Hol tart a rákellenes program?

Korai még az értékelés
    Nagyon korai még a Nemzeti Rákellenes Program értékelése, hiszen csak a folyamat elején járunk. A változások hatása az onkológiai centrumokban pillanatnyilag még nem érződik, az ellátandó betegek számának növekedése ettől egyelőre független folyamat. Ma anynyit mondhatunk: egy onkológus soha nem lehet elégedett az ellátás helyzetével. A terápiákhoz való hozzáférésnek az anyagi korlátai, valamint az eddig érvényesült teljesítmény- volumenkorlát nagymértékben hátráltatta a betegek korszerű ellátását: a kórházak adósságba hajtották magukat, az ellátásról mégsem mondhattuk, hogy az optimális lett volna a betegeink számára. Előrelépést hozhat, ha a finanszírozási szabályok változásával javíthatjuk a korszerű terápiákhoz való hozzáférés esélyeit.
    Az esélyjavítás ugyanakkor borítékolhatóan a belátható jövőben sem eredményez optimális hozzáférést. Az elmúlt évtized alatt ugyanis tökéletesen új terápiás lehetőségek nyíltak meg a jelátvivő rendszer gátlását célzó molekuláris célterápiákkal, ám ezekhez a kezelésekhez nagyon drága gyógyszerek kellenek. Olyan biológiai készítmények, amelyek nem másolhatók, ezért ezen a piacon a generikumok megjelenését sem remélhetjük, így a gyártók tartósan extrém magas árszinten képesek tartani gyógyszereik árát. Mivel egyre több ilyen szer van, a gyógyítás összköltsége hatványozottan emelkedik, ezért arányait tekintve egyre kevesebb embernek tudjuk az elérhető legkorszerűbb terápiát nyújtani.
 PROF. DR. BODOKY GYÖRGY,
 a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke

 Kontrollált kutatások
   A genomika forradalma nyomán a világban soha nem tapasztalt gyorsaságú fejlődés tapasztalható a molekulárisan célzott terápiák területén. Résztvevője lehettem az Európai Unió keretprogramját meghatározó szűk szakmai bizottságnak, amely kijelölte a rákkutatási prioritásokat. Az Európai Parlament olyan területeket javasol támogatásra, ahol nagy az esély, hogy a kutatási eredmények belátható időn belül hasznosulhatnak a klinikai gyakorlatban. Ugyanakkor le kell szögezni: csak a megfelelően kontrollált, felkészült szakemberek által elvégzett vizsgálatoknak van létjogosultságuk.
   Az újabb molekuláris módszerek hazai meghonosodásához sok pénzre és sok kutatóra lenne szükség. Az onkológia fejlődése a molekuláris biológusok, patológusok nélkül nem képzelhető el, ám az egzisztenciális problémák miatt ezekből a szakemberekből nagyon kevés van ma Magyarországon. A legidősebbek és a legfiatalabbak (még) itthon vannak, ám hiányzik az ambiciózus középkorosztály, amely vállán vihetné a kutatások menedzselését. Egy 2005-ös uniós felmérés rávilágított: a nemzeti rákkutatásra fordított összegek terén Magyarország a sor végén kullog. A Nemzeti Rákellenes Programban egy oldal foglalkozik a kutatások jelentőségével, elismerve azt: a rákellenes küzdelem sikere a rákkutatás eredményességétől és a legfontosabb eredmények gyakorlati hasznosításának hatékonyságától is függ. Ehhez ugyanakkor kutatási háttér, másrészt a klinikum részéről nyitottság szükséges – sajnos utóbbi feltétel is csak néhány helyen teljesül.
   Nem állunk jól a megelőzésben sem. Ugyan a Rákellenes Programban a prevenció kiemelt hangsúllyal szerepel, s a nemzetközi kutatásokban a betegségmegelőzés is megtalálható a kiemelt programok között, arányaiban nagyon keveset fordítunk a primer és szekunder megelőzésre. Ennek híján pedig elképzelhetetlen közelebb kerülni a célkitűzések megvalósításához.
PROF. DR. OLÁH EDIT,
 a Magyar Onkológusok Társasága elnöke

 Szokásjog helyett rendelet
   Nagyon fontosnak tartom, hogy végre megszületett a finanszírozásnak az a régóta várt módosítása, amely védetté tette az onkológiai keretet. Az onkológia szemszögéből ugyancsak pozitív eredményként értékelhető, hogy a krónikus ágyak számának növekedésével megnyílik a lehetősége annak, hogy a daganatos betegek rehabilitációja is fejlődjön, s úgy van esély az előrelépésre a hospice- ellátásban, hogy eközben az aktív ágyak terhelése csökken. Miközben az említett intézkedések alátámasztják azt, hogy az onkológiát valóban kiemelt területként kezeli a szaktárca, számos probléma vár még megoldásra. Rendezni kell az onkoteamek helyzetét, hogy a szokásjog helyett rendelet szabályozza a szakmák közötti együttműködést, s tegye kötelezővé a konzultációt annak érdekében, hogy a páciens terápiája ne egyetlen orvos belátásán, hanem szakmai közmegegyezésen alapuljon. A társszakmákkal együttműködve folyamatban van az onkológiai protokollok frissítése is, aminek ugyanakkor több terápia esetén gátat szab az a régi probléma, hogy adott készítményeket a törzskönyvezésre vonatkozó szabályok miatt csak meghatározott lokalizációban alkalmazhatunk. Szeretnénk módosítani ezeken az előírásokon azon kórképek esetén, amikor szakmai konszenzus van arról, hogy a terápia kiterjeszthető más indikációkra is – ugyanakkor természetesen ez sem független az anyagi háttér biztosításától.
PROF. DR. SZŰCS MIKLÓS,
 a Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium elnöke