolatban az első klinikai vizsgálatok eredményei ez év második felére várhatók.

A kutatások azonban számos más rendszeren ható, új típusú altatószert (ezeket helyesebb inkább alvásszabályzó szereknek hívni) is eredményeztek: az Európai Unióban 2008-tól elérhető a módosított felszívódású melatonin, és küszöbön áll az egyik szerotoninerg alrendszeren ható eplivanserin bevezetése. Ezeken kívül számos más vegyület tart a gyógyszerfejlesztés különböző stádiumaiban, tükrözvén a hatékony alvásszabályozókkal kapcsolatos megnövekedett igényeket.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az alvási elégtelenség kezelésének az alvásszabályzó szerek fontos, de önmagukban nem elégséges pillérei: a gyógyszeres kezelés mellett szükség van a cirkadián ritmust helyreállító életmód kialakítására, az esetleges társbetegségek kezelésére, sőt, sok esetben pszichoterápiás kezelésre.

Érdekességképpen megemlítjük, hogy az MCH és Orx rendszerek az alvás-ébrenlét szabályozása mellett a táplálékfelvétel szabályozásában is részt vesznek. A táplálékfelvétel pedig testi-lelki működéseinknek másik olyan nagy területe, amelyet pszichofiziológiai folyamatok helyett elsősorban szociokulturális tényezők szabályoznak, ennek minden negatív következményével együtt (elhízás, evés- és testképzavarok, metabolikus zavarok stb.). 

Dr. Purebl György

Medical Tribune

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink